Sajnos azt kell mondanom, régóta küszködöm azzal, hogy bizonyos feladataim félbemaradnak. Ez természetesen annak az életmódnak és szolgálatnak is köszönhető, amiben élek.

Biztosan tudjátok, hogy igyekszem rendelkezésre állni, hiszen a lelkészhez olyankor is érkezhetnek, amikor neki nem alkalmas, de annak a másik embernek fontos. Nem kell, hogy minidig halálosan komoly dolgokról, nagy lelkipásztori beszélgetésekről legyen szó, talán csak egy- egy kérdés, intézni való miatt érkezik valaki. De egy kis időt, figyelmet, meghallgatást kér. A legtöbbször gyászolók érkeznek váratlanul, de akad olyan is, aki csak erre jár és szeretné megnézni a templomot. Persze sokszor kapok telefonhívást is, "lelki segélyvonalom" elég gyakran izzik... Emiatt a megszokott napirend, az előre eltervezett munka "borul". Nem baj, de amit éppen elkezdtem, félbe kell hagyni. Talán csak órák múlva jöhet a folytatás. Ez történt a múltkor is, miközben ide írtam- fontos telefonhívás, esti kötelességek a gyerekek mellett.

Mostanában tudatosan figyelek arra is, hogy a gyermekeim is érezzék ezt a fajta odafordulást. Nekik is szükségük van rám, aki meghallgatja, megcsodálja őket, aki együtt játszik velük egy picit vagy a tanulásban segít. Esténként leventével Bogica ágya mellé telepszünk és együtt olvassuk fel neki a Micimackót. Nagyon jó átélni, hogy a kisfiam örömét leli még az esti órákban is az olvasásban, sőt kéri, hoyg együtt olvassunk- ez most nagy áttörés!

Tehát pár napja félbehagytam az egyik poszt megírását. De így lett picit adventi ez az oldal. Talán fennmaradt az érdeklődésetek a folytatás iránt.

Ma azonban valami más jött elém- mint minden adventben- a bűnbánatra hívás igéje. Reggel a Jelenések könyvéből olvastam: " Nincs meg benned az első szeretet". Végig kellett gondolnom, hogy húsz éve milyen nagy lelkesedéssel lettem Jézus követője. Mennyi hév és akarás volt bennem. Az igaz, a szent szinte odatapasztott magához. Mennyi könyvet olvastam a megtérésről, a hívő ember hitharcairól, a keresztyén ember mindennapjairól! Ezernyi kérdéssel bombáztam Andrást, a lelkészünket, olykor még istentisztelet után is maradtunk kérdezni a barátnőmmel, Irénnel. Ma már másként megy. Nem véletlen nekem sem a figyelmeztetés, és minden évben szíven üt az igazsága. Vissza kell térni az első szeretet mélységéhez, lendületéhez, lelki éhségéhez. Nekem is. De bátorítani is szeretnék mindenkit, aki nem tudott még Jézus mellett dönteni, halogatta, ódzkodott, netán félt... Jó, ha megtérünk Ahhoz, Aki életünk Ura lehet! Mindent átjár majd a tűz, a lélek tüze, s az első szeretet sodrásába kerülhetünk. Nem véletlen, hogy az egyik szép, régi kegyességi énekben így énekelhetjük: " Jézusom, Krisztusom, én szerelmesem". Hiszen ez az érzés leginkább ahhoz hasonlítható. Vajon megvan- e benned Jézus iránt az első szeretet?