Úr Jézus! Jöjj, áldd meg csendességemet, hogy minden
gondomat le tudjam eléd rakni és rád tudjak figyelni!

Üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de
el nem veszünk. (2Kor 4,9)

Sokszor eszembe jut egy kép, melyen egy vaskos bakancs
rátipor egy szál virágra. Mélyen megrendítő, az erő és
a gyengeség harca. A virág addigi szépsége elvész,
szétroncsolódik, de az illata így megtiporva érződik
leginkább. A földbe döngölt virág szépsége még így sem
vész el, mert megmarad az illat, ami mindent áthat,
átjár. Mert az igazi virág nem csak szép vagy nem csak
illatos, az igazi virágban mindkettő megtalálható.
Éreztem magamat már úgy, hogy a világ
karrierfüggősége, az emberek egymáson való átgázolása
engem is a földbe tipor. Szinte már érzem a föld
szagát, a nedvességét az arcomon, mert annyira
megaláznak a munkahelyen, vagy épp a családomban.
Sokan elhagytak, mert csak valamely érdekkapcsolatot
kerestek, pedig én bíztam bennük. De azt mindig érzem
magamon, hogy amikor nagyon lent van az életem, akkor
tudok igazán csak felfele fordulni. Lentről figyelve
mások az arányok, minden nagyobbnak tűnik. Lentről
csak felfelé tudunk tekinteni! Jézusban ezt a
kegyelmet kaptuk meg, szabad, sőt kell rá tekintenünk,
mert csak őbenne van szabadulásunk és felemelkedésünk.
Mindazt, ami már nem kell az embernek, eldobja,
eltiporja, de a mi Urunk nem ilyen mércével mér
minket. Ő az elveszettért jött e világba. Lehajol
hozzám is, akinek az arca mélyen a földbe van taposva,
felemel és új életre hív, megtisztít a rám rakódott
szennytől.

Nem nagyon hihetünk magunknak, mivel gyakran hiányzik
belőlünk a jóakarat és a helyes ítélet. (Kempis Tamás)

Uram! Nagyon nehéz felemelnem a szememet, hogy rád
tekintsek, kérlek, erősíts meg engem, hogy rád bízzam
életemet és gondolataimat. Dicsőség neked mindörökké!
Ámen.


Lelki útravalónk a Nyitott ajtó 1-2. c. könyvből való.

Erre a kérdésre minden embernek választ kell adni- és választ is ad élete folyamán. Nem lehet előle kitérni.  Jézus maga is rákérdez: Ti kinek mondtok engem? Az evangéliumok hírt adnak arról, hogy van akiknek " istenkáromló" mások számára Mester. Márta ezt mondja János evangéliumában " Te vagy Krisztus , az Isten Fia". Egyesek számára tévtanító, sőr ördög van benne, mások áldják Istent mert megszabídította őket az ördög hatalmából.

Kicsoda Jézus számodra? Barát, társ, vezető? Úr vagy bizalmas? Tanító vagy megnyugtató kedves szavak birtokosa? Életvezetési tanácsadó csupán, vagy az Életre vezető örök Isten? Olykor kínos igazságot leleplező vagy megbocsátó és igazságot adó...

Mi közöm Hozzá, mit hiszek Róla?

Segítsen rátalálni a válaszra az alábbi vers. 

Szép Ernő:  Jézus Krisztus

Emberek istene
Istennek embere
Te lehajtott fejű
megszegezett kezű
leszegezett lábú
lecsukódott szemű
Te megfagyott ajkú
Te kihasadt szívű
Te örökre vérző
útszél elhagyottja
mezítelen testű
hófehér szemérmes.
Tavasszal lombtalan
nyáron napon égő
Te ősszel megázó
Te télen megfázó
szélben takaratlan
viharban búvatlan.
Te nappal életlen
éjszaka fekvetlen
özvegyek takarója
leülő koldusnak
támasztó párnája
minden úttalannak
útmutató fája.

Gyermekek rokona
véneknek pajtása
vándoroknak botja
bohóknak tutora
pásztorok vezére
juhok gyapjújából
tövist válogató
szamár hosszú hátát
végigsimogató.
Jajnak trombitája
sóhajnak vonója
némának ekhója
könnyeknek kendője
éhes vendéglője
bénának fürdője
esettnek mentője
vakoknak gyertyája
poklosok barátja
halálnak doktora
mindenki testvére
egyetlen magános.

Te másról beszélő
Te tengerre lépő
Te egekre néző
a kínoknak grófja
hercegek hercege
királyok királya
szegények szegénye
harminc ezüst érő
harminchárom éves.
Te felhőbe szálló
Te mennyekben járó
tejúton sétáló
fényességben álló
szivárványra dűlő
Te angyalt tanító
Te bárányt vezető
galambnak gazdája
kelet majorosa
nyugat bíborosa
csillagok csillaga
örök trónörökös
örökös boldogság.

Wass Albert: Előhang

Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.

De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.

De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.

És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.

És jött az első szél: és nem döntötte össze.

És jött a második szél: és az sem döntötte össze.

És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.

És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.

És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.

És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

Ahogyan ígértem, a következő napokban itt is közlöm azokat az irodalmi műveket, amik csütörtökön hangoztak el a tanácsteremben. ( Egyébként nagy öröm, hogy 14 jelenlegi és volt pedagógus ült akkor körünkben!)

Ez a fénykép egy öreg olajfáról Gecsemáné-kertnek a hagyományok szerinti helyén készült. Jézus a közelben imádkozott, miután elárulásának éjszakáján elhagyta a felső szobát.

Pákolicz István:  Getszemáné 

Hát jól kiválasztotta őket az biztos

alig kődobásnyira

javában aludt mind a három

pedig csak azt kért

hogy egy órányit virrasztanának vele

Valamicske bort is ittak a vacsorához

-attól nehezedett volna el a szemük?

Az a kődobásnyi távolság mérhetetlen

Mérhetetlen

mert nem az Isten fia

         az Ember volt

végtelenül elhagyatva

Az Ember, aki vérrel verejtékezett

az előre megélt kínszenvedésben

S mégis maradt annyi ereje

hogy mentegesse az álomszuszékok gyarlóságát

Arra volt készen a lélek is,

hogy futni segítsen

az erőtlen lábnak

Tegnap este hat órakor ezzel a címmel redeztük meg böjti irodalmi estünket, Gyönyörű vesek, mély értelmű prózák voltak hallhatók. Ezeket a műveket majd a következő napokban itt is közzé fogom tenni. Ugyankkor ezen a fórumon is megköszönöm Szilágyi Ida és Molnár Katalin művészi közreműködését, a fájdalmas anya és a passió megrázó zenei- énekes előadását. Benyovszki Pál Márton pedig lélektől lélekig szavalt...

Három képet tettem fel az eseményről, a fotóknál keressétek! Most pedig néhány gondolat a keresztfáról Lappföldről.

Megtanultam, hogy a kereszt két részből áll.

Az egyik vízszintes, ez a mi részünk a keresztből.

A másik felefelé mutat, ez Isten része. Isten része a földbe fúródott, hogy mi fel tudjuk arra szegezni vízszintes darabunkat:

aggodalmainkat és kétségeinket,

békétlenségünket és bűneinket.

Ha keresztet látok, arra gondolok:

a kereszt Isten szeretetéből és bűneinkből áll,

s a mi Urunk mindekettőhöz oda lett szegezve, ezáltal egybefogta mindkettőt és kivívta a győzelmet.

Sokminden történik az életben, ami keresztülhúzza számításainkat.

Ráadásul vannak nagy keresztek is, amiket hordozni kell.

Én azonban tudom, hogy minden kereszt nagyobb részben szeretetből áll,

és mindig felfelé mutat.

Ilyenkor megvigasztalódom, és boldog vagyok.

Bocsánatot kérek mindazoktól, akik naponta látogatnak el erre az oldalra, hiszen már napok óta nem írtam semmi újat. Remélem, azért a  régebbi írások, ajánlók, vagy az ÉNEKESKÖNYV mégis tudtak lelki értékeket közvetíteni számotokra. Csütörtöktől gyengélkedtem, bár valószínű, hogy nem volt túl komoly, - mert orvossal csak beszéltem, de nem látott. Én mégis úgy éltem meg embervoltom sebezhetőségét, hogy időm volt végiggondolni  mindent. 

- Naponta sok beteg ül a rendelőkben, szakorvosnál, feülvizsgálaton. Biztosan átfut mindenkin: nem ura a testének, az életének. Viszont hányan keresik az Urat, aki eltervezett és megalkotott minket? Hányan gondolnak arra, hogy ebben a testileg, lelkileg kiszolgáltatott, legyengült helyzetben sincsenek csak az orvosuk kezében? Számtalan ember olyan, mint az a versbeli cinege, aki " kapkod fűhöz, fához..."  Mindenféle kuruzslásnak és buta dolognak is bedől, mert kapaszkodót keres, remélni akar. Bárcsak sokakat térítene Istenünk felé egy- egy betegség, vagy nehezen oldható konfliktus. Mert Ő személyesen szeret minket és a legnagypobb mélységeinkben sem hagy magunkra.

Nekem most ismét megrázó élmény volt "testközelből" tapasztalni, tudatosítani, hogy Ő felettem áll, de azt is, hogy vannak, akik ebben a helyzetben szeretettel és Istenre tekintve tudnak vigaszt adni.

Előttem vannak komoly hívő emberek,- a gyülekezetből és baráti körömből is-  akik hisszú ideje súlyos vagy gyakran visszatérő betegségekkel küszködnek. Megkérdezhetnénk: nincs hitük? Dehogynem. Egy szép igét olvashatunk Pál apostoltól: Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is. 2 Korintus 1, 5 Sőt Péter apostol is valami hasonlót ír: Sőt, amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 1 Pt 4, 13 Emelett pedig az is igaz, hogy Isten nem próbál senkit erején felül. Mindennek rendelt ideje és értelme van. Ha az Úrra figyelünk, csendben és nyitott lélekkel, mi magunk is rájöhetünk erre. Nem feltétlenül fogja aez ujjongó örömünket adni, de megnyugtathat az a tudat: Ő tudja, mire van szükségünk még a lelkiekben. Sőt, mások türelmes, Istenre tekintő életünket bizonyságtételként vehetik.

Szóval: Bármi ér, necsak oldalra figyelj, hanem fölfele is!

Mai ajánlóm: Rejts most el- gyönyörű ének ez is!

https://www.youtube.com/watch?v=hn5Elge-sm8

„… Ugye a kokárda úgy készül, hogy egy nemzeti színű szalagot meghajlítunk. Hogyha azt akarjuk, hogy kétoldalt piros-fehér-zöld jöjjön ki belőle, bizony itt a zöld kerül kívülre és a piros belülre. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó. De már 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt. Kívül volt a piros, mert úgy csinosabb. Az olasz kokárda amit mi hordunk, mert ugye az osztrák fekete-sárga kokárdát is úgy hordták, hogy a katonának a csákóján egy sárgaréz lap volt és a közepén egy fekete gomb. Fekete-sárga. Tehát így kellene kinéznie a kokárdának.” (részlet Katona Tamás előadásából)

A Nemzeti dal mondern zenés formában

( Illés: Talpra magyar, előadó Varga Miklós)

https://www.youtube.com/watch?v=zoGAEs9RbOs&feature=related

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus

( részlet)

I.

Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.
Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget a népek Óceánján!

Mily ólom ömlött álmodó fülembe,
hogy nem hatolt belé
a vad hullámverés morzsoló harsogása,
a morzsolódó kis sziget keserű mormogása.
Jaj, mindenből csak vád fakad:
miért kímélted az erőt,
miért kímélted válladat,
miért nem vertél sziklatöltést,
erős, nagy védőgátakat?
Elhagytam koldus, tékozló apámat
s aranyat ástam, én gonosz fiú!
Mily szent vagy te, koldusság
s te sárarany, te szépség, mily hiú!
Koldusapám visszafogadsz-e,
bedőlt viskódban helyet adsz-e,
ha most lábadhoz borulok
s eléd öntöm minden dalom
s férges rongyaid csókkal illetem,
s üszkös sebeid tisztára nyalom?
Nagy, éjsötét átkot mondok magamra,
verset, mely nem zenél,
csak felhörög,
eget-nyitó, poklotnyitó
átkot, hogy zúgjon, mint a szél,
bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó
zsoltáros jajgatása
Babilon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

Figyelem a reklámokat. Nem azért mert "reklámzabáló" vagyok, hanem mert sokszor tényleg nem tehetek mást, ha ki akarok tartani egy jó film mellett... A Magne B 6 reklám egész érdekes. Az anyuka szinte tudathasadásos állapotban, ingerülten tanul a kislánnyal. A feszültség oka állítólag a megnéziumhiány. A másik reklám, ugyancsak vitaminokról szól. Óriás ágyon egy törpére zsugorodott hölgy küzd a reggeli napfénnyel és a ténnyel, hogy indul a nap. Bezzeg ha legurít egy szélessprektrumú vitamint, máris lendületesebben ébredhet.  Sokan testi- lelki kimerültségüket úgy kommentálják, hogy " tavaszi fáradság". Nem vitatom el, hogy szervezetünk feléli a tartalékokat. Én is egy jó adag kávéval indítok. De szerintem nem lehet mindent erre fogni így március táján. Van lelki tápanyag is, lelki vitaminbomba, amiről még mindig túl kevés szó esik. ( Bár napi horoszkópküldés is van- heti 500 Ft+ áfáért, amit majd minden újság lapjain reklámoznak...)

Szóval a lelki vitamin: egy- egy szép istenes vers, egy- egy mély tartalmú ének, vagy zenemű, lehetőség a csendre és pár perc az imádságra-  és persze legfőképpen az Isten igéje, amiben Jézus, a Nagy Gyógyító közelít hozzánk. Aki  a bűnt elveszi és helyette éltető Lelket ad. Ha eddig nem is lettem volna meggyőződve arról, hogy milyen nagy szükségünk van Őrá, a tavasz kezdetén egyre inkább látom: kimerülnek a szeretet-készletek. Milyen régen is volt karácsony! Tavasz kezdetén a lakás is nagytakarítást igényel, de mi is, a lelkünk is. Mennyi piszok, mennyi csúnya, sötét és rendetlen dolog... Jöjjön valaki, aki rendet rak, kisöpör, türelmesen végigtisztogat minden kis zugot! Fáradt,  túlhajszolt, ingerlékeny emberekkel találkozom. Vagy csak reménytelen és fásult.  Egy azonban biztos, hogy nem csak a vitaminhiánnyal lehet magyarázni! A lelkük beteg.  Az isteni szeretet hiánya okozza ezt a rossz állapotot.  Jézus hiánya. Aki mindent megért, megbocsát és betölti a hiányt, az űrt a szívünk közepén. Luther szerint, ha elvisszük egymáshoz Isten szeretetét, megéljük azt, amit Ő adott, akkor egymás Krisztusai lehetünk....

Olvassátok el a jobb oldalon Dsida Jenő: Krisztus című versét is!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A Nők Ökumenikus Világimanapját 25 éve rendezzük meg Magyarországon. Minden évben az adott ország ökumenikus nőcsoportja küldi el imakéréseit a világ minden tájára, hogy értük és velük könyörögjünk Istenünkhöz. Ebben az évben március első péntekén  a kameruni asszonyok mutatták be hazájukat, megismertetve bennünket életük szép és keserves részeivel is.

Reine Claire Nkombo művésznő festményét láthatjuk itt. „Az Örökkévaló dicsérete” című művével az életet ünnepli, amely Isten ajándéka. A kameruni kultúra gazdag és sokszínű, a hagyományos népművészet elevenen él és kifejezést talál a jelenkori művészeti ágakban is. A kameruni asszonyok az életet tartják Isten legnagyobb ajándékának. Ezért az ajándékért Istent magasztalják a hétköznapi élet nehézségei között is. - Tegyük mi is ezt és imádkozzunk értük!

Ma már nagyon sok autóban van navigációs rendszer. A tehetősebbek egyenesen olyan okostelefont vásárolnak, ami képes gps funkciókra is. Sokan már nem is figyelnek az útjelző táblákra,  csak " Andrea" vagy " Moha bácsi" hangjára, ami mindig időben felhangzik, ha a következő lehetőségnél jobbra kell fordulni... A térképről ne is beszéljünk.

Merre tartasz? Fontos tudni, ha a célodat akarod elérni. Célirányban vagy, vagy éppen vargabetűt teszel, kóborolsz, tévelyegsz, esetleg a körforgalomban körözöl? A cél ismert, és az is, hogy lehet eljutni oda.  Csak az útjelzésre kell figyelni. Még van Bibliaolvasó Útmutatónk 2010-re! Pár hónapja- lassan egy éve Keveházi Sámuel telefonját csodáltam meg: a teljes Biblia elfért rajta elektonikus adatként! Szóval az irány adott, csak a hangra kell figyelni, Jézus hangjára! Hallgatsz rá? Ha igen, jó úton haladsz és eléred a célt.

Sillye Jenő éneke segítsen a vándoroknak! Álmaimból, lelkemből szól ez a dal!

https://www.youtube.com/watch?v=U_p81gABUgw

Zsoltárcsoportunk szolgálata a záró istentiszteleten az orosházi gimnázium dísztermében:

http://videa.hu/videok/emberek-vlogok/zsoltar-egyhaz-evangelikus-oroshaza-VVAMGirlGQyah0I1

Az Immánuel zenekar egyik nagyon lendületes istendicsérete: ( ez a felvétel a békéscsabai kistemplomban készült)

http://immanuelzenekar.hu/index.php?lang=hu&cid=5000

https://www.youtube.com/watch?v=j4b-AkIru6g&feature=related

Tegnap nagyon sokan voltunk együtt az orosházi evangélikus gimnáziumban, a Szélrózsa előtalálkozón. ( Mezőberényből összesen huszan!!)Kb. 300 fiatal vállalta az utat: még Sopronból, Kőszegről és Bonyhádról is jöttek, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és Jézushoz. A délelőtti csoportmunka során a fiatalok bepillantást nyertek az evangélikus istentisztelet felépítésbe, sőt arra sarkallták őket vezetőik, hogy a megszokott liturgikus elemeket a " maguk nyelvén", szemléletesen, fiatalosan dolgozzák fel. Táncos, pantomimes, énekes részek követték egymást azon az istentiszteleten, ami igazán Lélekkel teljes lezárása volt a programnak.

A nap folyamán sok beszélgetésre és találkozásra volt mód és régen nem látott barátainkat is viszontláthattuk. A Láthatatlan Színház révészei Jézus szenvedésének útjára vezettek, a játékszobában, az interaktív irodalomórán és a KIE kávéházban is nagy volt az érdeklődés.

A délutáni koncertek mindegyike megszólító erejű volt. Nekem különösen azok a zenei feldolgozások tetszettek, amikkel együtt lehetett énekelni. Úgy hiszem, sokunknak jelent csodálatos élményt az istendicsőítés mondern formája. ( Bár az is magával ragadó, ha egy szép korált énekel a tele templomnyi gyülekezet...) Szóval igazán lelket építő alkalom volt, amin gyönyörű énekek szólaltak meg. Bárcsak minél többen átélnék ezen a tavaszon a Jézusban való hit, a közös istendicséret örömét! A fiatalság igenis tud énekelni, főként akkor, ha a szívét adja a dallamokhoz!!!

Hazafelé utazva a kocsiban arról beszéltünk, hogy mekkora szükség van ilyen rendezvényekre, hogy megújuljunk, új lendületet kapjunk. Bár egy teljes napot kell átszervezni, de ilyenkor olyan sokat lehet kapni, hogy mindenképpen megéri odaszánni ezeket az órákat.

Nyáron, július 14-18 között nem csak a tizenéveseknek lesz helye a Szélrózsán. A gyerekek " Szélrózsa- oviba" mehetnek, a fiatalok " tombolhatnak" a jó zenére és sportolhatnak, éjszakába nyúlóan beszélgethetnek. Az idősebbek, ill. akik a komolyabb témákat szeretik, ugyancsak megtalálhatják a fórumokat, előadásokat. A csendet és elmélkedéseket keresők is átélhetik majd a lelki felüdülést.

Kedves Fiatal és Örökifjú Olvasó! Ha úgy érzed, különleges impulzus kellene, hogy valami végre kilendítsen a megszokott egykedvűségből és tudj igazán hinni Jézusban: ott lesz a helyed neked is a 8. Szélrózsán!

Meglátni mások szemében a szálkát a magunkában pedig a gerendát sem- már Jézus korában is elterjedt gyakorlat volt... Nincs olyan nap, amikor ne kellene szembesülni a körülöttünk élők mulasztásaival vagy súlyos, a későbbiekben akár büntetőjogi következményeket hordozó tetteivel. A média hozza a borzasztó eseményeket, beszámol arról, ki hágta át a törvényt, mi pedig  egyre értetlenebbül figyelünk, ahogyan újabb és újabb felháborító dolog kerül napvilágra. Persze Mezőberényben - s valószínű egy hozzánk hasonló kis településen- egy keddi vagy pénteki piaci napon majdnem olyan gyorsan terjednek a hírek, mint a világhálón. Régen a " nehogy a szájára vegye a falu" kifejezés visszatartó erő is volt, így jobban vigyáztak arra, nehogy olyasmit tegyenek, ami okot adhat a pletykára, vagy a megvetésre, s ezzel együtt a szégyenre. Ma már persze sem a veszekedés, sem az italozás, sem a házassági hűtlenség nem érdekes, ma már nincs komolyabb közösségi következménye mindezeknek. Talán jó, talán rossz. Ha a hátterében az áll, hogy " nem érdekel mit csinálnak mások, csak velem ne fogalalkozzanak", akkor ez közöny, de hárítás is. Ha a közösség azért nem háborodik fel, mert tagjai személyesen is átélik, mit jelent elbukni, mulasztani, megkísértetni, akkor ez együttértérzés, és megértés. Jézusról azt mondták a kortársai, hogy falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja. Megdöbbentek, amikor szó nélkül tűrte, hogy egy prostituált a könnyeivel mossa a lábát és azt a hajával törölgesse. Jézus arra tanít, hogy a szerető Isten szívesen megbocsát a hozzá forduló bűnösnek. Sokszor az emberek könyörtelenek, nem felejtenek, dacosak, esélyt sem adnak arra, hogy ha valaki valamit elrontott, az helyrehozhassa a bűnét. Isten viszont megbocsát, ha valóban keressük a tőle jövő szeretet mindent helyrehozó hatalmát. „Az ember nem eshet mélyebbre Isten kezeinél”. Ezt a mondatot többször hallhattuk a volt német püspökasszonytól, aki maga is átélt sok mélységet és megtapasztalhatta Istenünk megújító kegyelmét. Azt gondolom, a böjti úton arra is rá lehet eszmélni, hogy nincs tökéletes ember, egyikünk sem az. Ugyanakkor azt is át lehet élni, hogy a tökéletes szeretetű Istennél mi gyakorta elbukó, szeretetben hiányos, olykor keményszívű és keményfejű emberek is esélyt kapunk nap mint nap.

Keressétek meg itt a Kegyelmed Úr Jézus című éneket!http://kispest.lutheran.hu/eke/enekeskonyv/web2/index.html

Nagyon köszönök minden pozitív visszajelzést a bloggal kapcsolatban. Egyre inkább látom, van igény arra, hogy valami szépet, lelket melengetőt kapjunk, s persze adjunk is.

Alig egy éve hunyt el egy kedves hölgy a gyülekezetünkben, akitől olyan üzeneteket kaptam, amik elgondolkodtattak és elvontak a mindennapok monotonságából. Sokat kereste a harmóniát, de a válaszokat is. Rengeteget olvasott és amíg tudott ült a számítógépe mellett, és küldte a szép prezentációkat a boldogságról, a lelki értékekről.  Bár nehéz volt úrrá lennie a testi szenvedésen, és lelkileg is megpróbált helyzetbe jutott, de próbálta arra iránytani mások szemét, hogy lássák meg mindazt a világban, amiért jó élni. Kereste a szeretetet, a szerető barátokat és a szerető Istent. Azt hiszem, megbékélve mehetett el közülünk, és tudhatta, hogy Jézushoz tér.

Azóta négyen küldenek rendszeresen diameditációkat. Igen, egyre többen keresik- kutatják a megnyugtató írásokat, de azt is, ami formál, csiszol, a hitünket építi, erősíti.

A böjti keresztutat együtt járjuk. Remélem, hogy ezek a bejegyzések, bizonyságtétek, meditációk, zenék sokakat közelebb visznek a jó forrásához: a szerető, áldó, értünk még a halált is vállaló Jézushoz.

A mai ajálnóm a youtube-ról a Szelíd szemed Úr Jézus:

https://www.youtube.com/watch?v=gvNSKBWeCRk

Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ézsaiás 40, 28-31

Eric Liddel misszionárius, olimpiai bajnok futó emlékére egy táblát avattak Weifangban a volt fogolytábor területén, 1991-ben. Élettörténete a Tűzszekerek bejegyzésben olvasható. 

Az emléktáblára ennek az igének egy részletét vésték.

A Tűzszekerek című filmet mindenkinek ajánlom, aki szeretné megismerni egy hiteles keresztyén ember életét.

Eric Liddel, a skót futóbajnok misszionárius 1902. január 16-án presbiteriánus misszionárius szülők második gyermekeként született Tien-csinben (Tianjin), Kínában. Fiatalon, mindössze negyvenhárom évesen hunyt el egy kínai fogolytáborban, „egy lapra” tette fel az életét. „Mi mindannyian misszionáriusok vagyunk. Bárhol is vagyunk, vagy Krisztushoz vezetjük közelebb az embereket, vagy eltaszítjuk őket Tőle. Isten királyságának dolgozunk”.

1924. A párizsi olimpia

Eric megdöbbentette a világot azzal a bejelentésével, hogy vasárnap, a nyugalom napján – amikor is az Úrral és pihenéssel tölti az idejét – nem fut. Így éppen abban a számban, a 100 méteres síkfutásban diszkvalifikálta magát, melyben a legeredményesebb volt, és a britek is ebben a számban várták tőle az aranyérmet. Egyesek szerint maga az angol király is megpróbálta rábeszélni, hogy „a haza dicsőségéért” mégis versenyezzen, Liddell azonban így felelt: „Isten parancsa előbbrevaló, mint a haza dicsősége. Vasárnap nem futok.” A britek csalódottak, dühösek voltak, kritizálták, gúnyolták az utcákon, a boltokban, az éttermekben, bárhol járt. Fél Anglia az öklét rázta, a korabeli brit lapok is megtámadták, „áruló skótként” írtak róla. Eric célja Isten dicsőítése volt, nem engedte, hogy bárki vagy bármi közé és Isten közé férkőzzön. Végül az Olimpiai Bizottság két másik versenyt ajánlott fel számára, melyeket nem vasárnap tartottak: a 200 méteres és a 400 méteres síkfutást. A 400 méteres futás napján Liddell a célvonalnál állt, amikor váratlanul egy amerikai masszőr egy darabka papírt csúsztatott a kezébe. „Mert akik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek” 1 Sám 2, 30. Liddell, markában Isten Igéjével futotta végig a távot. Teljesítménye minden várakozást felülmúlt, hiszen nemcsak a versenyt nyerte meg, hanem világrekordot döntött 47,6 másodperces idővel, öt méterrel maga mögött hagyva az ezüstérmes versenyzőt.

A verseny után megkérdezték a „szárnyaló skótot” sikere titkáról, mire ő annyit mondott: „Isten misszionáriusnak hívott el, de adott gyorsaságot is, és amikor futok, érzem, hogy Isten kedvét leli bennem… Az első 200 méterben mindent beleadtam, de a második 200 métert csak Isten segítségével tudtam végigfutni.”

 A teljes cikk itt olvasható: http://www.hetek.hu/arcok/200901/tuzszekerek_eric_liddel_a_futobajnok_misszionarius

Főcímzene:

https://www.youtube.com/watch?v=L-7Vu7cqB20

További  eredeti filmfelvételek is láthatók  az 1924-es olimpiáról a youtube-on, sőt a 400 méteres síkfutás utolsó része is, ahogy Lidell megnyeri a távot, az olimpiai aranyat!!!

http://www.evangelikus.hu/ifjusag/okumenikus-gyerekfarsangot-tartottak-mezoberenyben/

Izlandon van ez a kis templom. Nem nagyobb egy kamránál. A tetőt föld takarja, melyen fű és virágok nőnek. Ha újra kezdhetném az életemet, itt ebben a kis templomban lenne az esküvőm- földdel körülvéve, a gyökerek alatt... Milyen szépen is fejezné ki, hogy életünk földjéből és boldogságunkból valaminek növekednie kell.  

Talán éppen akkor kezdjük megszeretni ezeket a kis kápolnákat, amikor már nincs szükségünk nagy dómokra, hanem csak a hit kis házikójára, és a vigasztalás közeli, csöndes szentségére.  

És akkor olyan jó, hogy mindaz,  amit önmagunkról gondolunk, nem nyújtózik olyan messze, mint az, amiket rólunk gondolnak, s hogy kiteljesedésünk nem a mi küszködésünkön múlik.

A végén az tesz majd boldoggá, hogy értékünket nem a teljesítményünkön mérik le, hanem azon, hogy életünkön és szeretetünkön megnyugodott- e az áldás. ( Jörg Zink)

Kedves Isten! Még soha nem vetődött fel benned, hogy valamit esetleg rosszul csináltál? Nem gondolod, hogy talán a kisbabákat esetleg másmilyenre kellett volna? Csak nézz rájuk, mennyi baj van velük!

( Leon 12 éves)

Van egy szép keménykötésű, kék könyvem. Sok apró csillag és egy karikatúra díszíti a borítóját. A címe: Kedves Isten! Ezekből a gyermeklevelekből idézek majd a következő napokon. Olvassátok és ámuljatok az őszinteségén!

Jézus! Nagyon kedvellek téged. Úgy érzem, mindig mellettem állsz. Kérlek, legyél velem csütörtökön is! Futóverseny lesz és nekem kell lennem a világon a leggyorsabbnak. Ha nincs más elfoglaltságod, jó lenne, ha ott lennél a startvonalnál. Meg a célnál. Meg a köztük levő távon. ( Frankie 11 éves)

 Kezdetben teremtette Isten az eget és földet

De sok millió év után az ember végre

elég okosnak érezte magát.

És szólt: Ki beszél itt még Istenről?

Magam veszem kezembe jövőmet.

Kezébe is vette,

s elkezdődött a Föld utolsó hét napja.

Az első nap reggelén

elhatározta az ember, hogy szabad és jó

szép és boldog lesz,

nem Isten képmása,

hanem EMBER.

És mert valamiben hinni kellett,

hitt a szabadságban és a szerencsében,

a tőzsdében  és a haladásban,

saját terveiben és saját biztonságában.

Mert biztonsága érdekében

rakétákkal és robbanó atomfejekkel

töltötte meg talpa alatt a földet.

A második napon

elpusztultak az ipar szennyvizétől a halak,

a vegyi kombinát hernyók ellen készített

porától a madarak,

a közlekedés kipufogógázától a mezei nyulak,

a virsli szép piros színétől az ölebek,

a tengerbe került olajtól

és az óceánba ürített szeméttől a heringek,

mivel a szemét radioaktív volt.

A harmadik napon

elszáradt a fű a réten,

a lomb a fákon,

a moha a sziklákon,

a virág a kertekben,

mert az ember maga irányította az időjárást

és maga osztotta el pontos terv szerint az esőt.

Csak egy kis hibája volt az esőt elosztó számítógépnek.

Amikor végre megtalálták a hibát,

az uszályok már a kiszáradt folyó fenekén vesztegeltek.

A negyedik napon

a négymilliárd emberből hárommilliárd elpusztult.

Egyrészük az ember által kitenyésztett baktériumoktól,

mert valaki elfelejtette lezárni

a következő háborúra szánt tartályokat.

A gyógyszerek pedig hatástalanok voltak,

mert túl sokszor használták őket

arckrémekben és fogyasztó szerekben.

A többiek éhen vesztek,

mert egyesek eldugták a gabonaraktárak kulcsait,

s Istent átkozták,

mivel neki lenne kötelessége az embert boldoggá tenni,

hiszen ő a  „jó Isten”.

Az ötödik napon

az utolsó emberek megnyomták a piros gombot,

mert veszélyben érezték magukat.

Tűz borította be a földgolyót.

A hegyek égtek, a tengerek elgőzölögtek,

a városok betoncsontvázai

elfeketedtek és füstölögtek.

A mennybéli angyalok látták,

hogyan válik a kék bolygó először vörössé,

majd piszkos-barnává és végül hamuszürkévé.

És tiz percre félbehagyták éneküket.

A hatodik napon

kialudt a világosság.

Por és hamu takarta el

a Napot, a Holdat és a csillagokat.

És az utolsó svábbogár,

amelyik egy rakéta bunkerben mindezt túlélte,

belepusztult a határtalan hőségbe,

mert az egyáltalán nem tett jót neki.

A hetedik napon

nyugalom volt. Végre.

A Föld kietlen és puszta volt.

Sötétség ült a repedések és hasadékok felett,

amelyek a Föld kiszáradt kérgén keletkeztek.

És az ember lelke lebegett lidércként

kísértetiesen a káosz felett.

Mélyen lent a pokolban pedig

elmesélték egymásnak

az ember izgalmas történetét.

Az emberét, aki jövőjét maga vette kezébe....

és az ördögi röhej felért az angyalok kórusáig.

Isten megteremtette az embert és kezet adott neki.

Kezet adott arra, hogy építsen,

de az ember megtanult rombolni.

Kezet adott arra, hogy simogasson,

de az ember megtanult ütni.

Kezet adott arra, hogy vigasztaljon, és ő bánt.

Kezet adott arra, hogy adjon, és ő megtanult lopni.

Kezet adott arra, hogy hívjon, és az ember elutasítja magától a másikat.

 Kezet adott, hogy fölemeljen, és ő sokszor tétlen marad,

Kezet adott arra, hogy az életet óvja, és ő megtanult ölni.

Kezet adott arra, hogy imádkozzon,

és ő megtanult átkozni.

Ezért Isten adott Valakit, akinek a keze:

Simogat- vigasztal– ad– hív- fölemel-, áld.

DE a többi kéz átszegezte az Ő kezét.

Pilátus keze, a katonák keze a tanítványok keze, a mi kezünk, a te kezed, az én kezem. 

https://www.youtube.com/watch?v=V0El1Oa_Ivg
Nagyon jó ez a videó!
Azt hiszem, sokan vagyunk,
akik nem tudták: milyen
gyönyörű is volt valaha....