A mai nap sokszínű lelki élményt nyújtott. Néhány beszélgetést osztok meg itt. Több volt, és nagyon is szerteágazó impulzusokat adott ez a nap. De csak a legkifejezőbbeket említem. Először is egy olyan beszélgetést, amiben az áldás kapott fő szerepet. Hálás vagyok azokért, akiket Isten elém hoz, és hitük számomra megrendítően szép megnyilvánulásainak tanuja lehetek. A mai első dialógusom ilyen volt. Kifejeződött benne a vágy arra, hogy Isten az élet minden területén szót kapjon, a legfontosabb legyen. Vágy arra, hogy semmi el ne szakítson Őtőle. Meg kell becsülni azokat a találkozásokat, amikor kiderülhet: a másik ember számára Isten áldó erő.Olyan valaki, akihez minden körülmények között hűségesnek kell lenni. Az ilyen találkozások megerősítenek engem is! Beszélgetőtársam szemében könnyek gyűltek, amikor a templomi közöségről, a lelki élet fontosságáról beszélt. Eddig is tudtam, hogy fontos számára az Istenbe vetett hit, de most, miközben ránéztem, éreztem is, milyen csodás dolog lélekben összetartozni. Egyetérteni. Bárcsak több alkalom nyílna ilyen mélységeket is megosztani egymással.

A második beszélgetésem egy régen látott kedves lelki testvéremmel zajlott. Nagyon szeretem, mert rögtön tudunk Jézus dolgairól beszélni, s arról, mit jelent a hétköznapjainkaban az Úr vezetése. Nem kell bevezető, nem kell tiszteletkör. Mindig a lényegnél vagyunk. Látjuk a veszélyeket magunk körül és önmagunk megkísértett, gyenge állapotait is jól ismerjük. Egyformán örülünk, ha egy ima meghallgatásra lel, és bátorítjuk egymást Isten igéjével. Mindketten az imát tartjuk a legnagyobb erőnek, amit mozgósíthatunk. Jó tudni, hogy vannak olyan keresztény emberek körülöttem, itt a településen, akik nem adják fel az állhatatos imádságot, és akik számára nem kétség, hogy minden ezen kell nyugodjon.

A harmadik és negyedik beszélgetés délelőtt és este két különböző helyszínen hangzott el- egynek is számíthatnám, mert egy az értelme. A szavak majdnem egyformák, és nem tűnnének kegyesnek. Mégis igaz bizonyságai annak, hogy Isten nem köthető kizárólag a kegyesek vallásoskodásához. A beszélgetésekben ott voltak a szeretet és jóság szavai. Egyszerű segítőkészségről van szó, de mégis többről. Olyan magától értődő kedvesség mutatkozott meg, hogy melegség járt át és közel voltam ahhoz, hogy elérzékenyüljek. Őszinte és egyenesen megfogalmazott feljanlásokat kaptam, lefegyverző tisztassággal. Ehhez persze azt is tudni kell, hogy a feje tetején áll a házunk. A fűtéskorszerűsítés jó lesz, de még legalább két hét, mire elkészül. Por lep be mindent és hideg is van. Ebben a helyzetben hallottam: számíthatsz rám!

Így hát rá kellett ismét eszmélnem: Isten nem csak azt várja, hogy Őrá várjunk, aki áldó erő lehet számunkra, nem csak azt szeretné, ha mi hinnénk a vezetésében és kérnénk azt imáinkban, hanem azt is, ha tehetjük, tegyünk jót, éljük meg a szeretet cselekedeteit. Nem harsányan, hanem csendes természetességgel. Remélem, hogy a 72 órás fiatalok ezt is megértik a hétvégén...