A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre. (Péld 10,19)

Mert szavaid alapján ítéltetsz majd igaznak, és szavaid alapján ítéltetsz majd bűnösnek. (Mt 12,37)

A kislányunk aprócska kora óta hangosan ébred. No nem úgy, hogy sír, hanem úgy, hogy rögtön köszön és már mondja is, ami foglalkoztatja, amit lát, eltervezett, amit előző este félbehagyott. S ebből következik az is, hogy szinte az elalvás pillanatáig is mondja, mondja...  

Nincs mit csodálkozni, hiszen én magam is a szavak embere vagyok. Akár írásban, akár élőszóban fejezem ki magamat, lételemem a közlés, a folyamatos reflexió, véleményezés, a helyzetek és ügyek szavakkal történő leképezése. Ha már az ember sajátossága, hogy ebben a speciális kommunikációs formában élhet, hát teljesedjen is ki abban! Mire lennének a szavak, ha nem arra, hogy használjuk őket?

A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés. Aki nem képes eleget csendben lenni, és megfontoltságot, mértékletességet tanúsítani, az beleesik abba a hibába, hogy átgondolatlanul fecseg, közlése haszontalan és értéktelen lesz. 

( Egy kis exkurzus:  Korunk embere többek között két kommunikációs betegségtől szenvedhet. Az egyik a közléskényszer, a másik pedig a túlzott visszahúzódás. A facebook társadalomban élők mindent kiposztolnak és várják az azonnali visszajelzést. Beszédük kurta, kevés tartalmat közöl. Sokan már képtelenek a való életben kapcsolatot teremteni, vagy hosszasabb diskurzusokban részt venni. A virtuális világ egyszerre ad teret az értelmetlen kitárulkozásnak és a fájdalmas beszűkülésnek.) 

Nélkülözhetetlen a csendben töltött idő a bölcs beszéd megformálásához. Ezt arra is értem, hogy végig kell gondoljuk érveinket, s gondolataink mélyéről kell előszólítsuk a segítő ismeretfoszlányokat. A csend azonban arra is alkalmas, hogy ne csak a magunkéval törődjünk, hanem Isten igéje, az Ő éltető szava is teret kapjon. Megannyi bibliai szakasz, történet, utat mutató mondat hangzik felénk, de szövetet képezni  élethelyzeteinkkel, vagy dilemmáinkkal csak a csend jótékony közegében képes.S ha ez megtörténik, kimondott szavaink is másként csendülnek fel, tisztábbak és találóak lesznek. Ebben a csendben nem az erre fordított idő és jó metódus a kulcs, hanem a Szentlélek, aki megszólal, megszólít, megvilágosít.

Nem csak az igehirdetőnek és a rétornak, tanárnak vagy egyéb közönség elé álló előadónak kell ez az alkotást segítő csend, hanem minden egyes embernek szüksége van rá. Számolj tízig, még mielőtt válaszolsz!- jelzi ez azt a helyzetet, hogy felindultságból, rutinból sokszor bántó vagy elkoptatott mondatok születnek. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna- mutat rá ez a közmondás arra is, hogy nem kell mindig mindent szavakkal megragadni. Olykor bizony nagyobb súlyú a szótlanság, és okosabb nem rögtön lecsapni, visszaszúrni, azaz szavakkal hadakozni. A bölcs ember képes átlátni mindezt és szájára kellő időben lakatot tenni. Nagy önfegyelemre tanít ez az ige,  s főként azokat figyelmezteti, akik akkor érzik magukat jól a bőrükben, ha hallgatóságot kapnak.  

Az újszövetségi ige Máté evangéliumából abból az igeszakaszból való, melynek egyik fontos mondata: " Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj." 

Nem titkolható el érzelmi- és hitbeli állapotunk. Ahogyan a szem a lélek tükre, szavaink a szív tartalmát láttatják. S ha ott nincs békesség, engedelmesség és alázat Istenünkkel szemben, az nagyon hamar kiderül. Mint ahogyan Pál apostol is tanít:Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: "Jézus átkozott", aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: "Jézus Úr", csakis a Szentlélek által.1 Korinthus 12,3 Ezek azok a szavak, amelyek mellettünk vagy ellenünk szólnak majd az ítéletben.

Jézus várja bizonyságtételünket, azokat a szavakat, melyet a miatta érzett hála, és a benne való hit motivál. Várja, hogy igazat szóljunk szeretetben és ne tagadjuk le, hogy hozzá tartozunk, se szavainkkal, se tetteinkkel. 

Van program a mai napra is! Hitünk nem érzelmi sodródás, hanem tudatos keresztyén életforma. Vállalása annak, hogy a tanítvány kontrollálja cselekedeteit és úgy szól, hogy az sóval fűszerezett és építő legyen.