Hányszor próbáltunk úgy beszélni Jézusról, hogy végre a környezetünkben megértsék, miért is hiszünk benne?

Hányszor gondoltuk végig a mondanivalónkat, s végén úgy tűnt, nem is olyan csattanós, nem is annyira evidens, amit képviselünk?

Hányszor éreztük, hogy mégsem mi beszélünk, hanem Valaki más, Aki bennünk lakozik, maga a Szentlélek- hiszen egyeszerű szavainkon át átsejlett az isteni igazság?

Legyen itt néhány pontban összeszeszedve, mit kerüljünk. Ugyanakkor hadd mondjam azt is: maradjunk imádságos, ráhagyatkozó kapcsolatban Urunkkal. Olvassuk az igéjét, töltsön el minket az Ő szeretete- mert tudjátok: " amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj."

1.      Mindenekelőtt azért beszélj, hogy megkedveljenek az emberek.

2.      Csak általánosságban beszélj Istenről és kerülj minden olyan témát, ami konkrét elköteleződést kérne.

3.      Kerüld a kényes témákat, hiszen már Jézusnak is szemére vetették: „Kemény beszéd ez, ki hallgatja!” (Jn 6,60).

4.      Ne molesztáld a hallgatókat, ne érints lelkiismereti kérdéseket.

5.      Semmiképpen se mutasd ki lelkesedésedet vagy fájdalmadat, hiszen azt gondolhatnák, te magad is elhiszed, amiről beszélsz.

6.      Ne emlegesd, hogy te magad megtapasztaltad a Szentlélek erejét, mert ezzel azt a látszatot keltheted, hogy van benned valami, ami másokból hiányzik.

7.      Csak egészen általánosan ítéld el a hibákat (és ne nevezd bűnnek!), nehogy valaki magára vegye és letörjön.

8.      Ne kelts olyan benyomást, mintha Isten elvárná bárkitől is, hogy megtérjen és életét kiszolgáltassa neki.

9.      Kizárólag csak a szelíd és megbocsátó Jézusról beszélj és arról, hogy a mennyei Atya szeret bennünket, bármit is teszünk, hiszen Ő a szeretet.

10.    Legyél toleráns mindenféle felfogás iránt, kerüld a konkrét állásfoglalásokat, hiszen mindenkinek keresnie kell az igazságot. A keresést tartsd magasabb rendű tevékenységnek, mint a megtalálást.

11.    Vigyázz arra, hogy mindig mindenki megelégedetten menjen haza az igehirdetésről...