Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3

Igék, imák, képek

Igék, imák, képek

Új reformáció 4.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 16. - Skata

Az utolsó rész következik. Jó tanulmányozást!

 

Tizedik feladat:

Egyszerűsíteni a gyülekezeten belüli struktúrákat

73.Az egyház struktúráinak rendkívüli lelki relevanciájuk van.
74.Felelősek vagyunk a struktúrákért, amelyek között élünk.
75.El kell döntenünk, hogy mit tartunk fontosabbnak: az egyház külső formáinak megőrzését, vagy a tartalmi megújulást.
76.Aki azt akarja, hogy az egyház maradjon meg olyannak, amilyen, az nem akarja, hogy az egyház megmaradjon.
77.Az olyan struktúrák, amelyek nem segítik a gyülekezetépítést, hátráltatják azt.
78.A következő évek zsinatainak az lesz a feladatuk, hogy a gyülekezeteket tehermentesítsék a jelenleg érvényes szabályok 80%-a alól, a közbeeső időszakban pedig polgári engedetlenségre szólítsák a gyülekezeteket.
79.A komplikált struktúrák megbénítják a gyülekezeteket. A jövő jelszava az egyszerűsítés. Ami nem működik egyszerűen, az egyszerűen nem működik.
80.Nem egyszerűen struktúrareformra van szükségünk, hanem a struktúrák reformációjára.

Tizenegyedik feladat:

Helyreállítani a gyülekezet primátusát

81.A tartományi egyházak legnagyobb erőforrása – a helyi gyülekezet – messzemenően kihasználatlan.
82.Számos tartományi egyház jelenlegi, gyülekezetek összevonását szorgalmazó stratégiája hosszú vagy rövid távon halálosnak bizonyul. Nem kevesebb, hanem több gyülekezetre van szükségünk.
83.A helyi gyülekezetek évszázados rendszerét ki kell egészítenie a másfajta gyülekezetmodellek sokféleségének.
84.A lelkipásztoroknak nincs szükségük egyetemi végzettségre, és nem szabad hivatalnoki státust betölteniük.
85.Az a gyülekezet, amely nem lelkipásztor-központú, egy idő múltán semmilyen más tekintélyt sem fog elismerni maga fölött. Ez pedig a hívők „egyetemes papsága” elvének magasabb szintű érvényesítését jelenti.
86.Nem a gyülekezetek vannak azért, hogy az egyház intézményét szolgálják, hanem az egyház intézménye van azért, hogy szolgálja a gyülekezetet.
87.Egyházunkban a hierarchikus viszonyokat és az igazgatási struktúrákat le kell építeni - - éspedig a lehető leghamarabb.
88.A jövő gyülekezetének joga és kötelessége lesz a profilalakítás.

Tizenkettedik feladat:

Jövőt álmodni az egyháznak

89.A pénzügyi és személyi gondoknál is nagyobb baja egyházunknak, hogy nincsenek álmaink.
90.Az álmok nem irreálisak, csak egy másfajta realitásban gyökereznek.
91.Jövőt álmodni az egyháznak annyit jelent, mint életre kelteni gyülekezeteinkben az őskeresztyénség álmát.
92.A jövő egyházáról álmodni annyi, mint Isten álmainak nyomába szegődni.
93.Álmainknak eléggé merészeknek kell lenniük ahhoz, hogy Istennek helye legyen bennük.
94.Csak álmodni nem elég. Álmainkat tettekre kell váltanunk.
95.Megálmodni az egyház jövőjét annyit jelent, mint magunkhoz ölelni az újat.
96.Az egyetlen erő, amely képes valamit jóra fordítani, a hit, a remény és a szeretet együttes ereje.
Szólj hozzá!

Új reformáció 3.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 15. - Skata

Szerintem eléggé sokatmondó, hogy a szegedi piaristák oldalán lehet megtalálni ezeket a tételeket!

 

Hetedik feladat:

Kiépíteni a kiscsoportok egészséges struktúráját

49.Gyülekezeteink túlságosan nagyok ahhoz, hogy légkörük személyes és elkötelező erejű legyen, és túlságosan kicsik, hogy a diakónia, az evangélizáció vagy a spiritualitás terén kielégítő teljesítményt nyújtsanak.
50.Az újszövetségi gyülekezetnek két egyenértékű középpontja volt: az istentiszteleti összejövetel és a házközösség.
51.Isten nem egy külön, saját épületben lakik, hanem ott, ahol az emberek laknak.
52.Napjaink házi gyülekezetei nem azonosak az Újszövetség házközösségeivel, de fontos lépést jelentenek ebbe az irányba.
53.Nincs még egy médium, amely alkalmasabb lenne rá, hogy emberekei hozzásegítsen ahhoz, hogy hitre jussanak, a hitben növekedjenek, és hitüket másokkal is megosszák, mint a keresztyének otthonai.
54.Különböző körök és csoportok nagy számban vannak gyülekezeteinkben. Mindenekelőtt azonban teljes értékű kiscsoportokra van szükségünk.
55.A jövő gyülekezetének nem házi gyülekezetei és hasonló csoportjai lesznek. A jövő gyülekezete kiscsoportokból fog állni.
56.Az egyén csak egy teljes értékű kiscsoportban kaphatja meg azt a gondoskodást, amelyre szüksége van. A kiscsoportok vezetői ezért a jövő pásztorai.

Nyolcadik feladat:

Kialakítani a szeretet kultúráját

57.A keresztyén szeretet lényege szerint különbözik minden más szeretettől.
58.Ha azt akarjuk, hogy az emberek jobbak legyenek, hozzáférhetővé kell tennünk számukra Isten szeretetét.
59.Nincs élő keresztyénség közösség nélkül.
60.A keresztyén gyülekezet a keresztyén ember életének legfontosabb színtere. Ez az ő „új családja”.
61.A keresztyén közösség nem annyira eszmény, amelynek elfogadását megkövetelhetjük, mint inkább feladat, amely elé Isten állított bennünket.
62.A szeretetteljes légkörű gyülekezetek vonzóvá lesznek.
63.Gyülekezeteinknek jótékony kontrasztban kell állniuk a társadalom egészével.
64.Az egyház csak akkor egyház, ha másokért él.

Kilencedik feladat:

Megszabadítani az istentiszteletet béklyóitól

65.Istentiszteleteink, amelyek valaha mindenkihez szóltak, mára belkörű rendezvénnyé váltak.
66.Istentiszteletünk az egyházi zene és a liturgikus hagyomány kettős béklyójában vergődik. Ha nem sikerül megszabadítanunk tő1e, hamarosan meg is fog szűnni.
67.Az istentisztelet formái nem alakíthatóak tetsző1egesen, de rugalmasnak kell lenniük.
68.Az olyan istentiszteletnek, amely inspirálni akarja az embereket, az ő életérzésüket kell kifejeznie.
69.Az istentiszteleteknek a közeli jövőben át kell térniük egy többvágányú koncepcióra.
70.A jövő istentiszteletét nem a lelkipásztor fogja tartani, hanem a gyülekezet fogja ünnepelni.
71.Nemcsak ahhoz van szükségünk koncepcióra, hogy miként ünnepeljük, hanem ahhoz is, hogy miként éljük meg istentiszteleteinket.
72.Ha nem akarjuk, hogy istentiszteleteink üressé váljanak, be kell illeszteni őket egy átfogó gyülekezeti koncepcióba.
2 komment

Új reformáció- a következő 24 tétel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 14. - Skata

Pár nappal ezelőtt dr. Klaus Douglass az egyház megújulásáról írt 96 tételét kezdtem itt közölni. Most következik a 4-6. feladat, azaz a következő 24 tétel. Gondolja át mindenki ezeket a pontokat. Szerintem igazak ezek a  sorok és éppen olyan szíven ütők, mint ahogyan Martin Luther 95 tétele volt 1517-ben. ( Vissza lehet térni az első részre is, megtaláljátok a régebbi bejegyzések között!) Jó lenne komolyan is venni, hogy tényleg megtörténhessen az új reformáció.

 

Negyedik feladat:

Aktivizálni a hívők egyetemes papságát

25.Luther tanítása az egyetemes papságról a legfontosabb tényező, ami még ma is megkülönböztet bennünket a katolicizmustól.
26.Az úgynevezett „lelkészek” és az úgynevezett „laikusok” közötti különbségtétel nem biblikus és nem protestáns.
27.Az egyetemes papságot csak úgy aktivizálhatjuk gyülekezeteinkben, ha az emberekben szeretetet ébresztünk a Szentírás iránt.
28.Egyetlen emberben sincs meg az összes képesség, amely ahhoz szükséges, hogy egy gyülekezetnek csak megközelítőleg is nyújtani tudja mindazt, amire szüksége van.
29.Minden keresztyén kapott valamilyen kegyelmi ajándékot Istentől – és megkapta a hozzá tartozó feladatot is.
30.A gyülekezet vezetésének legfontosabb feladata, hogy hozzásegítse a gyülekezet tagjait adományaik, képességeik felismeréséhez, és segítse őket, hogy éljenek velük.
31.A gyülekezetben kinek-kinek azt a feladatot kell ellátnia, amelyre Isten különösképpen alkalmassá tette.
32.Az olyan munkatársak, akik Istentől kapott képességeik szerint végzik feladatukat, nemcsak jól végzik a munkájukat, hanem motiváltan és lelkesen is szolgálnak.

Ötödik feladat:

Újra definiálni a lelkipásztori hivatást

33.Az egyházban – ellentétben önértelmezésével – majdnem minden ösvényen lelkipásztorok loholnak.
34.Egyházunk lelkipásztor-központúsága súlyos teher mind lelkipásztorainknak, mind a gyülekezeteknek.
35.Az egyházban és a gyülekezetben betöltött központi szerepüket a lelkipásztoroknak arra kelt használniuk, hogy ezt a központi szerepüket megszüntessék.
36.Az újszövetségi gyülekezeteket nem lelkipásztorok, hanem munkacsoportok vezették.
37.A lelkipásztoroknak el kell dönteniük, hogy mindenkiért, vagy az egészért akarnak-e tevékenykedni.
38.A jövő formulája így hangzik: „Lelkipásztor a munkatársakért, munkatársak a gyülekezetért.”
39.A jó lelkipásztor elismeri gyülekezete nagykorúságát.
40.Gyülekezeteink megújulása nagymértékben lelkipásztoraink lelki megújulásán múlik.

Hatodik feladat:

Vállalni az irányítás felelősségét

41.Gyülekezeteink vezetése megoldatlan kérdés, amelyet ballasztként cipelünk át az új évezredbe.
42.A gyülekezeteket az egyháztanácsoknak (presbitériumoknak) kellene vezetniük. Ezek azonban túlnyomórészt igazgatási és szervezési kérdésekkel foglalkoznak.
43.Ahol hiányzik a vezetés, ott nem szabadság uralkodik, hanem az erősebb joga.
44.A gyülekezeteknek szükségük van valamilyen vezéreszmére, amelyhez igazodhatnak.
45.A Szentlélek munkája nem szükségtelenné, hanem értelmessé teszi a tervszerű működést.
46.A jövő egyháztanácsának (presbitériumának) feladata a következő: „víziókat kialakítani, víziókat továbbadni, víziókat meggyökereztetni”. – Minden egyéb munkával másokat kell megbízni.
47.Az Újszövetség tanítása szerint csak olyanok vezethetik a gyülekezetet, akik képesek azt lelkileg táplálni.
48.Jézus példát mutatott, hogy miként kell a gyülekezetet vezetni. Nem uralkodott tanítványain, hanem szolgálta őket.
2 komment

Elméleti vagy eleven?

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 13. - Skata

fej.jpgElméleti kereszténység. Az olyan, mint a művirág. Úgy tűnik, mintha elven lenne, éppen csak a növekedés, a termés hiányzik, nincsenek életfolyamatok. Az elméleti kereszténység messze van az emberektől- talán én ezért is szeretem jobban a családi istentiszteleteket, mert akkor nem megyek fel a szószékre. Túlságosan távolságtartó- nem látom az arcokat, a visszajelzéseket. Sokkal jobban szeretem azokat az egyéni lelkigondozói szituációkat, amelyekben szívtől- szívig szólhatunk. A hitünk csak elméleti marad, ha nem kerülünk ilyen testközelbe másokkal. Baj, ha valaki magában tartja mindazt, amit Isten rábíz. Ott csak vegetálás van- hadd higgyem, hogy minden hívő ember számára adódnak olyan pillanatok, amikben konforntálódik a hitük a másik ember sorsával, kérdéseivel. Mert ha nem így van, az csak elméleti kereszténység, mondhatnánk, könyvízű, vagy egyenesen önös.

Két  kedves arc van előttem. Ma nekik próbáltam Isten szeretetéről bizonyságot tenni. Mindketten életük mélypontján vannak, és várják a választ az Úrtól. Komoly  megpróbáltatást élnek meg. Mégis tartják magukat, mégis tudják, nem jó, amikor meginog a hitük. Egyik beszélgetésre sem tudtam rákészülni. Egyszer csak ott volt a kikerülhetetlen alkalom, ott volt a másik fájdalma, kétsége, könnye...

Egy kedves gyülekezeti tagunk mondta egyszer egy hasonló helyzetben nekem: "eddig is sokat imádkoztam, de most már még többet imádkozom." Akkor döbbentem arra rá, nekem nem is kell okos dolgokat mondani, csak egy picit finomítani a gondolatmeneten, bátorítani. Hiszen beszélgetőtársam tudja, Jézusnál van megoldás, békesség. Most viszont meg kell hallgatnom, vele kell sírnom, ott kell lennem mellette. A mélyponton levő önmagát sem méri fel reálisan és Istent sem, ezért meg kell erősítenem abban, amit egyébként tud: Jézus sosem hagyja el, rá mindig számíthat.  El kell mondanom: a rossz helyzet nem bosszú az Úr részéről, Ő nem kínoz minket. Ő a mi Szabadítónk, szerető mennyei Atyánk, aki jót akar nekünk. Gondoljunk életünk számbavehetelenül sok áldására, s Jézusunk keresztjére, mindarra, amit értünk tett! Ha bárkinek így kell odaállni egy másik ember mellé, annak ez figyelmeztetés is- nem élhet elméleti keresztényként! "A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését!" Róm 8,19

4 komment
jézus hit elmélet ima könny empátia elevenség megpróbáltatás

Kommentek

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 11. - Skata

Kedves Olvasók! Nagy örömömre szolgál elmondani nektek, hogy az utóbbi héten megduplázódott- néhány napon megháromszorozódott a blogot felkeresők száma! Örülök mindazoknak, akik naponta ide kattintanak. ( Persze azonak is örülök, akik ritkábban tisztelnek meg figyelmükkel.)

Ezért naponta próbálok friss írásokkal előrukkolni. Remélem figyelemmel követitek a kommenteket is. Vannak jó beszélgetések, amik ott folynak, éremes lejjebb gördíteni. S persze, jó, ha ott elmondjátok a véleményeteket, felteszitek a kérdéseket és hozzászóltok az itt olvasható anyagokhoz. Ó igen és javaslatot is lehet tenni, mit szeretnétek itt látni!

Mára egy gondolat az ember és Isten kapcsolatáról.

"A legtöbb madarat arra teremtettem, hogy repüljön. Ha nem repülhetnek, az a bennük levő repülési képesség korlátozása. (...) Téged viszont arra alkottalak, hogy szeretve legyél. Ezért számodra az jelent korlátozást, ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, és nem fordítva. Ha úgy élsz, mintha nem szeretnének, az olyan, mintha levágnánk a madár szárnyát és megfosztanánk a repülés képességétől. Végképp nem ez a célom veled. Fiacskám, a fájdalom tudja a módját, hogy a szárnyadat szegje, és megfosszon attól, hogy képes legyél repülni. És ha ez a fájdalom hosszú időn keresztül kezeletlen marad, akkor könnyen megfeledkezhetsz arról, hogy mindenekelőtt arra teremtettelek, hogy repülj!" William Paul Young: A viskó

4 komment

Ha nem teszek semmit sem

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 10. - Skata

 

Vasárnap az Úr napja: nyugalom, áldás, megszentelődés.

Kevés embert látok, akik csak csendben várakozva, imádáságos lélekkel, vagy szimbolikusan értve, a segélykérés nemzetközi jelzését alkamazza: kitárja karjait az ég felé. 

A világ harsogja: cselekedj, tedd meg! Mozdulj, ragadd meg! Változtass, igyekezz! Rajtad áll!

A vasárnap azt üzeni: Isten cselekszik! Ma tárd ki karod, ma tárd ki a szíved. Nézz az ég felé, nyújtsd ki kezedet! A mai istentiszteleten Máté evangéliumának 12. fejezetéből a sorvadt kezű ember meggyógyítása hangzott el. A mi kezünk azért sorvadt, mert erre a mozdulatra nem képes. Mert inkább a lélek a sorvadt...

A vasárnap azt üzeni: ma ne végezz semmi munkát - így olvassuk a harmadik parancsolat folytatásában. Csak egy napig maradj nyugton! Csak ezen a mai napon ne akarj ennyire, ne erőlködj ennyire! Csak most figyelj, csak most légy befogadó, elfogadó, nyitott. Ha minden napod a munkáról, a cselekvésről szól is, ma pihenj meg, lélekben is. Ne akarj irányítani mindent! Ma valaki szólna hozzád, ha figyelnél, átélnés a gyógyulást, ahogy az az ember is, ott 2000 éve a zsinagógában. Ó igen! Nem máshol volt, hanem az Isten házában... Ott találkozott Jézussal! Ha ma várnád Őt, akkor kapnál is erőt a tetteidhez, onnan felülről. Át lehetne élni a változást, amiért nem kell megfeszülnöd- hiszen azt már más megtette... - Ma áldást kaphatsz. Ma felülemelkedhesz a mindennapok világából. Leteheted a terheket, megkönnyebbülhetsz, ma elmondhatod mi bánt, bevallhatod az Úrnak a bűnöket, a mulasztásokat. Vaárnap van. Ma menjen minden másként, mert van aki meghallgat, van, aki rád figyel...  

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.


Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,
 

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

( Túrmezei Erzsébet)
 

4 komment
isten vasárnap várakozás szeretet ölelés nyugalom

Új reformáció

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 09. - Skata

1517. október 31-én függesztette ki dr. Martin Luther a wittembergi vártemplom kapujára 95 tételét, melyben megfogalmazta, miként kell megújulnia kora egyházának. Korunkban nagy a szükség az új refromációra. Klaus Douglass, református teológia professzor 96 pontban fogalmazta meg a mai egyház feladatát. Érdemes végigtanulmányoznunk. ( Több részletben adom közre az ő pontjait.)

Amit fontos tudni még Klaus Douglass-ről: Egy aprócska elöregedő gyülekezet lelkipásztora volt. Mára az egy több száz munkatársat számon tartó, kiterjedt szolgálatot végző közösséggé formálódott. Rengeteg baráti kör, kisebb csoport működik.  Mindenki kíváncsi arra: mi a titok. De titok nincs, csak Istenben gyökeredző hiteles keresztyén élet, és megélt spiritualitás.

Első feladat:
Visszatérni a reformátori középpontba

1. Luther szándéka az volt, hogy az egyház üzenetét bibliai alapokra helyezze, külső formáját pedig kora színvonalára emelje. Az egyház ez idő szerint olyan állapotban van, amely nem felel meg sem az egyik, sem a másik követelménynek.
2. A reformáció nem a tizenhatodik század eseménye, hanem ránk váró feladat.
3. Aki reformálni akarja az egyházat, annak a tartalom kérdéseivel kell kezdenie. Ezen a ponton azonban nem állhat meg.
4. Reformátoriak akkor lehetünk, ha tovább építjük a reformátorok művét, nem pedig, ha konzerváljuk.
5. A keresztyén hit nem normák és szabályok rendszere, és nem is világnézet vagy tan. A keresztyén hit az ember és Jézus Krisztus között létrejött bizalmi kapcsolat.
6. Az olyan teológia képes rugalmas kereteket létrehozni, amelynek egyértelmű a középpontja. Ha homályos a középpont, a keretek megmerevednek.
7. Az egyház keretei nem tetszőlegesek. Azokat a középpontnak kell formálniuk, illetve a kereteknek a lehető leghatározottabban kell a középpontra mutatniuk.
8. Az új reformáció sok mindenben igazodhat az első reformációhoz. Néhány kérdésben azonban határozottan túl kell lépnie rajta.

Második feladat:
Felszabadítani a spiritualitást

9. A 21. század embere messzemenően nyitott a vallási kérdések előtt. Kérdéseire azonban ma nem az egyházban keresi a válaszokat.
10. Itt az ideje, hogy az egyháznak minden mást megelőzve az Isten-kérdést illetően legyen tekintélye.
11. Jézus Krisztus a válasz korunk spirituális éhségére. Ezt azonban nem elég csupán állítani. Ennek megtapasztalhatóvá kell lennie gyülekezeteinkben.
12. Gyülekezeteinkben a spiritualitást az odaadásnak, a lelkesedésnek és a kisugárzó erőnek kell jellemeznie.
13. Az imádkozásnak legalább tizenöt különböző módja lehetséges - ezekbó1 azonban többnyire alig ismerünk néhányat.
14. Egyházunknak spirituális fellendülésre van szüksége.
15. Az Isten iránti szeretet a protestáns teológia fehér foltja.
16. Cselekedeteinknél és fáradozásainknál fontosabb, hogy belemerítkezzünk Isten szeretetébe.

Harmadik feladat:
Újra felismerni a küldetést

17. A legfőbb megbízatás, amit Jézus egyházának adott, nem az, hogy gondot viseljen az emberekre, hanem hogy tanítvánnyá tegye őket.
18. Jézus Krisztus egyháza nem döntheti el tetszése szerint, hogy akar-e ,,missziót'' folytatni, vagy sem.
19. Misszió és tolerancia nem mond ellent egymásnak.
20. Nincs keresztyénség megtérés nélkül - megtérési élmény nélkül azonban igen.
21. A megtérés folyamatához hozzátartozik a betagolódás a gyülekezetbe.
22. Aki közölni akarja másokkal a jó hírt, annak magának is jó hírré kell válnia.
23. Nem várhatjuk el, hogy az emberek Krisztusra hagyatkozzanak, ha mi magunk nem hagyatkozunk rá.
24. Nem missziói rendezvényekre, hanem missziói gyülekezetekre van szükségünk.

2 komment

William Paul Young: A viskó

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 07. - Skata

Végre tényleg magyar nyelven is megjelent a már sokak által nagyon várt könyv, A Viskó (The Shack). Wm. Paul Young megrázó regénye az utóbbi évek egyik legnagyobb könyvsikere, ami páratlanul rövid idő alatt több mint 10 millió példányban fogyott el. Mert akik elolvasták, azok mentek és vettek tízet, harmincat, ötvenet, huszonötöt, és osztották szét rokonaik, barátaik között.

Az egyébként vitákat is kiváltó regényről egyik méltatója azt tartja, hogy olyan hatással lehet erre a nemzedékre, mint A zarándok útja volt a maga idejében. A könyv mindenesetre egy lebilincselően izgalmas, és izgalmasan provokatív olvasmány, amiben a telepesek által elhagyott rozoga, rossz emlékeket idéző viskó (A Viskó) egyszeriben döbbenetes titkok tárházává válik..., ahol izgalmas találkozások során a megbocsátás gyógyító ereje és hatalma is felragyog a sebzett szív számára. Akik már olvasták, azt ajánlják, hogy zsebkendőkkel felszerelkezve láss az olvasáshoz. Szükséged lesz rájuk...

Vigyázat, regény! Nem teológiai értekezés! Valóság és fantázia. Kijelentés és keresés. Egy kétségbeesett, kételyekkel teli ember keresése. Nem Szentírás! Egy megrázóan izgalmas 'mese'! Vagy ahogy Demi Moore ajánlja: sorsfordító erejű olvasmány... Egy olyan siker, ami még a szépirodalomra nemigen figyelő Forbes Magazin figyelmét is felkeltette.

Részletek a könyvből:

"Az életed alapvető tévedése, Mackenzie, hogy nem tartasz engem jónak. Ha tudnád, hogy én jó vagyok, és hogy mindent – az eszközöket, a célokat és az egyéni életek történéseit – az én jóságom védelmez mindenestől, akkor annak ellenére is bíznál bennem, hogy közben esetleg nem mindig értesz mindent, amit teszek. De te nem bízol bennem. (…) Ugyanúgy nem tudod a bizalmat megjátszani, mint ahogy nem tudod az alázatot „csinálni”. Az vagy van, vagy nincs. A bizalom egy olyan kapcsolat gyümölcse, amelyben tudod, hogy szeretnek téged. Mivel te nem tudod, hogy szeretlek, nem tudsz bízni bennem.
Megint csend lett, végül Mack felnézett Papára, és így szólt: - Nem tudom, hogyan tudnék ezen változtatni.
- Te nem tudsz; egyedül nem. De együtt végig fogjuk nézni, ahogy ez a változás végbemegy. Most csak azt akarom, hogy légy mellettem, és fedezd fel, hogy a kapcsolatunk nem a teljesítményről szól, és nem arról, hogy a kedvemben kell járnod. Nem vagyok zsarnok, sem valami önző, követelőző, a saját elképzeléseihez ragaszkodó kis istenség. Én jó vagyok, és csak a legjobbat kívánom neked. Ezt bűntudat, vádlás, vagy kényszerítés által nem vagy képes megtalálni, kizárólag csak a szeretetre épülő kapcsolaton keresztül. És én igenis szeretlek téged."

 

"Mi szeretnénk megosztani veled azt a szeretetet, örömet, szabadságot és világosságot, amelyet magunk között ismerünk. Arra teremtettünk téged, az emberi lényt, hogy élő és közvetlen kapcsolatban légy velünk, hogy csatlakozz a szeretet-körünkhöz. Bármilyen nehezedre esik is ezt megérteni, minden, ami történt és történik, pontosan ennek a célnak megfelelően történik, a döntéseid vagy a szabad akaratod megsértése nélkül."

2 komment

Az aradi vértanúk utolsó mondatai

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 06. - Skata

 

A kivégzés előtt elhangzott utolsó mondatok:

Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.

Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Nagy-Sándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Schweidel József: A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Láhner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.
 

Szólj hozzá!
halál isten ítélet győzelem haza szolgálat vértanúk

Tanmese mennyről és pokolról

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 04. - Skata

Egy ember beszélget Istennel: Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a menny és milyen a pokol.
Isten odavezeti őt két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen.
A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval. Az embernek elkezdett csorogni a nyála. Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett. Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal. De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni. A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva. Isten ekkor azt mondta: Amit most láttál az a Pokol volt.

Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom  raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: Uram, én ezt nem értem! Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten. Ők egymást etetik, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak.

Szólj hozzá!
isten asztal pokol ember önzés menny

Asztalterítő

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 03. - Skata

Két kedves  90 éves gyülekezeti tagunk van előttem. Egyikük augusztusban töltötte- ő egy csodálatos néni, irigylésreméltó lelki alkat. A másik -egy bácsi- még deceberben jubilált. Ma itt volt velünk a templomban és úrvacsorát is vett- minden segítség nélkülözve. Ez utóbbi bácsi születésnapja előtt tért be hozzám, egy szép nagy csomaggal. Nekem hozta, bizony ő ajéndékozott. Két kézzel szőtt asztalterítőt hozott, az egyik színes, míg a másik még mindig hófehér, pedig akárhogy is számolom, kb. 100 éve készült. Misi bácsi édesanyja készítette, ő pedig elhozta, hogy legyen az enyém. Megindító ilyen családi kincseket átvenni. Születésnapja előtt még biztos helyre menekítette ezeket a kedves, különleges éleményeket hordozó abroszokat. Karácsonykor ez volt az asztalon... A néni pedig egy vadonatúj damaszt abroszt küldött-évekkel ezelőtt kaphatta valakitől Németországból. Gyönyörű darab. Még nem tudom, melyik ünnepen avatjuk fel. De a szándék itt is olyan szép: valamit adni, ami érték, ami maradandó, egy olyan emlék, ami évek múltán is feidézi számunkra ajándékozóját. A kedves 90 éves nénivel otthonában születésnapján vettünk együtt úrvacsorát, az oroszországot megjárt idős bácsival ma az oltárnál voltunk együtt. Hiszem, hogy a mennyek országában is ott lesznek- remélem mi is velük- azon a nagy lakomán, a királyi menyegző asztalánál.

Van egy különleges asztalterítőnk: az ünnepi oltárterítő-  a gyönyörű horgolt csipke a mostani hálaadási istentiszteletre készült. Kis Ferencné Zsuzsa néni keze munkája- ez is a Teremtő Urat dicséri... Ma az oltárhoz térdelt mezőberényi és orosházi, budapesti és nagykőrösi. Élete és hite elején járó és élete végén, hite által élő, evangélikus és református, látó és vak. Jézushoz telepedtünk. Vele akartunk találkozni. Ott voltunk, mint egy nagy család.  Itt helye van a magát egészégesnek gondoló, de szívében vágyakozó és szeretetében fogyatékosságot érzőnek. Helye annak, aki bár nem tűnik teljesnek, mert testileg valamilyen képessége hiányzik, de lélekben gazdag és szolgálatában áldott. Helye van az asztalnál annak, aki képes tenni az Isten ügyéért, de annak is, aki  javaiból áldoz, nem munkáját adja. Helye van annak, aki eligazodik a Szentírásban, tisztán lát a hit dolgaiban, de helye annak, aki néhány örömteli alkalom után még csak sejti, másokon látja, milyen jó Jézushoz tartozni. Helye van az elméleti, sokat imádkozó, inkább vitázó testvéreknek, de helye a csendes és szelíd szorgalmasoknak, akik magukat adják oda ajándékképpen az Úrnak. Helye van annak is, aki a meghívó levél kapcsán útnak indult, bár évek óta nem jött közénk. Igen: mindenkinek helye van az Úr asztalánál: neked, nekem. Sok üres hely volt mégis, rengetegen nem jöttek el- pedig biztos tudták: az asztal terítve, immár minden kész! Boldog az, aki el is fogadja a meghívást az Úrral való találkozásra, és örvendezik, hogy letelephet az Ő asztalához. Mert az oltáron nem csupán kenyér és Biblia, gyertya és virág, feszület és a föld színpompás termései voltak- hanem Krisztus teste és vére, kenyér és bor színében. Az örök élet étele, és az örök élet itala. Áldott és felemelő így erősíteni lelkünket! Hálásak lehetünk Urunk kimondhatatlan ajándékaiért!

Szólj hozzá!
jézus hit hála vakok gyülekezet istentisztelet asztalterítő

Csodákra emlékezni jó

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. október 03. - Skata

Ma Orosházán jártam. 15 éves a Hajnal Óvoda. Nagyon jó volt viszontlátni óvónőket, vezető óvónőt, régi kedves ismerősöket. Egy időben fájt a szívem a találkozások során, a templom láttán, ha csak azt hallottam " Hajnal". Ma már másként volt. Életem  és lelkészi szolgálatom szép időszakának tudom azt az 5 évet- hatalmas változások fémjelzik, főként az óvoda épületében és udvarán látható. Adománygyűjtések, bajor hospitációk, bizalmas, lelki beszélgetések... Én pedig lassanolyan hitoktatóvá lettem, akinek specialitása az óvodás gyerekek közötti szolgálat. Egyre inkább lelkipásztorrá lettem, akit az ovi megbecsült óvónői egyre inkább elfogadtak, lelkészüknek vallottak. Tehát ma nagyon szeretett testvéreimmel találkoztam, mintha el sem telt volna majd 7 év... Nagyon jó volt, mert olyan lelki kötelék van köztünk, ami megszakíthatatlannak bizonyult eddig. - Tény: nehéz úgy helyére tenni a  szépet, a jót, hogy nincs, ami a helyébe lépjen, vagy ugyanolyan súllyal lépjen a helyére. Ma már viszont sok terv, Istentől mutatott cél és nyíló ajtó van előttem. Rengeteget változtam, mert kellett, mert Isten formált emberek, események olykor nagyon kemény helyzetek által. Feleség és anya lettem, egyre érzékenyebb és gyakrabban síró... Ma már jobban értékelem a picit, a mások számára jelentéktelent, és mint egy ma hallott ismert táncdalénekes, visszautasítom a  sznobságot. Túrmezei Erzsébet versét az én drága Böbikém olvasta fel előadása lezárásakor, s mint annyi mindent, amit tőle tanultam- kaptam, ezt is továbbadom... 

 

 Határkőnél hittel megállni,
határköveknél visszanézni,
hálás szívvel múltat idézni:
csodákra emlékezni jó!

Meglátni, hogy minden utunkat
hű és hatalmas kéz vezette,
javunkra szolgált minden tette:
csodákra emlékezni jó!

Látni, hogy át viharon, vészen
hű Mesterünk hogyan segített,
éjekre fényt hogyan derített:
csodákra emlékezni jó!

Határköveknél hálát adni,
és hallelujás köszönetben méregetni,
mi mérhetetlen:
csodákra emlékezni jó!

Messzi évekre visszanézni,
és számbavenni ezer áldást,
erőt, kegyelmet, megbocsátást:
csodákra emlékezni jó!

Hallelujás hálaadással
leborulni egy határkőre,
s elindulni hittel előre,
amerre hív az égi szó.

2 komment

Kinyíló ajtó

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. szeptember 29. - Skata

Ajtó nyílik. Hallom. Nincs beolajozva. Jó lenne végre valamit tenni, hogy ne nyikorogjon. Vagy mégsem. Így legalább már előre hallom, hogy valaki jön. Jellegzetes zaj ez, de ilyenkor nem rezzenek ösze, hanem kíváncsian várom az érkezőt.

Ajtó nyílik. Örülök neki. Végre! Órák óta ülök itt a váróteremben. Néha valaki erre jár, és egy másik ajtón keresztül kilép. Miért nem ez az ajtó nyílik? Mit csinálnak mögötte? Nem tudják, hogy én itt kint minden idegszálamat megfeszítve koncentrálok a kilincsre? Jó lenne, ha valaki valami bíztatót mondana. Ez a tétlenség felőrli a belső erőimet.  Talán olvasnom kellene. De nem is hoztam magammal semmit. Azt gondoltam, hamar végzek. Ajtó nyílik. Még mindig nem az, ami előtt nekem kell várakoznom. Feladom. Dühös vagyok. Mennyi időt pazaroltam el! Hát csak ennyit érnék? Miért nem mondták, hogy menjek el. Hiába...

Ajtó nyílik. Nagyon vártam már. Régen állok itt kint a  sötétben. A szüleim házához évek óta nincs kulcsom. Minek? Úgyis olyan ritkán jövök haza. A kerítésen át bejutottam ugyan, de a házba nem tudtam bemenni. Itt az udvaron ültem le egy kis időre. Nem számítottak arra, hogy már ma hazajövök. A temetőben jártak, halottak napja előtt még elvitték a krizantémokat. Itthon vannak. Már nem is fázom. Már nem kell ezt a néhány hunyorgó csillagot figyelnem. Ajtó nyílik. Megérkeztek.

Ajtó nyílik. Bizonytalanul matat valaki a zárnál. Fordul a kulcs, és a fény is kiszűrődik ahogy a faajtó lapja megmozdul. Még nem lép ki. Talán egy kardigánt terít a hátára. Igen, cipőt cserél. Én meg csak nézem azt a vékony kis fénycsíkot. A benti meleg és az otthon illata nem áramlik ki rajta. De bíztató világosság ez. 

Nyitott ajtó. A reménység jele, lehetőség rejtőzik mögötte,  a találkozás öröme. Valami, ami előtt eddig akadály állt, most megmutatkozik számunkra. - Megannyiszor átéltem, hogy zárt ajtókat kopogtattam. Igen, átvitt értelemben. Nem értettem, hogy ezt a kicsi mozdulatot miért nem lehet megtenni.-  Vannak biztonsági záras, agyonbiztosított ajtók. Több kulcs, sőt kód kell, mire bejuthatunk- vagy kijön mögüle bárki. Sok szív ilyen. Tele van gyanúval, bizalmatlansággal. Pedig Jézus a szívünk ajtaján kopogtat... Az egyetlen jó érkezne hozzánk Isten személyében.

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Jelenések 3,20

Nyitott ajtó- szabad ma nagy örömmel mondanom: egy ajtó egyre szélsebbre tárul. Melyik? Egy titkos ajtó! Egy olyan ajtó, ami nekem nagyon fontos. Imádkozzatok, hogy belépjek, s ha már ott vagyok ne fogadjon semmi meghökkentő, vagy rossz. Ha már az Úr nyitott ajtót ad, akkor adja meg a jó folytatást is!

"Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet." Jelenések 3, 7-8

2 komment
jézus hit ajtó reménység

Családi istentisztelet- röviden összefoglalva

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. szeptember 26. - Skata

Hallgass rám fiam, légy bölcs, irányítsd a szíved a helyes útra! Példabeszédek 23,19

Mindennek van helye. Hol van a helye a villának? A konyhaszekrényben, a fiókban az evőeszközök között, vagy az asztalon, mivel étkezünk vele. Hol a helye a fogkefének? A fürdőszobában- sőt egészen közel a fogainkhoz, hiszen ezzel kell megtisztogatnunk őket. Hol van a  helye a gyógyszernek? Jól elzárva, hogy a gyerekek ne nyúlhassnak hozzá, mert bár a gyógyulásunkat munkálja, mégis veszélyes lehet. Ho, a helye az állatoknak? Szerintem az ólban, az állatudvarban, a dzsungelben, de semmiképen sem az ágyunkon kucorogva... Bár erről megoszalanak a vélemények. Hol a helye a gyerekeknek és a felnőtteknek hét közben? A feladataik mellett: az iskolában, óvodában, a munkahelyükön. No és vasárnap? Vasárnap a templomben van a helyünk. Bizony, sok üres pad várja azt, akinek ott a helye...

Hol a helye a Bibliának? Nem csak az oltáron, vagy a könyvespolcon- persze ott is jó helye van, de inkább mégiscsak a kezünkben van a helye, mert olvasnunk kell.  Egyszer egy asszonyhoz bekopogott a szomszédja, el akarta kérni a Bibliáját. Az asszony örült, hogy végre a szomszédja is érdeklődik Isten iráént, így örömmel adta oda a Szentírást. Pár hónap múltán a szomszéd ismét átjött hozzá, kezében a Bibliával állt az asszony ajtaja előtt. Visszahoztam- végre megjavították a szekrényem lábát... Hol a helye a Bibliának? A Bibliának a kezünk ügyében kell lennie, velünk kell lennie, hogy tanulmányozzuk, tanuljuk abból Isten igéjét. Hiszen a Könyvek Könyve Isten igéjét tartalmazza. Hol a helye tehát Isten igéjének? A Bibliában? A hittankönyv lapjain? A templomi istentiszteleten? A lelkész szájában? Nem? A fejünkben? Nem csak ott, hanem a szívünkben!

 Volt   egyszer   egy   Shakespeare-színész,   aki  nagy   hírnévre   tett   szert   egyszemélyes   előadásaival,   melyek során klasszikus művekből olvasott, illetve mondott el részleteket. Előadását mindig a huszonharmadik zsoltár drámai elszavalásával zárta. Kivétel nélkül minden este, amikor a színész elkezdte szavalását - Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm - a tömeg feszülten figyelt. A zsoltár végén pedig viharos tapssal, fennállva ünnepelték a színészt, aki hihetetlen képességgel keltette életre a zsoltárt. Egyik este azonban, éppen amikor a színész a huszonharmadik zsoltár szokásos elmondására készült, egy fiatalember felállt  a  nézőtéren,    és  így  szólt:  "Uram, megengedné, hogy ma este én mondjam el  a huszonharmadik         zsoltárt?"    A   színészt    meghökkentette ez a szokatlan     kérés,   de   megengedte a fiatalembernek, hogy előrejöjjön,   kiálljon   a   színpad   közepére,   és   elszavalja   a   zsoltárt.   Gondolta, hogy ennek a gyakorlatlan fiatalembernek a képessége úgysem vetekedhet az ő tehetségével. A    fiatalember     halk hangon kezdte szavalni a zsoltár szavait. Amikor a  végére ért, nem volt taps.    Nem állt fel a közönség a tetszését kinyilvánítani, mint más estéken tette. Csak sírást lehetett hallani. A nézőket annyira meghatotta a fiatalember előadása, hogy   minden szem megtelt könnyel. A színész döbbenten fordul a fiatalemberhez:   Ezt   én   nem   értem. Én már  évek óta szavalom a huszonharmadik zsoltárt. Egy egész élet gyakorlata és tapasztalata áll mögöttem, de soha nem voltam képes úgy meghatni a    közönséget, ahogy ön tette ma este. Mondja, mi a titka?” A fiatalember alázatosan így felelt: „Nos, uram, ön  ismeri a  zsoltárt, én pedig ismerem a Pásztort!”  

Urunk szeretné, ha a Tízparancsolat, Mi Atyánk, a Hitvallás, a bibliai történetek és az egyházi szokások vagy egyháztürténetünk  nem csak konfirmációi anyagként, elsajátított ismeretként lennének számon tartva nálunk. Jó lenne, ha minden szó, ige, minden istentisztelet nem csupán szép és emlékezetes lenne számunkra, hanem a szívnükbe íródna! Mert a szívbe írt törvény és a szívbe vésett szeretet lehet csak megtartó erő. Krisztus akkor lesz a  mi Urunk, ha a szívünket iránytja, ha tudásunk személyes hitté lesz őbenne.

Az Isten szeretet. Jézus út, igazság, élet. Ő létezik és törődsik velünk, és az a bölcs, aki keresi őt, figyel rá. Látjuk-e? Belátjuk-e? Hisszük-e szívből? Világítson rá minderre az alábbi kis jelenet, ami a lenti bejegyzésben nézhető meg. ( Piros lufi)

 

Szólj hozzá!
jézus szív hit szeretet biblia ismeret istentisztelet
süti beállítások módosítása