Indul a tanév, sok ezer kisdiák kezdi tanulmányait az első osztályban. Az írás elemeit tanulják meg először, egyenes vonalat, bögrét és kaput, kört és görbebotot... Sokan közülük nyomtatott betűvel már óvodás korukban rajzaikra írták a monogramjukat, sőt mostanra akár fel is ismerik és el is olvassák a teljes nevüket. De a betűk még nem engedelmeskednek nekik, az írás legtöbbjüknek első osztályos kihívás lesz. Ezzel párhuzamosan tanulnak meg olvasni is, és büszkén fogják majd előttünk bizonyítani tudásukat. Biztosan nem mondanánk nekik, hogy a betű öl!  A betű jó eszköz, a tudás megszerzésének elengedhetetlen eszköze.

Még sincs mindenkinek bizalma a szavakhoz és a betűkhöz. Mert a betű munkára késztet, gondolkodásra kötelez. "A betű öl!"- mondja az, aki nehezen indul a szabályok, versek megtanulására, nyűgnek érzi a memoriterek másolását, s jobban szereti a hangoskönyvet, sem mint a vaskos köteteket. 

Pedig a betűk ha mondatokká, majd levéllé állnak össze, fontos üzenet hordozói. A betűk által- ha könyvvé tömörülnek-, olyan ismereteket és élményeket kaphatunk, amik személyiségünket formálják és egész valónkat gazdagítják. A tudás hatalom! Aki sokat olvas, az művelt, sokoldalú egyénné válhat, szavain és kifejezésein átsüt a választékosság.

A betűvetés mindenképpen érték! Nézhetjük a kódexmásolást, vagy a könyvnyomtatás művészi, történelmi jelentőségét. Figyeljük meg, mekkora a küzdelem mind a mai napig az analfabetizmus ellen! Diákjaink esetében is szörnyülködünk, ha az írásképükkel elégedetlenek vagyunk, és azt is felháborodva kommentáljuk, hogy bizonyos amerikai államokban a kézírás helyett a gépelést tanítják.

Tudom, bőséges lett ez a bevezető, melyben csupán csak óvatos kitekintést tettem a betűvetés fontosságára, értékére, információközlő jellegére. Ez csak hangulati felütés ebben a témában!

Olvassuk el a vasárnapra kijelölt igehirdetési igét és "kérdezzük meg Pál apostolt, ő vajon mire gondolt". 

Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.2 Kor 3, 4-11

Amikor a betűről van szó, akkor az Írásra gondolhatunk pontosabban a Törvénykönyvre. Itt nem az egész Szentírás kerül elénk, bár az is lehetne. A betű alatt itt Pál a Tízparancsolat betűit érti. S így mindjárt világosabb lehet számunkra, hogyan is gondolja a betű és Lélek egymásnak feszülését.

Az igében a Tízparancsolatról olvashatunk egy különleges gondolatmenetet. Ennek szolgálata dicsőséges, fontos ügy, hiszen ez Isten akaratának közvetítése. Nem élhetünk szabály nélkül. A választott nép ajándékként kapta az Úrtól a kőtáblákat, hogy végre egy egységes rendhez igazodjanak. Isten vezetett népeként már nem egymás mellett élő törzsek lettek, hanem egy olyan nép, melynek van törvénye, a hétköznapi életnek egy jó medre.

Ez a törvény nem veszítette el létjogosultságát, nem is csak az ókori zsidóság életének normája. Mindenkire kötelező. Az Úrral és embertársainkkal való kapcsolatunkat szabályozza. Ezt kell megtartania mindenkinek, aki az Istenhez tartozik.

A törvény szolgálata nem pusztán jogi kötelezettség, bírák, törvénytudók küldetése. Ez papi, tanítói feladat. Olyan dicsőséges szolgálat, amely az Isten miatt lesz kiemelté, különlegessé. Nem egy egyszerű SZMSZ, hanem az egész embervilágot egybetartó isteni törvény. Az Ószövetség egyik gyönyörű éneke a 119. zsoltár, ami törvényt magasztaló ének! A legelkötelezettebb izraeliták még az Isten országa eljövetelével is összekapcsolták a törvény betöltését. Ha egy napon mindenki képes lenne a nyugalom napját megszentelni, eljönne hozzánk az Isten országa.

Ha innen nézzük, akkor a betű szolgálata fontos, dicsőséges, mert univerzális, tehát minden embert el akar érni Isten szent és jó akaratával. Miért mondja mégis Pál, hogy a betű öl, a Lélek megelevenít? Miért mondja, hogy " a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata" ez?

Mert a Tízparancsolat könyörtelen bíránkká válik, ha azt nézzük, betartottuk-e. Nem vagyunk rá képesek! A betű tehát kárhoztat bennünket! Beletekintünk a lelkiismeret tükrébe és nincs olyan a parancsolatok között, amit mi mindig megtartottunk volna. A betű azt mondja: " vétkeztem Isten és embertársaim ellen gondolattal, szóval, cselekedettel,mulasztással". S minél inkább a Szentírás betűjére figyelek, ezt fogom megélni: nem lehet közöm a szent Istenhez! S ha valami módon mégis, Ő joggal ítél el el engem. A Tízparancsolatot szolgálni annyit tesz, az ember kárhoztatását szolgálni, ez pedig "a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata." 

De a Lélek megelevenít! Egy évekkel ezelőtti élményünk az volt a kötelező olvasmánnyal, hogy nem volt kedve a gyermekünknek hozzá. ( A betű öl!) S amikor elkezdtük együtt, hangosan olvasni, akkor így szólalt meg: „Azt mondták unalmas, pedig nem is az!”

Ugye  a betűk is képesek megelevenedni?! Mennyivel inkább kell megelevenednie az embernek! Hogyan? Krisztus által! Ő nem eltörölni jött a törvényt, hanem betölteni. Maga a törvényadó jött el, és bemutatta, hogyan él, szól, szeret az, aki törvény szerint él. Eljött, s ezzel a törvényadó szándékát is felfedte. Azt hallottam, nem az a jó jogász, aki betéve tudja az összes paragrafust, hanem az, aki a törvényalkotó szándékát is érti! Jézus Krisztus megeleveníti nekünk Istent, Isten törvényét a Lélek által, majd pedig a Lélek bennünket is megelevenít, ahogyan Krisztust megérteti, közel hozza hozzánk.

Aki a betűket szereti csak, az törvényeskedő, ítélkező, rigorózus ember. Ezt képviseli: " Le van írva, meg van írva, be kell tartani!" - egy időben már zsidók csak a szöveget figyelték, de mögötte sem az embert, sem magát Istent nem látták meg. Ezért mondta ki Jézus jajszavait ellenük, amit Mt 23-ban olvashatunk. Jaj, ha csak az elvek, szabályok mentén tájékozódunk, és oda az emberszeretet!

Urunk pedig szeret bennünk, úgy szeretett, hogy emberré lett, hogy mi jól láthassuk Istenünket és embertársainkat. Sőt Lelkét is adja, hogy élete, áldozata ne egy leírt történet legyen, hanem számunkra, értünk történt cselekményként saját élettörténetünk részeként megelevenedjen. A Lélek megelevenít! Mindent és mindenkit. Az ember által halottnak vélt Istent is a legmélyebb valósággá teszi számunkra! De megeleveníti az elhalt kapcsolatokat, szeretetre tehetetlen embereket, a megfásult hitet, élettelen közösségeket, romos templomokat…

A betű megöl, a Lélek megelevenít. Hiszen nem elég Bibliát olvasni, a Lélekért is könyörögni kell! Nem elég hallgatni, meg is kell tartani Isten beszédét, hogy az okos emberhez legyünk hasonlók, aki kősziklára építette a házát! Nem elég akarni, a hitért- Istenben bízó lelkiségért- imádkozni is kell! Nem elég tudni az igét, magunkat átadni is kell a testté lett Igének, Krisztusnak! Minderre minket is a Lélek tesz képessé, alkalmassá! Ahogyan tetteink is csak nyüzsgő igyekezetként mutatkoznak Lélek nélkül, de Szentlélekkel telve szolgálat lesz cselekedeteinkből. Erre való alkalmasságunk sem önmagunkban rejlik, hanem a Lélek elhívó, felkészítő munkája által. Övé- a titokzatos, hatalmas egy Istené,- az Atya, Fiú, Szentléleké a dicsőség is örökké. Ámen