Angolul tudóknak... csodaszép ének, gyönyörű hangon.

( A szöveg jobb oldalon fut.)

Az 1 Korinthus 13-

A szeretethimnusz- 

karácsonyi változata

 Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben, akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videójátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad.

Boldog Karácsonyt!

Ismeretlen szerző

Királyok Királya és urak Ura...

Advent van,
gyertya gyúl,
Szívünk új dalba kezd.
Lobbanó fénye hull
Szám szerint még csak egy.
Életünk árnyai
Fényében tűnjenek!
Jézus jön, örvendjünk,
Ég és föld ünnepel.

Advent van
gyertya gyúl
– újra egy esztendő –
világít szemünkben
Szám szerint már kettő
Őszinte szavakra
Biztat a jövendő
Jézus jön, örvendjünk
Bűnünkből ébresztő!

Advent van
Gyertya gyúl
Jön már a karácsony
Ajándék Istentől
Szám szerint épp három
Igéjét hirdeti
Jordánnál szent János
Jézus jön, örvendjünk
Szívemet kitárom.

Advent van
Gyertya gyúl
Biztat, hogy készen légy
Titkoknak zárja nyíl
Szám szerint éppen négy.
Hadd legyen ünnepünk
Valódi ünneppé
Jézus jön, örvendjünk!
Angyalszárny röppenjél!

3,1 Mindennek megvan a maga ideje

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.

3,2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.

3,3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.

3,4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.

3,5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.

3,6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.

3,7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.

3,8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.

( Prédikátor könyve 3. fejezete)

Négy gyertyát fogok készíteni, hogy felszakadjon a sötétség köntöse, amely néha beborítja a világot, sőt az emberek szívét is, és

megakadályozza, hogy meglássunk téged.

Uram, négy gyertyát fogok készíteni, és a világ négy sarkára helyeztem

őket, hogy fényt nyújtsanak mindenhol;

így a Föld összes népe megláthat, és befogadhat Téged Uram.

 Az első gyertya mosolyom fénye lesz, melyet mindennap mindenkinek

ajándékul adok, mert Te Uram, mindenki örömére érkezel!

 A második gyertya imádságom fénye lesz, mely mindennap hosszan,

szeretetteljes tekintettel fordul Feléd, mert Te, Uram, szívünk legmélyén szólítasz meg minket.

 A harmadik gyertya megbocsátásom fénye lesz, melyet kinyújtott

kézként ajánlok mindenkinek, mindennap, mert Te, Uram, minden bűnünket eltörtöd.

A negyedik gyertya kedvességem fénye lesz, melyet mindennap

mindenkinek kenyérként nyújtok,  mert Te, Uram, mindenkinek adod szeretetedet.

 Nagyon várlak, Uram, s hogy ezt kifejezzem neked, elkészítem négy

gyertyámat, s Advent hetében egyesével meggyújtom majd őket.

Ma advent második vasárnapján a második gyertyában az imádságom fénye kúszik

Feléd, Uram, hogy szólítsd meg szereteteddel azokat, akik

még nem ismerik az önzetlen szeretetet! Mindazokat, akik

földre szegezett tekintettel elszigetelik magukat másoktól, akik ma

bánatukban sírva jajgatnak, akik betegségükben nem találnak kiutat.

Szereteted szólítson meg minket, s szeretteinket a karácsonyvárásban,

az árvaházakban zajongó gyermekeket, a munkától zakatoló, gépies

mozdulatokkal cselekvő felnőtteket. Azokat, akik nem kapnak jó szót,

a gyászban megrettent szívűeket, a felcseperedő nemzedékeket,

a helyüket kereső ifjakat!

Sokan éheznek, várnak adventben a feltétel nélküli szeretetre,

melyet Te adsz! Itt vagy Uram, add hát, hogy megteljen a Föld szeretettel.

Jusson el Hozzád imádságunk, és

könyörülő szereteteddel hajolj fölénk! Ámen.

(T.É.)

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha nagyjából rendben
mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj,
szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon,
szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy...
Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni
szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is.
Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel
ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen
hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.
Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló
télapóktól, leszünk boldogabbak!
Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas
szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól.
Meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak,
mindig rohanó, sikerorientált, emberek vagyunk, hanem érző, sérülékeny,
törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi életük során.
Add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!
Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell
elengedni.
Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség
fájdalmát - emberi módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől,
bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!
Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban.
Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát
maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.
Add, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.
Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!
Add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.
Adj békét, mindannyiunknak Uram!
( Tamásy Éva)

 Lila szalaggal átkötött ezüstfenyő-koszorúcska, ijedten pislákoló pici lánggal,
körülülünk, térdelünk, állunk,
ezen a korán sötétülő, adventi délutánon.

Akármilyen bágyadt is a lángod,
a karácsonyest gyertyafényben úszó fáját idézed elém, s hálás vagyok neked.
Hálás, mert megállítasz.
Megállítasz életem csetlő-botló, omló-porló rohantában
Hálás, mert kihúzod roskadozó derekam,
és sáros földről aranyszín-ragyogásra emeled a szemem.

Belenézek fényedbe, gyertya az adventi koszorún, és lángod ezt lobogja:
nem lesz tört élet belőled, nem.
Ha tudsz várni.
Várni?
Az emberi faj legtermékenyebb, leggazdagabb várásával,
Ha tudsz Krisztust várni.

Várlak hát Krisztusom.
S e várás igaz voltán fordul: öröm vagy szégyen lesz a sorsom.
Ha Krisztust mondanék, de belülről más az, akit s amit várok, mint a világ,
elsorvadok, mint a világ.
Ó, minden ezen fordul, tudlak-e várni Téged, Magad, Téged.
Nem keresztény kultúrát,
melyben tudósok és művészek Neked áldozzák tehetségük javát.
Nem keresztény államhatalmat,
melyben Istenhez igazítnak törvényt
s Nevében csendül intés és dicséret és az adminisztráció.
Nem is virágzó egyházi életet:
kolostorokat és iskolákat, körmeneteket és zarándoklatokat,
kongresszusokat és táborokat.
Nem, nem! Félre, világ álcázott kísértései! Ezek mind hozzáadatnak,
de csak annak a nemzedéknek, amelyik megtanult már Krisztust várni, őt Magát.
És ezek mind elvétetnek azoktól,
akiknek természetfölötti igénye nem képes túlnyúlni mindezeken.

Gyertyád fényébe belenézve, adventi koszorúcska,
nem akarok mást látni, mint Krisztust bennem.
Ott lappang, reménykedik a szívem mélyén,
El akar önteni, birtokba akar venni,
fénnyel beborítani, magáévá s magává ölelni,
Önnön szívével eggyé tenni.

Forrás: Szegedi Piaristák

Uram, erőtlen és remegő kézzel gyújtottam ma egy apró lángot. Nagyon egyszerűt, egyáltalán nem feltűnőt. De menthetetlenül ki van szolgáltatva a szélnek és a hidegnek! Csupán tartani tudom a  kezemben, igazán éltetni, táplálni képtelen vagyok. Őrzöm reszkető ujjaimmal. Tudom, ez az apró kis láng halandó, mint az is, aki a kezébe  tartja. Elmúlik majd a fénye, minta  kitartásunk tüze, vagy mint az ígéretünk lángja. Olyan sokszor megtanuljuk, hogy az idő múlásának a legbiztosabbnak hitt értékeink sem képesek ellenállni. Nagyon jó arra gondolni, hogy te hagyod, hogy a sötétségben még várakozzam. Ha bátran és bizakodva nézek előre, akkkor a fény útját kereshetem. Ez vezet előre az életemben napról-napra, mint a reménység sugara. Bárcsak tudnád, mennyire várlak! A szemeim már nagyon fáradtak a szüntelen figyeléstől. Gyertyát tartó kezeim is ellankadnak. Egyre gyakrabban tenkintgetek körbe-körbe, és kémlelem a horizontot. Az ünnepen talán megint megtanulhatom, hogy te vagy mindenek mögött, te készen állsz, és elindulsz felém, hogy találkozzál velem. Csak el ne fogyjon addig a  figyelmem, erőm és kitartásom! ( Szabó Lajos)

Várva vártam az Urat és Ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Zsoltár 40,2

Ádventi házunk van, sokablakos.
Minden este nyitunk egy ablakot.
Benn melegen kis fehér gyertya lángol,
és árad a fény minden ablakából.
Kis ablakokkal versenyt fénylenek
csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás:
eljő a mennyekből a Messiás.
S a nevét nevezik Csodálatosnak.
És fölemeli, akit megtaposnak.
És a békesség Fejedelme lesz:
szabadulást hoz, életet szerez.

Telnek a percek, múlnak a napok,
sorra kinyílnak mind az ablakok.
Ahány kis ablak, annyi szent ígéret.
Hívnak, biztatnak, csudákat beszélnek.
Mi áhítattal álljuk mind körül.
A ház sugárzik, és a szív örül.

Fehér falára festve sok gyerek.
Mind Betlehem felé igyekszenek.
Havas fenyő közt, ki gyalog, ki szánon,
kéz a kézbe', hogy kis kezük ne fázzon.
Sietve mennek mint a pásztorok.
Piros orcájuk bízva mosolyog.

De én egy másikat is ismerek.
Nem ilyen derűs, nem ilyen meleg.
Van-e gondom sok sötét ablakára?
Hiszen itt a karácsony nemsokára.
Nyitom-e sorra mindenegy napon
Krisztusra váró lélekablakom?

Mert az a lelkem is: ádventi ház.
És ha elalszik, hogyha nem vigyáz,
olyan sötét lesz majd karácsony-estén,
a fényt, vigaszt hiába is keresném.
Ha majd minden szem, minden szív ragyog,
akkor siratnám, hogy sötét vagyok.

Sötét lelkemen sötét ablakok,
táruljatok, örömre nyíljatok!
Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.
Ragyogjon mind a Messiásra várva!
Sötét ádventi ház, sokablakos!
Minden este nyíljék egy ablakod!

( Túrmezei Erzsébet)

Ez a fotó gyönyörű! Lila levendulán pillangó... Adventi, bűnbánati színben pompázik a virág, rajta a feltámadás jelképe. Bárcsak lelki feltámadásunk, új életünk kezdete is lehetne a holnappal kezdődő adventi időszak! Remélem, van, aki imádkozik érte, hogy környezetében, családjában, városunkban és országunkban valódi megújulás, lelki ébredés jöjjön! Ne csak a szépre vágyjunk és ne csak pár meghitt pillanatnyit szenteljünk az adventnek! A gyertyák, a gyönyörá dekoráció és ünnepi műsorok mögött több rejtőzik. Eljön az Úr Jézus hozzánk is, a szívünkbe érkezik. Sőt az eljövendő, akire várunk már itt is van. Csak be kell engedni! Pllangó és levendula. Feltámadás és advent... Nagyon szeretném, s úgy is érzem, most kezdődik valami új korszak, aminek mi is részesei lehetünk...

Zsinatunk ma választotta meg egyházkerületünk, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökét az elnök- püspöki tisztségre.

Rövid részlet a beszédéből:

.... A „humánerőforrásnak” ez a fokozott megbecsülése előfeltétele annak, hogy a döntő többségében jól működő és fejlődő intézményhálózatunk mellett, a gyülekezeteinkben folyó közösségépítés is felszálló ágba kerüljön. Hiszem, hogy a krisztusi értékekben gazdag, missziói lelkületű, azaz sokszínű, nyitott és befogadó egyháznak, gyülekezetnek van jövője, ahol minden nemzedék otthonra, közösségre találhat. Ebben a remélt jóízű csapatjátékban bizalommal kérem elnöktársam, püspök és felügyelő testvéreim, a zsinat és az országos egyház vezetőinek, valamint összes munkatársamnak a segítségét, továbbá egyházunk népének imádkozó támogatását. Isten áldása kísérje közös szolgálatunkat! Erős vár a mi Istenünk!” – fejezte be beszédét a püspök.

Püspök úr nyilatkozata az alábbi linkre kattintva érhető el:

http://www.evangelikus.hu/aktualis/zsinati-hirado-percrol-percre/gancs-peter-puspoek-nyilatkozata-megvalasztasaval-kapcsolatban

Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült. Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
„Azt beszélik, holnap leküldesz a földre. De hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?"
Isten azt válaszolta:
„A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged, és vigyázni fog rád."
„De” - mondta a gyermek - „itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek!”
Isten így szólt:
„Az angyalod minden nap fog énekelni neked. És érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel."
„És" - mondta a gyermek - ”hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?"
”Az könnyû" - mondta Isten - “Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni."
A gyermek felnézett Istenre, és így szólt:
”És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?"
Isten rámosolygott a gyermekre, és azt mondta:
„Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni."
A gyermek azt mondta:
„Úgy hallottam, a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?"
Az Isten megölelte a gyermeket, és azt mondta:
„Az angyalod óvni fog téged, akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!"
A gyermek szomorúan nézett, és így szólt:
„De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged."
Isten megölelte a gyermeket
„Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek."
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve megkérdezte:
„Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!"
Isten így válaszolt:
„Az angyalod neve nem fontos... Egyszerûen csak így fogod hívni: “ANYUCI!" 
 

Mindenkinek van vesszőparipája. Tudjátok, egy téma, amivel visszatérő módon fogalalkozik. Amitől egyszerűen nem tud szabadulni. Számomra nagyon fontos az udvariasság. Sok oka van ennek. Először is, így neveltek. Megtanítottak köszönni, a köszönési formákat használni, a szüleim rávezettek arra, hogyan illik az asztalnál viselkedni, mikor beszélhet a gyerek a felnőttekhez...

A későbbiekben fiatal lelkészként tapasztaltam kis tanítvényaim igencsak ifjú apukáinak udvariasságát. A " Kezét csókolom!" köszönés nagyon imponáló volt.- A mai napig is férfiasan udvarias megnyilvánulásnak tartom, ha valaki így köszön. s ha egy férfi a kéznyújtásra így reagál, az valóban különleges. - Közbe kell szúrnom, hogy nem polgári családban nőttem fel, hanem egyszerű paraszti ősökkel rendelkezem. De a tisztelet, a megbecsülés alapvetően meghatározza mind a mai napig az emberekkel való érintkezésüket. Tehát, az udvariasság...

Ma megint autóztam egy jót. Estefelé nehéz megállapítani milyen messze van a szembe jövő autó- én különösen is vigyázok arra, nehogy valami baj legyen a sötétben. Az előttem közlekedő kamionos pedig indexelt. Jobbra. Udvariasan jelezte, meg lehet előznöm. A manővert követően bekapcsoltam a vészvillogót- így köszöntem meg a figyelmességét. A fénykürtjével röviden válaszolta: " szívesen". Idegen emberek az utakon segítik egymást. Udvariasan jelez és egyértelműen megköszön. Tanulságos helyzet volt. Igaz, már sokadjára történt. Én magam is évekkel ezelőtt láttam  egy ilyen szituációt, amikor a a férjem vezetett egy hosszú út során. Idegen emberek előzékenyen segítik egymást- idegen a maguk eszközeivel mégis kedves figyelmességgel vannak egymás iránt. Bárcsak több lenne ebből, ha nem laposdna el a kérem- köszönöm, ha észrevennénk a szavak és gesztusok fontosságát. Egyébként pedig: a Lélek gyümölcse: szívesség...

Világítsa be a szeretet a Föld (és a szívünk) minden szegletét!

( Nagyjából erről énekelnek a fiatalok...)

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Római levél 14, 6-8

Pál apostol 13 levelét tartalmazza az Újszövetség.  Mit gondoltok, hogyan írhatta a leveleit?  -Ott ült mellette az írnoka, egy tanítvány, munkatárs, aki lejegyezte mindazt, amit ő át akart adni azoknak, akiket ismert, akiket ő hívott a gyülekezetbe. Előtte voltak az emberek,  konfliktusaik, az ő helyzetük, mindennapi életvitelük, sok ember szíve titka, hitharcai, kétségek és Jézusra találás. Végiggondolta, milyen híreket kapott arról a közösségről, milyen kérdésekkel keresték fel őt levélben, vagy követek útján. S elkezdte diktálni a levelet. Néha megállt, elérzékenyült, vagy keményebbre fogta a dolgot. Máskor átvette a papírt és maga is írt gyorsan néhány szót. Lelki szemei előtt megjelentek az emberek, a sorsuk, a teljes közösség, mint Isten szeretett népe.

Mit gondoltok, egy lelkész hogyan készül egy igehirdetésre? Elolvassa azt a pár igét és aztán mit történik? Imádkozik? Levesz egy könyvet a polcról? Keres egy- két tudományos, szakmai írást, az igehely professzorok által magyarázatát? Elolvassa a görög eredetit, és aztán elkezd jegyzetelni, gépelni? Olykor mindez hozzátartozik, de ez nem elég, de sokkal inkább úgy készük, ahogyan az apostol: a lelkész szeme előtt- az én szemeim előtt megjelenik a közösség: múltja, jelene, helyzete. Olyan ez, mint amikor szeretném elmagyarázni valakinek, hogyan talál el ide hozzánk- milyen úton lehet hozzánk megérkezni. Előttem van, ahogyan egy adott családi háttérből indul el valaki a vasárnapi istentiszteletre, előttem van a háza, az otthoni hangulat. Aztán ott egy másik valaki, akivel nem is olyan régen beszélgettünk gyászról, veszteségről, az élet fordulatairól. Másvalaki esetében egy megoldatlan probléma van. Lassan elérkezünk ide a templomba- lassan összeáll a közösség, a gyülekezet.

És hangzik felénk egy mondat, mindannyiunk számára: közülünk senki sem él önmagának. És én elgondolkodom- tényleg így van- e. Nem önmagunknak élünk? Ugyan már kérem! Hiszen minden onnan indul ki, az önszeretetből, a saját érdek érvényesítéséből. - Hányszor hallani olyan mondatokat, hogy az ember nem ellensége saját magának, az ember nem ellensége a saját pénzének… Dehogynem élünk önmagunknak, a saját békességünknek, a saját szórakozásunknak, a saját harmóniánknak, a saját komfortérzetünknek! Önmagunknak! – Ha esetleg valaki ezt mégis túlzó igazságtalanságnak érzi, akkor kiderül, hogy miért élünk valójában: s nem vagyunk mégsem önzők, öncélúak. Minek élek én? Kinek élek én? Ez a kérdés egy olyan viszonyt akar feltárni az életünkben, amiből egyenesen lehet következtetni arra, hogy mi a fontos számomra és, mi a célja az életemben. Azért vagyunk, hogy együnk és azért eszünk, hogy legyünk- ez csak vegetálás. Azért dolgozom, hogy értelme legyen az életemnek, azért van értelme az életemben, mert még tudok tevékenykedni- ez  haszonelvűség. A családomért élek- és ők tudják ezt, ők a szívem csücskei, ők töltik be teljesen a napomat, gondolataimat, számukra én vagyok a biztos pont és nekem ők a minden…

Miért élünk? Pál apostol azt mondja: nem önmagunknak, ha nem az Úrnak, és életben, halálban az övéi vagyunk. Persze, mondhatnánk. Pál apostol volt, gyülekezetalapító hívő ember, Jézus un. második generációsnak is mondható tanítványa, egyértelmű, hogy így beszél. Mondhatnánk egy lelkészről, tőle el is  várja mindenki, ha nem is így lenne, akkor is  beszéljen is csak így, hogy az Úrnak él, hiszen erre hivatott el… De Pál itt ezeket egy gyülekezetre vonatkoztatja, nem önmagáról, hanem a közösség tagjairól beszél. Az Úrnak élünk és az Úrnak halunk meg. Egyfajta kötődésről szól ez az ige, olyasmiről, amin minden múlik. Ami ott van legelöl, vagy ott van a szív mélyén, ami minden mást meghatároz: kapcsolatokat, időbeosztást, a pénz értékét, helyét. Sajnos, szomorúan kell megállapítanom, hogy az Úrnak való élésről olyan misztikusan és olyan különösen gondolnak. Pedig ez nem a szerzetesek és paptanárok kiváltsága és nem is a lelkészek egyedüli feladata, hanem a keresztény ember, a Jézusban hívő ember, az őt hallgató tanítvány jellemzője – vagy az kellene legyen.

Az Úrnak élés mindenre hatással van. De az is látszik, ha valaki nem az Úrnak él. Mert akkor minden, ami vele összefügg az olyan másodlagossá, esetlegessé válik.  Ha jut rá idő, ha jut rá pénz, ha lesz hozzá kedvem, ha nem lesz más elfoglaltságom…

Krisztus azért halt meg és támadt fel, hogy mind az élőkön, mind a holtakon uralkodjék. De nem úgy, mint egy király, aki távoli palotájában várja a szolgák hadát, hogy az ő kényelmén fáradozzanak. Eszembe jutnak az igazságos Mátyásról szóló meséink. A király álruhát ölt, és elindul. Betér egy városkába pl. gyevibe, ahol a bíró minden alól kivétel… Ő mindenkinek királya, nem csak a fekete sereg felett van halalma, hanem a gyevi bíró felett is. Nem csak a várban, hanem egy vidéki faluban is. Bárhol megfordul, ott a szava királyi parancs. Máskor pedig mennyire megdöbbennek a kivételezett urak, amikor nekik kapálni kell a szőlőt, vagy mennyire meglepődik az az ember, akinek azt mondják a várkapuban, hogy egyszer volt Budán kutyavásár… Mátyás közöttük is király volt. - Krisztus nem valahol majd egyszer a mennyországban majd Úr lesz távolban úr élőkön holtakon, nem  is csak arról van szó, hogy régen az őseink életében ő Úr volt, elsőség, főség, vagy életet irányító hatalom.  Ő azért mutatkozott meg Istennek szenvedésben, élete odaáldozásában, majd halált legyőző feltámadásában, hogy felismerjük hatalmát, hogy Ő az Úr minden felett. Ő az Úr ennek a világnak minden apró szegletében és minden távoli óriási és ismeretlen valóságban is. Úr akar lenni ami életünkben és a mi közösségünkben is. Mindannyiunk személyes életében Úr szeretne lenni, Akinek a szavára mi hallgatunk. Úr, aki számunkra törvényt ad és igazságot szolgáltat. Úr, akinek mi élünk.

Sok öröm, de sok szomorúság is ér engem ebben a gyülekezetben. Sok áldott lehetőség és kapcsolat szépíti és erősíti az életemet és szolgálatomat, de a közöny faláról számtalanszor visszapattanok. Mi az oka? Most úgy hiszem egyetlen ok van:  ott sem tejesen Jézus az Úr, ahol őt hallgatják, ahol rá figyelnek. Nem Ő tölti be a szíveket, az életeket. Talán az a baj, hogy a hitünkben is magunknak élünk és nem az Úrnak. Hiányzik a felelősség- a lelki életben csak önmagunk örömére és üdvösségére figyelünk, kevés a küldetéstudat... S nem is az a baj, hogy kevéssé figyelünk Rá, vagy nem akarjuk követni, hanem inkább az, hogy sok mindent eltűrünk mellette. Nem dobunk ki rossz dolgokat, amik nem valók Urunkhoz. Nem forulunk el a  bűneinktől, megtűrünk olyasmit, ami árt, mérgez. Szemet hunyunk ott, ahol kiáltani kellene, ha valóban Ő az Úr. Kevés a valódi bűnbánat, gyenge az akarat arra, hogy semmi ne maradjon ami sötét, ne legyen egy kis hely sem, ahol nem Jézus az Úr. Talán az a baj, hogy félünk teljesen elköteleződni, igazán dönteni. Pedig Ő megtette, értem és érted, Ő mellettünk döntött.

( Igehirdetés 2010.11.14-én- nem teljes)

Évekkel ezelőtt láttam egy színesre festett venezuelai keresztet. Az ottaniak egész élete rá volt festve a keresztre, s csupa harsány színt használtak. Talán nekünk szoklatlan, mert számunkra valami érinthetetlennek tűnő jelkép ez- bár láthatjuk merész medálként színészek nyakában, vagy hányaveti módon fülbevalóként is. De a színes kereszt teljesen más. Szerintem így is nagy létjogosultsága van ennek a keresztény szimbólumot. Hiszen az életünk Krisztusban van elrejtve az ige szerint. Jézus pedig azért halt meg, hogy itt és majdan örökké teljes, tökéletes élhessünk. Mi a nyári hittantáborban kezünket és láblenyomatunkat rendezgettük össze kereszt formába- hosszú heteken át volt ez a nyári programjaink  háttere. Az életünk- személyiségünk ott, Jézusunk szeretetében nyeri el az értelmet, Ő kitárt karjával átöleli sorsunkat. Lehet a kereszt durva fából, vagy gyémánttal kirakva, de akár színes rajzokkal díszítve- imává és közösségrajzzá válik, és azt szimbolizálja, hogyan látjuk mi Őt, és mennyire, s miben vesszük észre jelenlétét. 

Mostani kedvencem: tehetséges előadó, gyönyörű dal, jó szöveg-egyszerűen csodás az egész. S még mielőtt bárki kérdezné, hogy illeszkedik ez a videó ide- csak annyit, hogy "zene az kell". Nekem mindenesetre: megújuláshoz, regenerálódáshoz, lelki- szellemi frissüléshez, megnyugváshoz és szárnyaláshoz...

A  héten a harmadik temetésemen vagyok túl. Ilyenkor óhatatlanul megsuhint a halál szele... Persze ezek a találkozások a gyászolókkal túlmutatnak önmagukon. Az élet és halál kérdései elementáris erővel törnek elő. Mit csinálunk helyesen, vajon bocsánatot kapunk-e mulasztásainkra, s van-e igazi reménység, ami békességet adhat... s persze az is, mi a legfontosabb számunkra életünk során. Sőt ennél még több is: van-e megtapasztalt és átadott szeretet a sorsomban...

Erről fogok bővebben is írni, most ezzel a képpel és az alábbi szép részlettel kívánok bölcs elgondolkodást és isten-kereső pillanatokat!

Ne feledjétek: Jézus mondja, aki feltámadott: " Én élek és ti is élni fogtok!" Jn 14.19

Magdi nénink 99 éves édesanyjától vettünk ma búcsút- ezért esett ezekre a sorokra a válsztásom.

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat

 ( részlet)

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,

ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.

 
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!

… amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember, ….
… Mi mit nyel el a végén,

fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,

 
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

Kattintsatok az alábbi linkre. A múlt heti továbbképzési kurzusról rövid beszámolót olvashattok tőlem. Itt választ kap mindenki, aki az esemény jellegéről érdeklődött.

( A képen a Kőröshegyi völgyhíd- ezen áthaladva közelíthetjük meg Balatonszárszót.)

http://www.evangelikus.hu/aktualis/gyulekezeteink-megujulasa-nagymertekben-lelkipasztoraink-lelki-megujulasan-mulik-2013-kepes-beszamolo-a-balatonszarszoi-lelkeszakademiarol

Ezt énekelték tegnap a norvég fiatalok nálunk- többek között...

Balatonszárszói zsoltár

(amelyet a  lelkészakadémia résztvevői együtt írtak)

Dicsértessék Uram örökké szent neved

Zebrák szökellésével szárnyaljon

a jókedv az egész földön!

Köszönöm, hogy mellém szegődtél!

Te adsz mellém jó társakat,

a Te ajándékod minden ember.

Köszönöm, hogy értelmet adtál életemnek.

Te vagy az Úr az én kősziklám és reménységem.

Gyönyörűség Uram a testvérekkel egységben lenni.

Te illeszted lábamat az utadra.

Hálát adok Uram, hogy nem hagyod magára

a szenvedőt, hanem segítőket rendelsz mellé.

Jó, hogy itt vagy Uram.

Te, Aki ott vagy a szél zúgásában,

a lenyugvó nap fényében

és az útitársak tekintetében,

légy mindig velünk!

Utak a csendben. Csendben.

Dicsőség neked békesség Ura!

Köszönöm a találkozásokat,

az arcokat, fényeket, csendeket, társakat.

Ámen.