Felkavarodva, dúltan
Esek színed elé,
Oly háborgó a lelkem,
Akár a heves böjti szél.
Hibáim gleccseréből
Olvadni szeretnék,
Langyot, enyhülést hozzon
Nekem, hamar a böjti szél!
Ne vess el, újíts inkább!
Tengernyi vétek ítél
Csapold le, szárítson föl
Engem gyorsan a böjti szél!
Inkább nem fogadkozom,
Imám eljut eléd!
A háborgó hangokat
Csak úgy viszi a böjti szél.
Toporzékol a lelkem,
Hiszen választ remél.
Néma kívülem minden.
Semmi nesz, csak a böjti szél.
Dübörögj Te csak némán,
Sóvárogva bennem él
Szavaid utáni vágy,
Mit csak gerjeszt a böjti szél.
( Szemerei Gábor)
