FEBRUÁR 13-án, vasárnap

17 órakor TEAEST

a II. kerületi Evangélikus Egyházközségben

(Helyszín: Idősek Klubja- Jeszenszky utca)

 FEBRUÁR 19-én, szombaton 9.30-kor

GYEREKFARSANG

a II. kerületi Evangélikus Egyházközségben

(Helyszín: Idősek Klubja- Jeszenszky utca)

 ( A jelmezeket díjazzuk! Sok vidám program és verseny is lesz!)

 FEBRUÁR 27-én, vasárnap

TEADÉLUTÁN NÁLUNK,

az I. kerületi Evangélikus  Egyházközségben

SZERETETTEL VÁRUNK MINDENKIT!

 A fenti ének magyar változata:

Áldó hatalmak oltalmába rejtve Csak várjuk békén mindazt, ami jő. Mert Isten őriz híven reggel, este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.

 Ha gyötri, bántja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk, Szent Fiad.

 S ha szenvedések kelyhét adod inni, Mely színig töltött, keserű s nehéz, Te segíts békén, hálával elvenni, Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz!

 És ha az úton örömöt adsz nékünk, Ha szép napod ragyogva ránk nevet, Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, Hogy életünket szenteljük neked!

 A csend köröttünk mélyen szerteárad. Hadd halljuk azt a tiszta éneket, Amely betölti rejtett, szép világod, Hol téged dicsér minden gyermeked!

 Dietrich Bonhoeffer szövege

Túrmezei Erzsébet fordításában

 ( Evangélikus Énekeskönyv 355.)

Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. A madarak szárnyuk alá hajtották a fejüket. Jóleső nyugalom terült a tájra.
A pinty egyszer csak fejét felszegve megszólalt:
-Mi az, hogy élet?
Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsa szólalt meg:
-Az élet nem más, mint állandó kibontakozás…
A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról virágra libbenve, itt is, ott is nektárt nyaldosva csak ennyit mondott:
-Az élet csupa nyalánkság és boldogság!
Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya ezt nem hagyhatta szó nélkül:
-Az élet csak munka és vesződség!
A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske ezt duruzsolta:
-Nem, az életben a munka és szórakozás váltogatja egymást…
Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a fejét a friss vájatból:
-Az élet a sötétség elleni állandó harc.
Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a maga bölcsességét:
-Az élet csupa könny, semmi más, csak könny.
És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat:
-Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem… – mennydörögték.
Fenségesen körözött az erdő felett a sas:
-Az élet felfelé törekvés! – kiáltotta a magasból.
A vén széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott most már a vitába:
-Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a hatalom előtt…
Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve huhogta a bagoly:
-Az élet – kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak…
De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő csendje borult a tájra.
A lakodalomról hazafelé tartó fiatalember, a sok tánctól fáradtan, levetette magát a fa alá, és mintha a pintyhez szólott volna, felsóhajtott:
-Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak elviselése…
Az ébredező hajnal ezzel keltette az alvó erdőt:
-Én, a hajnal, az új nap hírnöke vagyok, az élet pedig az örökkévalóságé.

Svéd népmese nyomán

.... A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg Ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden szín mézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.
 

Milyen különös-olyan keveset beszélünk arról, vajon milyen gyermekkora lehetett Jézusnak. A karácsonyi történet persze a meglepő születésről, angyalokról, három királyokról és Isten álomban adott óvó üzenetéről szól. 30 év nagy idő! Nem csak a gyermekkor, hanem a  felnőtté érés idejét is magába foglalja. Az evangéliumok utalnak arra, hogyan forgatja szívében Mária a kapott üzeneteket. Arról is olvashatunk, hogy József kétszer álmában kap útmutatást, mit tegyen Márával s a gyermekkel. De ezentúl semmi. Pedig milyen fontos évtizedekről van szó! Nekünk - a mi szempontunkból, a hitünkre nézve- az a lényeges, amit az evangélisták leírnak. De a szülők, Mária és József vajon hányszor gondolták végig a betlehemi születést, a templomi jeleneteket a kisdeddel és a 12 éves fiukkal?

Gondoljuk csak el, hányszor kérjük Urunkat, tartson meg minket, hogy gyermekeink segítői lehessünk. Mennyi ima, és vágy fogalmazódik meg szívünkben, hogy teljesíteni tudjuk küldetésünket a családunkban, a gyermekeink számára is? Ma a kisfiunk azt mondta, hogy az egyik osztálytársa a mamájával megy iskolába. S arra gondoltam, bárcsak majd én is segíthetnék nekik, bárcsak ott lehetnék, a későbbiekben ha hív, ha szükség lesz rám, majd, ha idős leszek és ők nagyok lesznek. Ma még viszont a tanulás, s a hétköznapi nevelési helyzetek jelentenek kihívást. De minden a későbbiekre is mutat- pl. " olvass jól, hogy majd könnyebben tanulj, többre vidd..." Szeretem figyelni ahogyan alszanak, ahogyan reggel vidáman ébrednek. Jó, hogy minden reggel átölelhetjük egymást, és örülhetünk- hála Istennek, hogy Ő megőrzött és új nappal ajándékozott meg minket!

Ma az asszonykörben két kedves egyháztagunkkal együtt emlékeztünk szeretteikre, s persze mindannyiunk előre ment kedves családtagjaira. Azt mondtam, figyeljük meg, Jézus búcsúbeszédeiben nem csak felkészíti az övéit, hogyan élhetnek majd nélküle, hanem  feladatot is ad: " úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket." Ha van értelme a halálnak, akkor az az lehet, hogy az ittmaradtaknak jobban kell szeretniük egymást. Még jobban kihasználni a kegyelmi időt, amig itt lehetünk, egymásnak.

A fenti videó József altatója, ahogyan elképzelhetjük- angolul tudók előnyben...

Volt egyszer egy fiú, akinek rossz jelleme volt. Az apja adott neki egy zsákot tele szögekkel és azt mondta neki, hogy minden alkalommal, ha valakivel szemben elveszíti a türelmét, verjen bele egy szöget a házuk kerítésébe.
Az első nap 37 szöget vert a kerítésbe a fiú. A következő hetekben meg tanult magán uralkodni, és a bevert szögek száma egyre kevesebb lett. Úgy találta, hogy egy szöget beverni sokkal fáradságosabb, mint uralkodni magán. Végre elérkezett az a nap is, amikor egyszer sem veszítette el a türelmét. Amikor a zsákból elfogytak a szögek, a fiú odament az apjához és elmondta neki.
Az apja ekkor azt a feladatot adta neki, hogy ezután mindig húzzon ki egy szöget a kerítésből, ha sikerült magán uralkodnia. Végül a fiú azzal is eldicsekedhetett az apjának, hogy az összes szöget kihúzta a kerítésből.
 Az apa ekkor odavitte a kerítéshez a fiát: "Fiam, jól viselkedtél, de nézd meg, milyen most a kerítés: tele van lyukakkal. Ez a kerítés már soha sem lesz olyan, mint korábban. Hogyha valakivel veszekszel és valami gonoszat, rosszat mondasz neki, akkor ugyanilyen sebet ejtesz rajta, mint ezek a lyukak itt. Ha beleszúrsz egy kést az emberbe, utána kihúzhatod, de a seb ott marad. Bocsánatot kérhetsz tőle, megbánhatod, amit tettél, de ha már megbántottad - megsebesítetted.

Egy kimondott szó éppen olyan fájó sebet ejt, mint egy éles tőr.

Minden amit tudnod kell az életben, arra megtanít Noé Bárkája.

1. Ne késd le a hajót.
2. Emlékezz, mind ugyanabban a hajóban vagyunk!
3. Tervezz előre. Akkor sem esett az eső, amikor Noé megépítette a Bárkáját.
4. Tartsd jó kondiban magadat. Mikor 60 éves leszel, lehet valaki felkér egy
nagy dologra.
5. Ne törődj a kritikákkal. Csak csináld meg a munkát, amit meg kell
csinálni.
6. A jövődet építsd magasra.
7. A biztonságod érdekében mindig párban utazz.
8. A sebesség nem mindig számít. A csiga és a párduc is ugyanabban a hajóban
van.
9. Ha stresszes vagy, lebegj kicsit.
10. Emlékezz: a Bárkát amatőrök, a Titanicot pedig profik építették.
11. Nem számít a vihar, ha Istennel vagy, a végén mindig vár a szivárvány.

Küldd ezt tovább azoknak a barátoknak, akikre Isten áldását kéred.
Látod? Te is köztük vagy.

EGYETEMES IMAHÉT

2011. január 16-23 között

minden este 17 órakor

„Semmi miatt ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” Fil. 4, 6-7.
„Nem tudjuk, mit hoz az új esztendő. Ha az a sok nyomorúság, ami körülvesz bennünket, még fokozódik, az elég ok az aggodalmaskodásra. Isten igéje viszont határozottan megtiltja: „ Semmi miatt ne aggódjatok!” Hanem mit tegyünk, ha az ismeretlen jövőt fürkésszük?” Kéréseiteket vigyétek Isten elé.”
Vagyis az újévi program: ne aggódjatok, hanem imádkozzatok!
Az aggodalmaskodás gyökere mindig a hitetlenség. Az imádság tápláló gyökere az Istenbe vetett bizalom. Az aggodalmaskodás elszívja az energiánkat, az imádkozás megsokszorozza és mozgósítja azokat. Az aggodalmaskodó ember csőlátásban szenved, csak a lehetséges bajokat és nehézségeket látja. Az imádkozónak tágas a horizontja: a láthatatlanokat is komolyan veszi. Az aggodalmaskodó meg van győződve arról, hogy van oka félni. Az imádkozó meg van győződve arról, hogy van oka nem félni. Az aggodalmaskodó csak az ellenségeire és önmagára néz, s ezért gyakran eleve lemond a győzelemről. Az imádkozó a mindenható Istenre néz, és szent kíváncsisággal várja: vajon ebben a helyzetben hogyan mutatja meg majd hatalmát és szeretetét. Az aggodalmaskodó a holnap gondját is hordani akarja. Az imádkozó a ma terheit és feladatait viszi, és azt sem egyedül.
Nem az aggodalmaskodó áll a valóság talaján, mert ő az elképzelt bajok világában él, ahol egyedül érzi magát. Az imádkozó ember él a valóság talaján, mert miközben számol a tényekkel, számol a mindenség Urával is és számít reá.
Ezért bíztat Isten az imádságra.
De mit jelent imádkozni? Jézus ezt tanítja: úgy kiönteni szívünket Istennek, ahogyan egy kisgyermek fut az apjához. Lehet, hogy lihegve mondja el, ami éppen foglalkoztatja, mert menekül és fél,lehet, hogy sírva és szaggatottan beszél, de azzal a bizonyossággal, hogy annak akihez szól érdemes elmondani, mert figyel rá és szereti és képes bármit megtenni gyermeke érdekében. Éppen ezért mire elmondta, meg is nyugszik. Abbamarad a sírás, feloldódik a szorongás, és várja apja válaszát:” Az Isten békessége megőrzi szíveteket és gondolataitokat.”
Kezdjük el ezt még ma! És szánjunk rá időt minden nap, hogy teljes őszinteséggel és egyszerűséggel kiöntjük a szívünket Istennek. Bevalljuk azt is, ha van bennünk félelem és aggódás. S meg fogjuk tapasztalni, hogy annak a helyére, amit elmondtunk neki, ad békességet, reménységet, erőt, örömet. A hittel imádkozó ember megerősödik abban a bizonyosságban, hogy nem egyedül barangol az élet országútján, kiszolgáltatva sok veszélynek, hanem mennyei Atyja szemmel tartja, vezeti, védi, és bármi történik, azt gyermeke javára fordítja.
Ezzel a hittel Bízd Újra Életedet Krisztusra!
Cseri Kálmán”

Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította és ezt mondta: "Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyermeket az én nevemben, az engem fogad be. Máté 18, 1-5

Nagyság- ezen szón gondolkodunk… Figyelem a társadalmi és politikai életet, de gyakran a családi erőviszonyok is erről szólnak: ki a nagyobb, ki dönthet, kié az utolsó szó. Kinek mérvadó a véleménye, ki az, aki négy éven át, vagy egy közösségben huzamosan a hatalmi szerepet tölti be. Nagyság- úgy látom ez az, ami itt, világunkban annyira vonzza az embereket, amiért mindent megtesznek és amit olyan nehéz elereszteni… Az látjuk, hogy a hatalmasok szeretnek befolyásosak lenni, szeretnek mások sorsáról, vagy egy egész közösségről ítélkezni. Sokszor irigylett a pozíciójuk és vágyott az állapotuk. Gondoljunk a kiemelt fizetésekre, a reprezentatív megjelenésekre, a mentelmi jogra…Nem csoda, hogy Jézus tanítványait is megkísérti ennek az életnek a csábítása, és az sem csoda, hogy a kegyes zsidó nép még a földi élet utáni időszakra, a mennyek országára is kíváncsi e tekintetben. Ki a nagyobb a mennyek országában? Mert az lehetetlen, hogy ott másként legyen.(Csak zárójelben. Többször volt már ilyen érzésem a temetőkben. Persze, sok oka van annak, hogy egy síremlék mekkora, milyen szép, milyen gondozott, most nem erről van szó. Hanem inkább arról, hogy valakinek még holta után is meg akarja mutatni a család, hogy az ott fekvő hozzátartozója hatalmas, befolyásos volt, nem olyan, minta  többi ember. Kondoroson a rendszerváltást közvetlenül megelőző évek egyikében volt egy un. vörös karámnak csúfolt rész a temetőben, oda helyezték a párt nagyjait... persze elég hamar megszüntették azt a kerítést... )

Azért figyeljük meg, Jézus nem utasítja el ezt a gondolatmenetet. Mintha azt mondaná: ha így akarjátok elképzelni, ám tegyétek. De figyeljétek meg, mi kell mindahhoz, hogy a mennyek országában legyetek nagyok.

1. Térjetek meg- Jézus tanítói tevékenységének első mondta ez. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban. Mit kér Isten legelőször? Valami olyat, amit a hatalmasok nem szeretnek: keressük az Úrtól való teljes függés helyzetét. Ez a legfontosabb! Forduljatok oda az Úrhoz! Teljes szívvel adjátok oda magatokat Istennek. Találjatok vissza Istenetekhez! Nézzetek vele szembe! Engedjétek, hogy beletekintsen lelketekbe, és valljátok meg, milyen messze jártatok eddig tőle! Térjetek meg- azt jelenti ez, hogy hagyatkozzatok az Ő akaratára, tegyétek azt, amit Ő kíván! Ha eddig a magatok útját jártátok, most járjatok az Úr útján! Ne a magad eszére, képességére támaszkodj, fogadd el Urad vezetését, parancsolatait, szerető, megbocsátó Lelkét.

2. Legyetek olyanok, mint a kisgyermekek

A hatalmasok számára sok dolog bizonyulhat túl infantilisnak. Én úgy gondolom, hogy a tisztaság egy nagyon fontos gyermeki jellemző. Egyfajta életkori sajátosság a naivitás, a tapasztalatlanságból eredő kíváncsiság, az igazság keresése. Milyen legyen egy hatalmon lévő? Semmiképpen sem ilyen, inkább ravasz, körmönfont, manipulatív- aminek szebb formája a diplomatikus. A politikusok sokszor használják a  cél szentesíti az eszközt elvet. Ezzel szemben a kisgyerekek érzelmileg, ösztönösen cselekvő lények, akik tisztában vannak függő helyzetükkel. A szívük diktál, ha haragszanak, ha önfeledten boldogok. Tiszták abban a tekintetben, hogy a gonoszság, és aljasság messze áll tőlük, ha rosszak is, azt is szívből élik meg. A gyermek a szívére hallgat. Nem a nagyság, hanem egyáltalán a bejutás múlik ezen!

3. Alázzátok meg magatokat, mint egy kisgyermek

Igen, ez az a mozdulat, ami olyan nehezen megy annak, aki nagy akar lenni. Alázat, benne is van a szóban, hogy alul van, alá helyezkedik valaminek, valakinek. Ez egy tudatos tett. Az alázat tudomásul vétele annak, hogy van, aki nálam nagyobb, aki képes rólam dönteni, akinek a kezében vagyok, s aki nélkül én elvesznék. Az alázat egyfajta magatartás- semmi helye a büszkélkedésnek, kivagyiságnak, a magamutogatásnak, amit hatalmasok megvillantanak. Alázatos- e egy gyerek? A mai gyerekek nem feltétlenül, de talán azért, mert nem tanítjuk kellőképpen a 4. parancsolat komolyan vételét, és mi magunk is lazítunk azon, miként tiszteljük a feljebb valóinkat. Korunk betegsége a demokrácia istenítése. ( Hallgatom a híreket, figyelem a levelezéseket, és a mostani kormány intézkedéseit diktatórikusnak ítélik meg egyesek, és jön a vészmadárság… Jézus sosem beszélt arról, hogy lubickolunk a hatalmas egyenlőségben. Az ember olyan valaki, aki az alá- és fölérendeltségi viszonyban él, akkor normális- kint ahogyan a matematikában a föld egy pontjára merőlegesen állított egyenest normálisnak mondják. Más volt az a kor, más a társadalmi szerkezet, de azért abban a tiszteletnek fontos szerep jutott! Nem lehet igazi rend ott, ahol csupán a többségi vélemény számít. Gondoljunk a kocsmákra, milyen sokan mennek oda, és milyen kevesen egy szép előadásra….)  Egy családban a gyermek megalázkodik a szülei akarata alatt, mert nem csak tanulta, hogy tisztelje azokat, hanem mert tapasztalja, hogy gondját viselik és tisztában van saját korlátaival: nem tudná önmagát ellátni, nem lenne képes fennmaradni szülei nélkül. Ez az alázat kell! Nem lennék semmi az én Istenem nélkül. Nem mennék semmire, ha Ő nem életet, nem látna el képességekkel, nem őrizne meg veszélyektől, nem viselné gondomat. Az embervilágban azóta van hanyatlás lelki téren, amióta megkérdőjelezzük Isten létét, szükségességét, mióta nincs feltétlen tisztelet irányában. Jézus korában persze volt. De akkor mit jelentet akkor ez a felszólítás? Úgy hiszem azt, hogy vegyék tudomásul Isten akaratát, ne akarják mindenképpen az emberi viszonyokba belezsugorítani őt. Ne magyarázgassák, ne analizálják a törvényt,hanem fogadjanak szót, mit egy gyereknek kell. Ha ő bűnbánatot kér, tegyék meg. Ha ő irgalmasságot kér, tegyék meg, ha szívbeli hitet kér, tegyék meg.

4. Fogadjátok be a gyermekeket

Az akkori társadalmi rétegzettség más volt, mint a mostani. Más volt a szerepe egy családban és a közösségben is a gyermekeknek. Azért pár évtizede a mi családjainkban is a gyermek csak akkor szólt, ha kérdezték és különben az alávetett helyzetét szigorúan betartatták vele. Oltárképünk ezért egy csodálatos jelenetet kelt életre az evangéliumból. S ma úgy hiszem, hogy újra parancsba kapja ezt a gyülekezet, és újra a lelkünkre teszi ezt nekünk Urunk. A mi közösségünkben különös hangsúlya van a gyermekek befogadásának. Ez a mi egyházközségünk küldetése. De személyesen is mindannyiunknak! Figyeljünk oda még jobban gyermekeinkre, unokákra, a körülöttünk élő kicsinyekre. Ne hagyjunk rájuk mindent. Az örök élet a tét! Legyünk még inkább befogadók! Nekem nagy örömöt jelentett ezzel az igével indulnim a kibontajozó óvodaügyünk miatt különösen is. Mert ez bátorít, sőt parancsba adja, hogy cselekedjünk! 2010-ben is sokat tettünk a kicsinyekért. Mintha ma azt mondaná Jézus: " Így tovább! Folytassátok!" Ha így tesszük velünk és közöttünk lesz Jézus, s ha Ő közöttünk van, akkor itt a mennyek országa is.

A béke napja közel

Nézd már: fénylik a jel.

Jézus szíve a földön az égen,

mindent egybeölel.

Kedves Olvasóim! Remélem szépen, meghitt ünnepléssel teltek el a karácsonyi napok. Mint azt tudjátok, számomra ez az év egyik legintenzívebb időszaka. - Ezért írok csak most, bár tudom, sokan vártátok volna a friss írásokat. Bízom benne, hogy a családotokkal, szeretteitekkel jó volt együtt lenni, egymásra figyelni, a csendes vagy éppen zajos órákat egymásnak szentelni...

Dec. 21-én ételosztás volt, 750 adag ételt tudtunk biztosítani a rászorulóknak. hálás szívvel köszönöok minden segítséget!

22-én a két városi idősotthonban jártunk az ifisekkel, örömteli ünnepi műsorral kedveskedtünk a bent lakóknak.

23-án volt a " Gyermekek karácsonya", ami a legnagyobb látogatottságú istentiszteletünk, 100-120 fő van ilyenkor a tanácsteremben- igen, szinte egy gombostűt sem lehet leejteni ilyenkor. A hittanosok most is kitettek magukért. Hosszú heteken át próbálták a verseket, énekeket, szerepeket. Az 1-2 osztályosok karácsonyi ajéndékkosarában szép költemények és ünnepi versek voltak. a 3-4 osztályosok a " Karácsonyi riport" című jelenetet adták elő, míg a nagyobbak a " Csavargók karácsonya" című miniszíndarabot mutatták be.

24-én a szentesti istentiszteletet követően volt pár óránk nekünk is egymásra, a közös vacsora, ajánákozás után viszont készültünk az éjféli " Csendes éj"  könnyűzenei áhítatunkra. Mindkét alkalomra sokan jöttek el.

Karácsony első napján az istentiszteletet követően Péter rokonságánál voltunk Orosházán. A családi találkozást egy családi úrvacsorai istentisztelet tette emelkedetté. Mi Péterrel a " Most múlik pontosan" c. énekkel is készültünk, és több más karácsonyi dallal is próbáltunk az ünnepi hangulatot erősíteni. Nagyon szép nap volt ez.

Másnap Kondorosra mentünk az istentisztelet után, ahol a gitár és az ajándék-ének ugyancsak angy sikert aratot, rögtön  közös éneklés, közös zenélés letta  dologból, rengeteg nevetéssel vegyítve. Mág azon a délutánon a Juhász Gyula úti időotthonban is jártam, ahol már vártak az idősek, hogy a soron következő istentiszteletbe bekapocsolódhassanak.

Hétfőn egy 96 éves nénit temettem, akinek megadatott, hogy születésnapján születhetett egy másik világ számára. Ez egy reményteljes üzenet volt nekünk- hiszen bár fájó, de nem  feltétlenül kegyetlen a  halál ténye:  sejteti azt is, hogy  vár még ránk valami szép, lehet az egy áldott pillanat is. Persze nem azért merünk bizakodók lenni, mert a két dátum egybeesik, hanem azért, mert az eltávozott Isten igéjét adta nekünk örökül. Kijelölte számunkra és kérte, hogy Jézusra essen a hangsúly a búcsúzás napján, ne rá. Az ige: " Légy hű mindhalálig, és én neked adom az élet koronáját" Jel 2,10

A mai az első békés napom- persze ma is volt pár hitvatali ügy és fontos telefon, de ez már egy nyugodt nap volt.

A bejegyzésem kezdetén egy szép adventi éneket idéztem. Talán sokan ismeritek. Egy kedves professzorunk Muntag Bandi bácsi sok- sok évvel ezelőtt elmondta nekóünk, hogy ő minden évben vesz egy új Bibliát. ( Kaptunk is tőle egy olyan bibliaolvasó kalauzt, aminek a segítségével egy év alatt végig tudtuk azt olvasni.) Minden évben más szóra, összefüggésre figyelt. Aláhúzta azokat az igéket, megjelöte azokat a  történeteket, amik azt a témát tartalmazták. Lehett szó örömről, szövetségről, áldozatról, megbocsátásról vagy bölcsességről. Amikor nekünk ezt mesélte, már 36 ilyen kipreparált Biblia sorakozott a  polcán...

Ez azért jutott most ismét az eszembe, mert nekem a 2010. év karácsonya minden kötelezettségével, sok rám tornyosuló feladatával, a rohanó idővel versenyző tempójával mégis a béke napja, a benső békéé... Hiszen Jézus mondja: " Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben és higgyetek énbennem." Jn 14,1 Most ez teljesen a hatalmába kerített, és nagyon örültem neki.

"Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is ott is mindenütt
legyen olyan béke,
Mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe."

Ezt a pár sort egy ledves ismerősömtől kaptam- örültem neki, s meg is osztom veletek. Számotokra milyen üzenete van ennek a karácsonynak?

( Több, mint egy éve írom ezt a blogot. Köszönöm mindenkinek, aki hűségesen és várakozva kattint ide minden nap, vagy nagyon gyakran. A statisztikákból kiderül, hogy egyre többen jártokak erre-hálás vagyok azért is, hogy ajánljátok ezt az oldalt. Ez engem is arra insprirál, hogy itt lehetőleg mindig legyen lelki táplálék, valami szép és elgondolkodtató. Úgy látom, érdemes. Legyen áldás mindannyiótokon!)

Ünnep
ő
itt
jár
már az
alkonyon
a fehér tájon
látom lábnyomát
puha bársony lepellel
csillagok aranyló fényén
a szívünkre simul az ünnep
bennünk élő gyermeki csoda
az érző várakozás betölti lelkünket
örömmel és áhítattal telik meg a szívünk
imádkozunk a kisded Jézus eljöveteléért
hit, remény, szeretet, jóság, béke és áldás
jöjjön el
megváltó
Jézus
Krisztus
lelkünk
kitárjuk
angyali
üdvözlet
érintse
szívünket

( 2010. Kiss Virág)

Kedves Olvasók!

Örömmel számolhatok be arról, hogy a tegnapi ételosztás rendben, szépen zajlott le. Minden csepp ételt kiosztottunk fél óra alatt, összesen 750 adagot! Úgy tudjuk, hogy Mezőberényben ez volt az első ilyen alkalom! Az előkészületi fázisban Wagner József felügyelőnk vállalta, hogy a főzéshez szükséges alapanyagokat beszerzi. Tervünknek sokakat nyert meg. Én mindeközben a segítőkkel tartottam a kapcsolatot és azon fáradoztam, minél több emberhez elérhessen az ételosztás híre, a munkafolyamatokat koordináltam: plakátok, hirdetők, önkéntesek...

Öröm volt látnunk, hogy az ételért érkező emberek elfogadták segítségünket, és remélem nagyon hamar el is fogyasztották azt. Különleges és felemelő volt megtapasztalni gyülekezeti tagjaink, a helyi önkéntesek és a Családsegítő munkatársainak együttműködését: Dr. Sziráczki Magdolna gyermekorvos is segítőnk volt, de a Nagycsaládosok Egyesülétől is többen érkeztek. Egy igazán nemes cél érdekében fogtunk össze: a munka gördülékeny volt, mindenki talált magának feladatot. Kb. 25 -30 fő dolgozott ezen a napon. Köszönjük a Szarvas Ótemplomi Egyházközség/ Szeretetszolgálat technikai támogatását, helyszíni segítségét! ( A képen felügyelő urunk, a szarvasi felügyelő Klenk József és Mátyás a szakács.)

Hálás szívvel vettük a pénzbeli és természetben adott hozzájárulásokat a helyszínen végzett munkát mindenkinek! Pál apostol mondja: Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni." Ap Csel 20, 35 Ennek az igének az igazát mindannyian átéltük.

S el ne feledjem: emellett tegnap az ifisek és diakóniai csoportunk tagjai elindultak a gyülekezeti újságunk kézbesítésére és az időseknek szánt csomagok közül is sokat elvittek...

Áldott karácsonyt kívánok mindannyiunknak!

 A kisvasutat befútta a hó -
Szánon jött a havasról valaki.
Éjjel, havon és holdvilágon át.
Fagy megkímélte, farkas elkerülte,
Fenyők kísérték: Isten katonái,
A rengeteg mint gyermekét ringatta:
Lélekringató fehér rengeteg.
Megérkezett frissen, vidáman.
A telefonban úgy csendül a hangja,
Mintha sziklák közt szabad szél kacag -
Azt mondja: százszor szebbek odafenn
És óriás nagyok
És zölden, zölden,
Zölden ragyognak a csillagok!

Zöld csillagok: szíven fogott a szó.
Mióta nem nézek az égre én!
Nincs mit keresnem, nincs mit várnom onnan.
S ha egy-egy este fel-feltéved
A tekintetem révetegen mégis:
Olyan kopottak, közönségesek,
Fakók és nem-nekem-valók,
Színehagyottak, idegenek, unottak,
Betegek, akár én, a csillagok.
És nem tudnak rajtam segítni -

Zöld csillagok: szíven fogott a szó.
Ez az egy színes szó szíven fogott.
Én Istenem, Te nagyon jól tudod:
Nem kívántam soha sokat.
Csak egy egészen kicsikét
Emberül és igazán élni.
Tebenned hinni, szeretni, remélni
S meghalni zöld
Reménység-csillagok alatt.

1935 január 20

Mint fogadjalak téged, Világ Reménységét? Mint köszönthetem fényed, Mint siessek eléd? Ó, drága Jézus, kérlek, Te mutasd meg magad, Hogy mi kedves tenéked, És hogyan várjalak!

Ha Sionod az útra Zöld ágat szórt eléd, Hadd zengje szívem húrja Tenéked énekét, Hogy frissen, bátran szálljon Tehozzád énekem, És szüntelen szolgáljon E földön életem!

Hogy megments, Jézus, engem, Mit tettél üdvömért, Mert láttad testem-lelkem Halálos ínségét! A béke szent országát én elveszítettem, De jöttél, hogy az áldást Te visszanyerd nekem.

Mi késztetett, hogy értünk Elhagyd a mennyeket, És vállald emberlétünk? A mentő szeretet! Az egész nagy világot És sok sebét-baját, Mit irgalmad jól látott, Te így öleled át.

Vésd ezt szívedbe mélyen, Te bánkódó sereg! Túl csillagtalan éjen A hajnal közeleg! Ne csüggedj, Segítséged Ott áll ajtód előtt, És megvigasztal téged, Ha bebocsátod őt.

Eljön újra: megítél Élőket, holtakat. A benne bízó nem fél, Annak kegyelmet ad. Kelj fel, szép Napunk, várunk! Vígy országodba el, Hol mindörökké áldunk Új hálaénekkel!

( Evangélikus Énekeskönyv 141. ének Paul Gerhardt)

Bocsánat, hogy hiába jártatok erre az utóbbi napokban, és nem találtatok itt friss írásokat. Gyengélkedem még mindig, ugyanakkor rengeteg olyan kötelezettségem van, ami mindent felborít: időbeosztást, eredeti terveket, megszokottságot. S persze most nem azzal a koncentrációval tudok teljesíteni, mint máskor, fáradékonyabb és ingerlékenyebb is vagyok, mert a fülem sincs rendben...

Egyébként pedig újságszerkesztés zajlik, szervezem az ételosztást, s az oviügyeket próbálom szemmel követni. Emellett a karácsonyi alkalmak programjai is égetően fontosak: mikor próbálunk, hányszor találkozhatunk, mennyi gyakorlás kell még...  Ugyanakkor az élet normális menetével is törődni kell- keresztelőre váró kistestvérünkkel és utolsó útjára készülő idős testvérünkkel is. Nagyon mozgalmas, nagyon szép időszak ez most. Hála Istennek, mindig vannak segítőim, akikkel együtt gondolkodunk, cselekszünk, akik feladatokat vállalnak s akiknek bátran adhatok a véleményére. Jó így indulni az ünnepre, jó így a közösségünket megélni. ( Nem szóltam még idősek karácsonyáról, műsorokról, csomagosztásról, vidéki vendégszolgálatról. )

S ha már a testi gyengeség előkerült- hadd írjak pár szót a betegségről. Mostanában olyan sok embert látok, aki retteg a testi bajoktól, hiszen eszmény az egészséges ember. Pedig a betegségnek is célja van. Nem hinném, hogy Isten bünetet minket azzal, de felhasználja testi tapasztalainkat a lelki életünk, hitünk megerősítésére. Betegen, kiszolgálatottan hamarabb megértjük, mennyire nincs kezünkben a sorsunk- Istenünk kegyelme az élet. Betegen, fájdalmakat hordozva átéljük mások szenvedését, empátiát tanulunk és türelmesebbek leszünk másokkal, magunkkal. Betegen csöndesebbek, reményt váróbbak leszünk- felismerhetjük az ima felszabadító erejét. Betegségünk során egy kicsit megáll körülöttünk a világ, rájövünk, mennyire fontos önmagunkkal törődni, lehiggadni, nem mindig cselekedni, hanem felfelé tekinteni, bizakodni. Betegségünk során elveszítjük a teljeségünket vagyis az egész-ségünket. Hiányt élünk meg, s ha meggyógyulunk, visszakapjuk képességünket, újra felszabadultak, könnyen mozgók, fájdalommentesek lehetünk. A betegség arra is jó, hogy másként gondolkozzunk egészséges állapotunkról, hálásak legyünk látásunkért, hallásunkért, jól mozgó végtagjainkért, hangunkért. A betegség tehát hálaadásra is tanít...Egyszóval, ennek is van értelme, haszna. Magunkkal, a másik emberrel, és Istennel való kapcsolatunk miatt is.  

„ Olvasom Papp Lajos könyvét kéziratban. Nem tudom letenni, egyfolytában olvasom… Miért olyan fontos számomra ez a könyv? Papp Lajos ismeri a kizökkent idő helyretolásának a titkát. Fel is hívja könyvében a figyelmet a kizökkent idő helyreállításának a fontosságára, de hogy ez lesz egyik központi gondolata könyvének, én már akkor megsejtettem, amikor először szólt arról a nagy drámáról, amelyet 2008-ban volt kénytelen átélni: „Az igazgatói, egyetemi tanári pályafutásom szempontjából ezt a lépést, hogy nyugdíjba vonultam, kudarcnak minősíthetik, ám én a legnagyobb diadalnak tartom. Mert magam fölött győztem. Legyőztem a karriervágyamat, a pozícióvágyamat, az anyagi biztonság utáni vágyat” Így folytatja. „ A volt kollégáim okos emberek, együtt éltünk, és nagyon jól tudták, hogy ha én ezt a lépést nem lépem meg, akkor most mindegyikük helyzete sokkal nehezebb lenne, és nagyobb veszélyben lenne az állásuk. Egy egy áldozat. Áldozatot tudtunk hozni a sátánnak és az Istennek. A sátánnak való áldozat az, amikor az én karrieremért és jólétemért mást áldozok fel. Áldozhatunk a becsületünkért, a hazánkért a családunkért. Ezt csak én hozhattam meg. Ez az Istennek tetsző áldozat.”

Több interjúban visszatér ehhez a drámai helyzethez… De miképpen függ ez össze a kizökkent idő helyretolásával? Ne siessünk a válasszal. Vegyük mindenekelőtt tekintetbe, hogy kétféleképpen lehet Papp Lajos könyvéről szólni. Könnyű módja az lehetne, hogy tisztelgő szavakat gyűjtünk egy csokorba. És nem tévednénk, ha ezt tennénk: Papp Lajos megérdemli a tisztelgő szavakat. Nehezebbik módja az lehet, hogy vállaljuk az ő küzdelmei rejtélyeinek a megfejtését…

Kocsis István

( Részlet Papp Lajos SEGÍTS ÉG! című könyve ajánlójából. Kairosz Kiadó 2010.)