Igék, imák, képek

2010\02\22

szombaton még farsangoltunk

http://www.evangelikus.hu/ifjusag/okumenikus-gyerekfarsangot-tartottak-mezoberenyben/

2010\02\21

templomocska

Izlandon van ez a kis templom. Nem nagyobb egy kamránál. A tetőt föld takarja, melyen fű és virágok nőnek. Ha újra kezdhetném az életemet, itt ebben a kis templomban lenne az esküvőm- földdel körülvéve, a gyökerek alatt... Milyen szépen is fejezné ki, hogy életünk földjéből és boldogságunkból valaminek növekednie kell.  

Talán éppen akkor kezdjük megszeretni ezeket a kis kápolnákat, amikor már nincs szükségünk nagy dómokra, hanem csak a hit kis házikójára, és a vigasztalás közeli, csöndes szentségére.  

És akkor olyan jó, hogy mindaz,  amit önmagunkról gondolunk, nem nyújtózik olyan messze, mint az, amiket rólunk gondolnak, s hogy kiteljesedésünk nem a mi küszködésünkön múlik.

A végén az tesz majd boldoggá, hogy értékünket nem a teljesítményünkön mérik le, hanem azon, hogy életünkön és szeretetünkön megnyugodott- e az áldás. ( Jörg Zink)

2010\02\20

Gyerekek írták Istennek...

Van egy szép keménykötésű, kék könyvem. Sok apró csillag és egy karikatúra díszíti a borítóját. A címe: Kedves Isten! Ezekből a gyermeklevelekből idézek majd a következő napokon. Olvassátok és ámuljatok az őszinteségén!

Jézus! Nagyon kedvellek téged. Úgy érzem, mindig mellettem állsz. Kérlek, legyél velem csütörtökön is! Futóverseny lesz és nekem kell lennem a világon a leggyorsabbnak. Ha nincs más elfoglaltságod, jó lenne, ha ott lennél a startvonalnál. Meg a célnál. Meg a köztük levő távon. ( Frankie 11 éves)

2010\02\19

A teremtés utolsó hét napja - Jörg Zink

 

 Kezdetben teremtette Isten az eget és földet

 

De sok millió év után az ember végre

elég okosnak érezte magát.

És szólt: Ki beszél itt még Istenről?

Magam veszem kezembe jövőmet.

Kezébe is vette,

s elkezdődött a Föld utolsó hét napja.

 

Az első nap reggelén

 

elhatározta az ember, hogy szabad és jó

szép és boldog lesz,

nem Isten képmása,

hanem EMBER.

És mert valamiben hinni kellett,

hitt a szabadságban és a szerencsében,

a tőzsdében  és a haladásban,

saját terveiben és saját biztonságában.

Mert biztonsága érdekében

rakétákkal és robbanó atomfejekkel

töltötte meg talpa alatt a földet.

 

A második napon

 

elpusztultak az ipar szennyvizétől a halak,

a vegyi kombinát hernyók ellen készített

porától a madarak,

a közlekedés kipufogógázától a mezei nyulak,

a virsli szép piros színétől az ölebek,

a tengerbe került olajtól

és az óceánba ürített szeméttől a heringek,

mivel a szemét radioaktív volt.

 

A harmadik napon

 

elszáradt a fű a réten,

a lomb a fákon,

a moha a sziklákon,

a virág a kertekben,

mert az ember maga irányította az időjárást

és maga osztotta el pontos terv szerint az esőt.

Csak egy kis hibája volt az esőt elosztó számítógépnek.

Amikor végre megtalálták a hibát,

az uszályok már a kiszáradt folyó fenekén vesztegeltek.

 

 

A negyedik napon

 

a négymilliárd emberből hárommilliárd elpusztult.

Egyrészük az ember által kitenyésztett baktériumoktól,

mert valaki elfelejtette lezárni

a következő háborúra szánt tartályokat.

A gyógyszerek pedig hatástalanok voltak,

mert túl sokszor használták őket

arckrémekben és fogyasztó szerekben.

A többiek éhen vesztek,

mert egyesek eldugták a gabonaraktárak kulcsait,

s Istent átkozták,

mivel neki lenne kötelessége az embert boldoggá tenni,

hiszen ő a  „jó Isten”.

 

Az ötödik napon

 

az utolsó emberek megnyomták a piros gombot,

mert veszélyben érezték magukat.

Tűz borította be a földgolyót.

A hegyek égtek, a tengerek elgőzölögtek,

a városok betoncsontvázai

elfeketedtek és füstölögtek.

A mennybéli angyalok látták,

hogyan válik a kék bolygó először vörössé,

majd piszkos-barnává és végül hamuszürkévé.

És tiz percre félbehagyták éneküket.

 

A hatodik napon

 

kialudt a világosság.

Por és hamu takarta el

a Napot, a Holdat és a csillagokat.

És az utolsó svábbogár,

amelyik egy rakéta bunkerben mindezt túlélte,

belepusztult a határtalan hőségbe,

mert az egyáltalán nem tett jót neki.

 

A hetedik napon

 

nyugalom volt. Végre.

A Föld kietlen és puszta volt.

Sötétség ült a repedések és hasadékok felett,

amelyek a Föld kiszáradt kérgén keletkeztek.

És az ember lelke lebegett lidércként

kísértetiesen a káosz felett.

 

Mélyen lent a pokolban pedig

elmesélték egymásnak

az ember izgalmas történetét.

Az emberét, aki jövőjét maga vette kezébe....

és az ördögi röhej felért az angyalok kórusáig.

 

2010\02\17

Kezek

Isten megteremtette az embert és kezet adott neki.

Kezet adott arra, hogy építsen,

de az ember megtanult rombolni.

Kezet adott arra, hogy simogasson,

de az ember megtanult ütni.

Kezet adott arra, hogy vigasztaljon, és ő bánt.

Kezet adott arra, hogy adjon, és ő megtanult lopni.

Kezet adott arra, hogy hívjon, és az ember elutasítja magától a másikat.

 Kezet adott, hogy fölemeljen, és ő sokszor tétlen marad,

Kezet adott arra, hogy az életet óvja, és ő megtanult ölni.

Kezet adott arra, hogy imádkozzon,

és ő megtanult átkozni.

Ezért Isten adott Valakit, akinek a keze:

Simogat- vigasztal– ad– hív- fölemel-, áld.

DE a többi kéz átszegezte az Ő kezét.

Pilátus keze, a katonák keze a tanítványok keze, a mi kezünk, a te kezed, az én kezem. 

 

 

 

 

 

 

2010\02\16

Ige és ima

Krisztus mondja: Halott voltam, de íme élek örökkön-örökké, és  nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Jelenések 1, 18

Istenünk, alázatosan kérünk, hogy segíts valóban imádkozni és ne csak mondatokat mondani egymás után. Csak a te Szentlelked tudja a szívünket igazi áhítatra, őszinte imádatra sarkallni.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy mindig készek vagyunk az önmagunk imádtatására. Sokszor észre sem vesszük, milyen könnyen dicsekszünk, úgy hasonlítjuk össze magunkat másokkal, hogy különbnek tűnjünk. Olyan sokszor meglopjuk a te dicsőségedet. Szívesen beszélünk hőstetteinkről és elszenvedett sérelmeinkről, csakhogy rólunk legyen szó.

Könyörülj rajtunk és taníts meg minket ehelyett minél gyakrabban terád mutatni. A te nagy tetteidet felemlegetni, a benned való bizalomra segíteni másokat. Szeretnénk mi is egyre jobban bízni benned.

Ezzel a bizalommal borulunk le most szent színed előtt, és így könyörgünk ajándékokért. Olyan nagyon rád szorulunk, Istenünk!

Egyedül te tudsz nekünk adni feloldozást, bocsánatot, új kezdést. Egyedül te tudod megerősíteni hitünket, hogy komolyan vegyük mindazt, amit igédben kijelentettél, hogy merjünk építeni ígéreteidre. Egyedül te tudsz megszabadítani minket minden önzéstől, magunk féltésétől, és felszabadítani arra, hogy valóban egymásnak szolgáljunk.

Kérünk, végezd ezt az újjáteremtő, bensőnket egészen átformáló munkádat most is mindnyájunkban. Segíts, hogy ne hiába legyünk itt. Kérünk, ne üres szavak hangozzanak, hanem olyan ige, ami a te szádból származik, és aminek éppen ezért teremtő ereje van.

Tudjuk, hogy nem foltozgatni akarod az életünket, hanem alapjaiban újjáteremteni. Irányítsd a figyelmünket most az alapokra. Szentlelked világosítsa meg az értelmünket, s tegye késszé az akaratunkat, hogy engedjünk is neked. Olyan sok mindent hallottunk már, amiből semmi nem lett az életünkben. Olyan sok mindent tudunk, ami nem válik gyakorlattá.

Segíts most komolyan venni, amit mondasz. Hisszük, hogy minden szavad igaz, és te az életet kínálod nekünk. Az igazi, teljes, elvehetetlen örök életet. Hisszük, Úr Jézus, hogy a te beszéded lélek és élet. Így szólíts meg minket te magad most. Ámen

( Csri Kálmán)

2010\02\14

A bölcsességről

Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára
nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói minden nap
ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az
emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben.

Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi,
nő és gyermek megőrült. Csak a király nem, akinek saját kútja volt.
Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király
"különösen" viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán.
Néhányan az is feltételezni merészelték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan
szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját.

A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy
lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város
kútjából.

Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott
királyuk "visszanyerte a józan eszét".

(*Dan Millman -- A békés harcos útja*)

2010\02\11

Mindennek megvan a maga ideje

Ha valaki rendszeres látogatója ennek az internetes naplónak, akkor láthatja, nem minden nap van itt friss hír, vagy bejegyzés. Ennek több oka is lehetne-  de a legfontosabb: nem mindig adatik meg, az, amit le kell írni. Az Ákossal készült beszélgetésben is elhangzott, hogy vagy van egy kegyelmi pillanat és akkor megszületik a mű, vagy nincs és várni kell. Persze a lelkésznek hetente többször kell beszédet mondania, különféle alkalmakon, istentiszteleteken" prédikálnia" de az egy más műfaj. Mindennek megvan a maga ideje. Például egy új blogbejegyzésnek is.

Egy nagyon régi bibliai könyv, a Prédikátor könyve a harmadik fejezetében egy egész sorozatot ad elénk, amiben leírja: ideje van a sírásnak, és a nevetésnek, a gyásznak, a táncnak, az ölésnek( !), gyógyításnak, az ölelésnek, az öleléstől való tartózkodásnak, a hallgatásnak és beszédnek....

Azt hiszem, nem kell sokat magyarázni. Tapasztaljük, éljük. Mindennek rendelt ideje van, csak az a kérdés, hogy mikor mondhatjuk ki, mikor ismerjük fel, hogy az most jött el.  

Ma ismét sokat fogalalkoztam a tizenéves korosztállyal. A " Vendég a  háznál" című műsor a Kossuth rádióban is ezt a témát dolgozta fel. Azt tapasztalom, hogy ez az az időszak az ember életében, amikor nem tudja jól felmérni a múló időt. Az egyik nap felnőtt a másik nap még gyerek. Persze attól függően, miről van szó. Ha cigiről van szó: már felnőtt ( pedig Magyarországon sem dohányárut sem alkoholt nem szabad 18 éven aluliaknak vásárolni!) ha arról van szó, hogy hozzon döntést, és munkában, tanulásban is felnőttként, felelősen teljesítsen, akkor gyerek.... De mondhatnánk azt is, így van ez a szexxel is, pedig hát mindennek rendelt ideje van. MIKOR? Azt hiszem nem kell túl sok bölcsesség hozzá, csak figyelni kell, és rá kell hagyatkozni Arra, Aki ennek a világnak rendet ad. Mikor kell felébredni? Hát reggel, vagy akkor, amikor csörög az óra, amikor arra rendelt ideje van. Tudom, sokaknak ez sem evidens. Pedig tanulhatnánk rendet a költöző madaraktól, akik tudják, mikor kell menni, és meddig szabad maradni... Valami jelzi nekik belül, mitévők legyenek.

Nekünk is van lelkiismeretünk, értelmünk, érzelmi, lelki adottságunk. Emellett pedig van egy igazodási pontunk, a Szentírás, Isten igéje, amin a lelki iránytűnk tájékozódhat. Minek mikor van itt az ideje? Isten maga személyesen nem súgja senki fülébe, de ha imádkozunk, ha az igére figyelünk, akkor az események előtt kapunk tisztánlátást a döntésekhez, hogy nyugodtan cselekedhessünk. Ha a múló időben nem felejtjük el a múlhatatlan Istent kérdezni, keresni, akkor tudni fogjuk: most van- e ideje az ölelésnek vagy az építésnek, a beszédnek vagy a hallgatásnak.

2010\02\08

MEGÚJULÁS

Igen, jó helyen jártok!

Úgy döntöttem, egy kis változtatást eszközlök a blogon, mert eddig csak két hasábban írhattam, és sok hely maradt üresen a  monitoron. Mostantól még többet olvashattok- remélem, tetszeni fog. A bal hasábban áldás, ill. egy- egy ige, vagy gondolat. A jobb hasábban a felhívások és programok jelennek meg. A lejjebb látható fotókat is nézegessétek, s írjatok hozzászólásokat is! Személyes üzeneteket, kérdéseket a katalin.skorka@lutheran.hu címre várok.

Ma Ákos énekel Jézusról...

https://www.youtube.com/watch?v=A2bb2scMrac

... és vall hitéről, önmagáról, koncertekről, szerzeményeiről

http://jezsuita.hu/espresso/audio/2009-09-19/a_hitrol_vall_kovacs_akos
 

2010\02\04

Esti gondolatok

Egyre többen olvassák ezt az oldalt! Köszönöm, hogy többen is ajánlották a blogot!

Ma Budapesten jártam az Ifjúsági Bizottság ülésén. Sok témánk között a 8. Szélrózsa találkozó is szerepelt. Aki még nem vett részt ezen az országos evangélikus ifjúsági fesztiválon, annak különösen is ajánlom kedvcsinálónak az orosházi előtalálkozót, február 27-én szombaton. Lesz: igényes keresztyén könnyűzene, KIE kávéház,rengeteg vidám és érdekes, fiatalokat érintő program. AKI MÁR VOLT ilyenen, az kérem szóljon másoknak! Szarvasra kb. 2-3000 fiatalt várnak, az előtalálkozóra kb. 4-500 fiatalt. 

A mai nap lelki élménye: Akikkel egy hullámhosszon vagyunk, azok esetében nem számít, hogy nem találkozunk gyakran, hogy máshol élünk, máshol végezzük a feladatainkat. Bármikor is találkozunk, ( akár évek múltán!) a beszélgetés mindig ugyanolyan hanglatú, mély és őszinte. Ha valakivel igazi szeretetkapcsolat fűz össze, annak nem kell magyarázkodnod, nem kell felkészülnöd, mit mondj. Azt mondod, ami valóban fogalalkoztat: magadat adod, mert tudud, hogy a másik elfogad, megért. Ma régen látott lelki testvérekkel találkoztam. Nem túl sok időt töltöttünk együtt, de jó volt átélni, ezt a fajta természetességet. Akiket ma viszontláthattam, Jézus miatt a testvéreim, Nélküle nem ismerném őket. Jézus összeköt bennünket, s mindannyiunknak ugyanazt jelenti: életet, szeretetet, megbocsátást, felelősséget, szépséget, közösséget. Mindenkinek kívánom, vegyék körül ilyen emberek!

2010\02\03

Igazság és megbocsátás

Az „Ó, érthetetlen kegyelem" (Amazing Grace) kezdetű keresztény ének, arról szól, hogy Isten nem azt nézi, mit tett az ember, hanem azt, hogy mire lenne képes - vagyis nem a múltjára, hanem a jövőjére fókuszál. A himnuszt egy durva  rabszolga-kereskedő, John Newton írta, miután ez az érthetetlen kegyelem teljesen átformálta az életét.

A világ, amikor a kegyelem megnyilvánulásának lesz tanúja, telje­sen elnémul. Ebből adott leckét a világnak Nelson Mandela is, amikor huszonhét év után kijöhetett a börtönből, és megválasztották Dél-Af­rika elnökének - a beiktatási ceremónián felhívta maga mellé a pó­diumra börtönőrét. Ezt követően létrehozott egy nevében is merész kormánybizottságot - Bizottság az Igazságért és a Kiengesztelődésért -, és Desmond Tutu anglikán érseket nevezte ki az élére. Mandela így próbálta megállítani a bosszúlavinát, ami több országban is természet­szerűleg bekövetkezett, miután az elnyomott népcsoport átvette az uralmat elnyomóik fölött.

A szabály egyszerű volt: ha egy fehér rendőr vagy katonatiszt önként vállalta a sértettekkel való szembesítést, be­vallotta tettét, és teljes mértékben elismerte bűnösségét, akkor nem indítottak ellene bírósági eljárást, és nem ítélték el.

Az egyik meghallgatáson egy van de Broek nevű rendőr idézte fel azt az esetet, amikor rendőrtársaival lelőtt egy tizennyolc éves fiút, majd…elégette a holttestet, hogy megsemmisítse a bizonyítékokat. Van de Broek nyolc évvel ké­sőbb visszatért ugyanahhoz a családhoz, és az apát is letartóztatta. A feleségnek pedig végig kellett néznie, ahogy a rendőr a férjét egy farakáshoz kötözi, benzinnel leönti és felgyújtja.

A tárgyalóteremben a légy zümmögését is lehetett hallani, amikor az idős asszony, aki előbb fiát, majd férjét is elveszítette, szólásra emelkedett. - Mit kíván van de Broek úrtól? - kérdezte a bíró. Az asszony azt kérte, hogy van de Broek menjen vissza oda, ahol elégette a férjét, és szedje össze a hamvait, hogy méltó módon eltemethesse. A rendőr lehajtott fővel beleegyezett.

Az asszonynak azonban volt még egy kérése: - Van de Broek úr az egész családomat elvette tőlem, bennem mégis maradt szeretet. Sze­retném, ha havonta kétszer meglátogatna a gettóban, és velem tölte­né a napot, hogy anyja lehessek. És szeretném, ha tudná, hogy Isten megbocsát neki, és én is megbocsátok. Szeretném átölelni, hogy tudja, valóban megbocsátok.

Miközben az idős asszony elindult a tanúk padja felé, a teremben néhányan spontán elkezdték énekelni az „Ó, érthetetlen kegyelmet". Van de Broek azonban nem hallhatta a himnuszt, mert az események hatására elveszítette eszméletét.

 

Az éneket a lentebb ajánlott Énekeskönyvből ki lehet keresni!

Két modern feldolgozását pedig meghallhatni:

https://www.youtube.com/watch?v=zP1yPU83W0g

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=lfoCSmw-EaE&feature=PlayList&p=D91388F6288ACF07&playnext=1&playnext_from=PL&index=1

 

2010\01\31

EVANGÉLIKUS BÁL 2010

Csak egy gyors statisztika mindenkinek.

Tegnap 130-an voltunk a Szállóban. ( A fotók rovatban meg lehet nézni a friss képeket.)

Összesen 110 vendég és további 20-an, akik az igényes szórakoztatásért feleltek: zenészek, rézfúvósok és énekművészek.

Barátainkon, gyülekezeti tagjainkon és ismerőseinken túl országgyűlési képviselőnk, az alpolgármester, egyházmegyénk felügyelője és a testvéregyházak képviselői is jelen voltak. Ez azért is öröm, mert így árnyaltabb képet alkothatnak minden szinten a gyülekezetünkben folyó szolgálatról.

Magánszemélyek, vállalkozók 60 támogatójegy megvásárlásával és sok tombolatárggyal járultak hozzá estünköz. Így az Erős Vár Alapítvány számára 112. 000 Ft-ot adhatunk át, hogy azzal segítsék a rászoruló családok életét.

KÖSZÖNJÜK TEGNAPI VENDÉGEINKNEK ÉS

TÁMOGATÓINKNAK FELAJÁNLÁSAIKAT!

Külön köszönet mindazoknak, akik segítettek  rendezvényünk megvalósításában.

Áldott hetet kívánok szeretettel a kuratóriumi elnök,

Speckné Jászfalvi Zsuzsanna nevében is!

 

2010\01\26

Apa és fia

Mindannyian gondolunk valamire, ha azt mondom: " szülők, anya, apa". Amikor Jézus arra tanított, hogy Atyánknak szólítsuk Istent, azt értette meg velünk, hogy a Mindenható nem csak hatalmas istenség, hanem egy bennünket gyendégen szerető, rólunk gondoskodó Mennyei Apuka.

Talán sokáig nem vesszük igazán tudomásul szüleink áldozatát, szeretetét. Bíráljuk a döntéseiket, az életvitelüket, a normáikat. Aztán, amikor a saját gyermekünk fejlődését kell kísérnünk, hirtelen kitisztul a kép. Megismerjük azt a fajta szeretetet is, amit az anyák és apák élhetnek meg.  Fiatalkori lázadásainkat pedig gyenge szárnypróbálgatásoknak tartjuk... S egyszer aztán a Lélek sesítségével azt is megértjük, mit jelent Jézus áldozata értünk.

Az a videó, amit ma ajánlok egy apáról és fiáról szól. Egy fontos információ: az Ironman verseny 4 km úszásból, 200 km kerékpározásból és egy maratoni távból ( 42 km)álló extrém triatlon.

https://www.youtube.com/watch?v=cxqe77-Am3w&feature=related

2010\01\16

Hétvége

Biztosan vártátok a szombatot- én igen. Mivel a vasárnap nálunk ismét a közösségről, gyülekezeti programokról szól, ezért ez az egyetlen családi napunk. Szeretem a meghitt reggeliket, a lehetőséget a lustálkodásra. Bár tíz órakor már jócskán túl vagyunk az első kávén, a reggeli tennivalókon. A gyerekeink bioritmusa ugyanis nem ismeri a hétvége vagy ünnepnap fogalmakat : )

Az utóbbi hetekben sok könyvet kaptam, sőt a gyülekezeti könyvtárunk is tekintélyes számú kötettel bővült. Hálás vagyok azoknak, akik felhívják a figyelmemet olvasmányélményükre, és szellemi táplálékkal látnak el. Tegnap hallottam, hogy az angol fiatalok 40-50 ezer szó helyett csak 800 szót használnak rendszeresen. A digitális világ nem tesz jót a választékos és élőszóban történő kommunikációnak. Az egyik unokaöcsém jut eszembe, aki bár munkája révén a számítógéphez van kötve, mégis szembemegy ezzel a hatással. Hangzó könyveket hallgat!

Ma én is új könyvet vettem le a polcról. 1986-ban adták ki, még a rendszerváltoztatás előtt. Öröktűz a címe, és elbeszéléseket tartalmaz az Isten- kereső emberről. Örkény István "Mese a vízkeresztről" című műve néhány sorát ajánlom mindenkinek a mai napra. A betlehemi istállóban járunk, a három bölcs letette ajándékait, éppen eljátszogat a kisdeddel. " De egyszeriben csend lett, az ajtó kitárult és a küszöbön megjelent az Isten.  Isten belépett, elült a mozgás, a föld kicsúszott a talpuk alól, ahogy nézték a vendéget megbabonázva. Hogy milyen volt? Nehéz felelni erre. A szavak eltörpülnek és értelmüket vesztik, ha hozzá illesztgetnénk. Pedig a világon minden mindennel rokon; távoli jelenségek üzennek egymásnak, a szökőár összefügg a sirályok röptével, a szerelem a halállal, egy gyermek kacagása a tavaszi széllel. De Isten nem mérhető semmivel. Magában áll, mint az igazság; talán azonos is vele. Ahányan látták, annyiféleképpen látták; a gyermek gyermeknek, a bőregér bőregérnek..."

2010\01\14

Újra itt- újra jó hírrel

Áldás, szeretet mindenkinek! Az előző héten volt egy kis technikai problémánk, ezért nem tudtam írni. De most már újra olvashatjátok a soraimat. Ezentúl próbálok  rendszeresen jelentkezni.

Tegnap volt Levente születésnapja, 7 éves! Amikor 6 éve Mezőberénybe költöztünk még csak 2 foga volt, most már van két maradandó foga is... Az egyik vacsora közben az iskolai dolgok kerültek szóba. Levente felsorolta a jó barátait. Különös volt, mert az egyik említett kisfiúval az év elején még nem voltak egymásnak szimpatikusok. Én rögtön visszakérdeztem, hogy lehet az, hogy az a kisfiú is barátkozik vele. Ő erre mosolyogva mondta: tudod ki tette, aki mindent megtehet... Jézus. Olyan jó látni, hogy pont olyan kisgyerek, mint a  többi: vidám, ismeretekre vágyó, igazi fiús játékokat szerető, de a szívében, lelkében van hely Jézusnak, és nagy természetességgel említi Őt. Nagyon hálás vagyok ezért!

Az év igéjében Jézus azt mondja, van helyünk az Atyánál. De nekünk van- e helyünk Jézus számára? Van- e a napirendünkben, van- e a döntéseinkben, van-e a szívünkben? Ha igen, olyan csodás változások és fordulatok részesei lehettek, mint legutoljára Levente is.

Nézzétek meg lejjebb a " nap képét"!