Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Ézs 40,3
Igék, imák, képek
Áldó hatalmak oltalmában
Állj meg üres kézzel Isten előtt,
és emlékezz arra,
mikor a világot gyönyörűnek láttad:
gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
gondolj egy rohanó folyóra,
a Balatonra,
vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben,
gondolj a szobádba bezúduló fényre,
a cserépben növő virágra —
emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad.
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben:
gondolj arra, ahogy korcsolyáztál a szélben,
vagy ahogy ástál a kertben,
ahogy hajnalig táncoltál,
vagy hegyet másztál,
gondolj arra, mikor gyermeknek adtál életet,
vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
vagy ahogy tartottál valakit a karodban, akit szeretsz —
emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről:
mikor megértettél valamit, ami addig titok volt,
vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
gondolj valami olyan tehetségre,
amiről eddig nem is tudtál,
vagy amikor egy jó ötletet hallottál —
emlékezz arra, amikor valami újat tanultál az életről
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet:
gondolj egy énekre, mely könnyekig meghatott,
egy zenére, amelytől lúdbőrözik a karod,
egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
egy igehirdetésre, amely tettekre sarkallt,
gondolj arra, ahogy összenevettél a barátokkal,
gondolj családodra,
arra, mikor együtt sírtál valakivel,
egy idegenre, aki szívesen fogadott,
gondolj arra, aki ezt mondja neked: „szeretlek” —
emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet,
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
mikor egyedül érezted magad
egy emberekkel zsúfolt szobában,
mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
mikor valaki megszégyenített,
vagy kínos helyzetbe kerültél,
gondolj arra, mikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
s egész életedet
egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad -
emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó,
változatlan szeretetére,
s adj hálát, hogy áldó hatalmak oltalmába rejtve élsz.
(Fabiny Tamás: Ajtórésnyi zsoltár c. könyvéből)
Igehirdetés 2012.november 4.
Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt!
1 Mózes 50, 15-20
Ha valami elromolhat, az el is romlik- mondja korunk egyik ismert tréfás bölcselkedője, a Morphy néven nevezett író. S mintha ezt látnánk beigazolódni sokszor- a jóból rossz lesz, a szépből rút. Több énekünk is figyelmeztet az emberi élet mulandóságára és mindazon dolgok mulandóságára, amit ebben az életben fontosak tartunk. Mulandó, romlandó… Sokan jól tudjuk, ezt a bűn következménye a teremtett világban- a jó tervet egy rossz felülírja.
Egy család életbe nyerhetünk bepillantást Mózes könyvének utolsó 13 fejezetében. Jákób családjának története elevenedik meg előttünk, s a fiak közül különösen is József sorsát követjük nyomon, évtizedek távlatában. Egy különleges adottságú, de elkényeztetett fiú áll előttünk, aki azért is kedvence apjának, mert attól a feleségétől születik, akiért 14 évet dolgozik apósánál, hogy elnyerhesse a kezét. Már az ő életévben is találkozunk az emberi gonoszsággal, hiszen a Lábán nevezetű férfi jól kitervelte, hogy 7 évig kell a lányáért dolgozni a kérőnek, de aztán nem is őt adja hozzá, hanem nagyobbikat, akinek még nem akadt udvarlója… Így hát a következő hét évben a valóban kiszemelt kedvesért dolgozik Jákób. Mennyire nagy az öröm, amikor 10 fia után a 11. ettől a feleségtől születhet. Az álmok nyelvén értő fiú azonban testvérei szemében szálka, és pontosan ezt olvassuk a kapcsolatukról: „ annyira meggyűlölték, hogy egy jó szót sem tudtak szólni hozzá.” Ami elromolhat el is romlik. A legközelebbi rokonok is szembefordulnak egymással. Hányszor látjuk ezt a gyermekeinknél, házastársaknál. Akik a legbensőségesebb közegben vannak egymáshoz, a legnagyobb indulatokkal tudnak egymás irányában viseltetni.
Isten terve azonban mégis nagyobb, jobb. Hiszen akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Így hiába József viszontagságos élete- rabszolgasága, börtönbüntetése, Isten a mélyből magasba helyezi. Az egyiptomi börtönből a fáraó kormányzójává lesz, mert Istennek terve van vele. Nem csak a saját korában, a testvérei életében, vagy a zsidóság történelmében. Teológusok szerint ui. József Krisztus előképe- akivel rosszat terveznek, de Isten a rosszat jóra fordítja.
A rossz tervet Isten jó akarata/ terve megsemmisíti!
Ahogyan Luther életében látjuk. A wormsi birodalmi gyűlést követően nem vonja vissza tanait, nem tagadja meg könyveit, nem húzódik meg csendesen, hanem kiáll Isten igéje mellett, aminek a foglya lelkiismerete. Ezért az az ítélet született, hogy bárki szavadon megölheti, büntetés nélkül. Bölcs Frigyes pedig a Wittenbergbe vezető úton saját katonáit küldi elé, hogy vigyék Wartburgba, rablást színlelve. Az akkori befolyásosok, egyházi és világi vezetők rosszat terveztek- de a wartburgi hónapok alatt Luther lázasan dolgozott és így német nyelven, népe saját nyelvén lett olvasható a Biblia. Kényszerszünet jött, de áldás fakadt belőle, hogy az egyszerű emberek is értsék a Isten szavát. A Szentírás nyelvezete legyen olyan, mint az anya óvó karja…. A rossz terv ellenére Németországban terjedni kezdett az ige- melyben az emberek megismerhették Krisztust magát, aki szívhez szólóan beszél és cselekszik az emberrel, bűnök bocsánatát hozva. A rossz tervet Isten jó akarata/ terve megsemmisíti!
De láthatjuk azt is, ahogyan ezt egy kedves albán lány élettörténetét megfigyeljük, akit Agnes Gonxha Bojaxhiunak hívtak. A kommunista Albániában a Bibliaolvasás tiltott dolog volt. És ez a lány lesz a későbbi Teréz anya… Aki szívhez szólóan szólja Krisztust, és irgalmas cselekedeteit viszi a nyomorgó, szeméttelepeken lakó kalkuttai szegények közé! Hirdeti szavaival, imáival és egész életével, hogy Isten Krisztusban mindenki számára elérhető és üdvöt hoz a világba. Egy rendszer egy ország kiirtotta volna a keresztény hitet, s egy közülük való lány az egész világon ismertté lesz, Nobel békedíjat kap, mert Krisztus szolgálólányaként élte életét! A rossz tervet Isten jó akarata/ terve megsemmisíti.
De így történt ez máshol, napjainkban is, egy fiatalemberrel, akit Nick Vujicicnek hívnak. Amikor megszületett, az édesapja csak azt látta, nincs karja a gyermekének. Majd elnyelte a föld, úgy érezte forog körülötte a világ, azt akarta, ne lássa meg a picit a felesége. A szülészorvos viszont mondott még valamit: a kisfiúnak lábai sincsenek… Számos hónap telt el, mire a szülők, az édesanya képes volt érte hálát adni és hinni, Istennek az ő gyermekével is terve van, sőt az ő emberi torzónak kinéző kisfia is kedves teremtménye az Úrnak. Rengeteget imádkoztak értük és velük, és ők maguk is gyermekükért. Nick 15 évesen megtért és személyesen is képes volt vallani: Isten képes a rosszat jóra fordítani. S az életünk ajándéka nem az egészséges testben van, hanem az egészséges lélekben, ami bűneink bocsánatából ered, hogy hiszünk az Úr Jézus Krisztusban. – S vajon hol találta meg helyét és szolgálatát a világban? Több millió embernek beszélt már hitéről, arról, hogy Krisztus nélkül az egésznek látszó ember elveszett. Boldogan, mosolyogva, humorosan és tiszta szívből prédikálja Krisztust, egy olyan valaki, aki csak test, aki először szánalmat ébreszt bennünk. S ha végighallgatjuk, megszégyenülten állunk panaszaink, keményszívűségünk, gyenge imaéletünk miatt… Ő szívhez szólóan beszél, és ráébreszt bennünket, hogy Isten terve az igazi életmentő szeretet.
Karinthy Frigyest megrágalmazta valaki, akit barátjának tartott, akinek a barátságában őszintén és komolyan hitt. Hogy mit tett a magyar humor nagyágyúja mérgében? Természetesen valami nagyon “karinthysat”.
A hírt a kávéházban tudta meg Karinthy Frigyes. Fejébe szökött a vér, felugrott, kirohant, s megfogadta, hogy megkeresi és véresre veri a gyalázatos frátert.
Eltelt egy óra – az asztaltársaság tagjai meglepődve látták, hogy Karinthy higgadtan, csendesen visszajött.
- Megtaláltad? – kérdezte tőle egyikük.
- Meg – válaszolta derűsen.
- És?
- Elmondom. Odarohantam a lakására, kinyitottam a kaput, éppen jött le a lépcsőn. Összefutottunk, hirtelen szemben találta magát velem. Meglátott, lángvörös lett, aztán falfehér. A szemehéja idegesen remegett. Üvöltött belőle a bűntudat. És nyűszített belőle a félelem, hogy most megtorlom a hitványságát. Reszketett, mint a nyárfalevél…
- Mire te? – sürgették hárman is türelmetlenül.
- Mire én azt mondtam neki: mit félsz, te marha, nem vagyunk az erdőben…! Aztán megcsókoltam – fejezte be Karinthy kissé zavartan. – Nem bírok senkit szégyenletes helyzetben látni. Ki kellett belőle valahogyan segítenem…
Ki hell valahogyan segíteni a testvéreimet- mondhatná József.
Ki kell segítenem Jézusunk igéjét nélkülözőket!- mondhatná Luther
Ki kell valahogyan segíteni a más vallású, isteneik haragjától félő, nyomorult embereket- mondhatná Terét anya.
Ki kell valahogyan segítenem a lelki nyomorékokat, Krisztus nélkül élőket- mondhatja Nick Vujicic.
Ki kell segítenem őket- mondja a mi Urunk.- Az Ő igéjében a megbocsátó, irgalmas, szívhez szóló Urat találjuk, aki ma is bűneink bocsánatát hozza, adja kínálja! Aki a kereszten értünk imádkozott: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.
Könyvek
Gyakran fogad ez a látvány a hálószobánkban. A könyvespolcról Bogika leveszi a legkomolyabb könyveket- a Szentírás eredeti nyelveken írt példányait, a héber ószövetséget és a görög nyelvű újszövetséget, mellé a Vulgatát és a a Septuagintát. Kommentárokat is keres melléjük, ill. szószedeteket. Sosem tudtam, mi vonzza őt ezekhez. Nem mérgelődtem, csak visszapakoltam mindent a helyére, miközben azért elmondtam neki, hogy ezekre a könyvekre nagyon kell vigyázni, mert értékesek. Most azonban az is kiderült, hogy ő ilyenkor játszik. Nem csak ámulattal lapozgat és varázslóst játszik. Mond valamit, amit ezekből a vaskos irományokból "olvas". Persze ennél több nem történik. Ha arra gondolok, mit tartalmaznak ezek a könyvek- és közben arra is figyelek, mit tesz a kislányom, újra fontosnak tartom elmondani azt, amit a reformáció jelenthet számunkra.
Az emberek nagy része érdeklődik a Szentírás iránt- mindenkit más vonz. Egyeseket a Biblia szépsége, családi Bibliájuk régisége, másokat az, hogy kihívást látnak benne, vagy irodalmilag, bölcseleti szempontból tartják kuriózumnak. A Biblia különleges könyv-ez vitathatatlan. De nekünk mit jelent? Mindennapjainkban mennyiszer lapozzuk? Keresünk- e mellé magyarázatot, szószedetet? Tudjuk- e hogy digitális és online változata is van? Nem az a fontos, hogy valaha már végigolvastad- e az elejétől végig, hanem az, hogy kezedbe veszed- e és kíváncsi vagy- e mit mond neked személyesen Isten.
A Biblia csodálatos könyv- mert maga az Úr szólal meg benne- Ö szól általa hozzánk. Mennyivel kevesebb panaszkodó, vádaskodó és értetlen ember lenne a világon, ha rácsodálkoznának arra, miként képes megszólítani bennünket Istenünk egy egyszerűnek tűnő vastag könyv lapjain. Sok dolgunk kerülhet más megvilágításba, ha előtte megkérdezzük Istenünk véleményét, sőt, dönteni is könnyebb, ha előtte imádkozunk, az igére hallgatunk.
Egy kislány felmászik a fotel tetejére, onnan felcsimpaszkodik a magas polcokra, és leegyensúlyozza a nagy könyveket, majd hosszasan eljátszadozik a közelségükben, lapozgatva azokat, imitálva az olvasást. Remélem, hogy egy pár hónap múltán már úgy is kezébe veszi, mint élete útmutatóját. S ha ez a blogbejegyzés valakit arra sarkall, hogy rendszeresebben és bátrabban lapozza, már megérte leírnom ezt a pár mondatot....
Egy családi istentisztelet margójára
.... mindenkor hálaadással tárjátok kéréseiteket Isten elé. Filippi 4,6
KÖSZÖNÖM:
a Kávét, amit reggel megittam, a kezeket, amik megfésülték a hajamat, a kedvességet és a kutyusunkat, a keresztet, Krisztus Urunkat!
Köszönöm az
Ölelést, az önzetlenséget, az őszt, az őszinteséget, az örökkévalóságot, az örömöt.
Köszönöm a
SZeretetet, a szépet, a számat, amivel ehetek és amivel jó szavakat mondhatunk egymásnak, a szívességet a szüleimet, a szívemet, szőlőt.
Köszönöm az
Öcsikémet,az őzeket, az őszibarackot.
Köszönöm a
Napot, a narancsot, a nemzetemet, a népemet, a nagyszüleimet, a nevetést!
Köszönöm az
Öreg fákat és az összes teremtményt!
Köszönök neked
MINDENT!
Mindenkor mindenért hálát adjatok! Miért is? Mert Isten annyi mindent ad, ami szép és jó, ami szükséges és amit nem is kérünk. Csak nézzünk szét, mindenfélén megnyugszik a tekintetünk, olyasmin is, amit talán soha észre sem veszünk, csak ott van az orrunk előtt, de mégis hiányozna az összképből, az udvarról, a teremtett világból. Hogyne jutna eszünkbe valami, amiért köszönetet mondhatunk, hiszen halljuk, érzékeljük és látjuk Urunk ajándékait!
Mindenkor és mindenért hálát adhatunk- azért is, amit nem értünk, ami most fáj és kellemetlen. Mert Isten Atyánk, aki nem szűnik meg jót akarni, szeretni minket, és a még a rosszat is képes felhasználni arra, hogy tanítson, megeddzen, teherbíróbbá tegye hitünket. - Szüntelenül hálát adhatunk, mert Ő szüntelenül szeret minket!
János apostol öreg korában csak ezt prédikálta: " Gyermekeim, szeressétek egymást!" Egy mondat volt, de elég egy egész életre feladatként. Ha a mai kedves egyszerű, gyermekekre szabott istentiszteletünkön csak ennyit is megjegyeztek a gyerekek és felnőttek, hogy szüntelenül legyünk hálásak, akkor már sokat tanultunk arról, hogyan is kell élnünk Krisztus tanítványaiként.
Hálaadó istentisztelet- Erntedankfest
Awesome God- Csodálatos Isten- képek a csodálatos teremtményekről is...
CSALÁDI ISTENTISZTELET
2012. szeptember 30-án,
vasárnap 10 órától
az udvari pavilonban!
Szeretettel várunk gyerekeket, tizenéveseket,
fiatal szülőket és minden gyülekezeti tagot!
Vidám hangulatban adunk hálát a
teremtett világ szépségéért,
minden jóért,
amit naponta kaphatunk Istentől!
Ünnepeljünk együtt!
Valami mozdul
Mezőberényben evangélikus intézményeink puszta létükkel is Istenre mutatnak. Küldetésük több annál, mint ami a falakon belül történik! Az örömhír közvetítői mindenki felé és remény szimbólumai is. Kérdeznek, elgondolkodtatnak, szembesítenek.
Megkérdezik: hogy állsz Isten dolgában? Mi a helyzet a hiteddel? Szerinted létezik Ő? Ismered a szavát? Hogyan kell élnie annak, aki hozzá akar tartozni?
Elgondolkodtatnak. A normáink, az értékrendünk kerül előtérbe. Kiderül, hogyan használjuk Isten nevét- hányszor mondjuk ki feleslegesen, gyalázkodva, vagy meggondolatlanul. Kiderül, hogy van-e kötődésünk valamely egyházhoz és miként vélekedünk hívő emberekről.Előkerülnek azok a képek is, amikor megkereszteltek, amikor szó lehetett konfirmációról, vagy az ismerőseink templomi esküvőjén jártunk, esetleg egyházi temetésen vettünk részt. Mintha a múlt ködéből életre kelnének képek, emlékek, érzések. Isten- mi közöm hozzá: S neki van-e köze énhozzám? Egyház? Nincs bátorságom elmenni vasárnap, azt sem tudom, mikor kezdődik egy istentisztelet, mit csinálnék ott. Pedig jó lenne.... Valami belül azt súgja, közöm van hozzá és jó lenne.
Szembesítenek legbensőbb félelmeinkkel, legbensőbb bizonytalanságunkkal és az ürességgel is, ami Isten helyén tátong a szívben... Szembesít életünk mélységével és azzal a ténnyel is, hogy : boldog az az ember, akinek Istene az Úr.
Érzem, valami mozdul körülöttünk. Isten maga munkálkodik, az Ő szeretete akar elérni embereket, az ő jósága akar átformálni egyéneket, közösségeket. A tökéletes közelít a töredékeshez, hogy teljessé tegyen, boldoggá tegyen, gyógyítson és megelevenítsen. Minket is, itt Mezőberényben. Nagy szükségünk van Őrá! Hálásak lehetünk ezért a mozdulásért!
Gyakorlati helyszín volt evangélikus óvodánk
Mai napi Luther
Mindenki szemei tereád vigyáznak és te idejében megadod eledelüket.
145. zsoltár 15.
Figyeld meg: az állat nem dolgozik a táplálékáért, hanem csak teszi mindegyik a maga dolgát, aztán keresi és megtalálja eledelét. A madár repül, énekel, fészket rak, fiókát költ. Ez a dolga, de nem ez táplálja. Az ökör szánt, a ló húz, a tehén tejet, sajtot ad, a juh gyapjút. Ez a dolguk, de nem ebből élnek. Hanem táplálja őket a fű, melyet a föld sarjaszt Isten kegyelméből.
Ugyanígy az embernek is dolgoznia kell, de ne feledje, hogy nem a maga munkája, hanem Más-Valaki tartja el, tudniillik Isten áldása. Ha úgy látszik is, hogy tulajdon munkája táplálja, - mert hiszen Isten munka nélkül semmit sem ad - mégis az Isten táplál ja. A madár is, jóllehet nem vet s nem arat, mégis éhen pusztulna, ha nem járna eledele után. De hogy eledelét meg is talál ja, az már nem az ő munkája, hanem az Isten jósága. Hiszen ki helyezte oda azt az eledelt, hogy a madár találjon? Mert ahova Isten nem tett, ott senki se találhat, még ha holtra dolgozná s keresné is magát. Ez csak szemmel-látható s kézzel-fogható?! S mégsem hisszük. Pedig ahol Isten megtartó kegyelme nem őrködik, ott semmi se marad, még ha százezer lakattal őriznék is. Odalenne minden s mi azt se tudnánk hova lett.
Irgalmasságodnak
Csodálatos volta,
Az emberi elme
Soha meg nem fogja;
Te bőséges kezed
Táplál szüntelenül,
Sok jót adsz gyakorta
Reménységen felül.
Amit mindenki megért (Fil 2,10–11)
.jpg)
Összekuporodva ült már vagy fél napja a koncentrációs tábor egyik sarkában. A csúcsok felől havas szél fútt, de már nem fázott. Már fázni sem tudott. Tétován bámult maga elé. Zsákrongyba csavart, mállott cipőjét nézte, de nem látta. Körülötte csonttá soványodott alakok ölelgették a felszabadító katonákat. Friss ételszag csapta meg. Nagyot nyelt, szájában összefutott a nyál, de nem volt ereje, hogy fölkeljen. Hazagondolt. Vajon élnek-e? Mi van templomával? Gyülekezetével? Otthonával, ahonnan percek alatt kellett eljönnie azon a nyirkos éjjelen. Kiskabátban. Búcsú nélkül.
Lába előtt két másik rongycsomó állt meg. Nem volt ereje, hogy fölnézzen.
– Herr… Sie sind Pfarrer, nicht wahr?
Nem sokat tudott németül, de ezt megértette. Hogy ő lelkész-e? Tétován felnézett. Egy volt osztrák miniszter állt előtte szakállasan, soványan, aszottan, rongyokban. Igen. Lelkész… az volt… vagy ezer éve… az Alföldön… Abban a nagy faluban… addig a lidérces éjszakáig… De csak ennyit mondott:
– Jawohl.
– Akkor jöjjön – magyarázta fogolytársa –, egy lengyel barátunk éppen a szabadulás órájában halt meg. El kellene temetni. Eddig csak éppen elkaparták, aki már nem bírta tovább. Ezen a temetésen végre pap is legyen.
A lelkész végignézett rongyain, piszkos kezén. Az osztrák elértette:
– Nem baj. Ilyen lesz a gyülekezet is.
Tétován állt meg a gödör előtt. A friss hanton zsákba varrt test pihent.
A sír körül néhány egyenruha és sok-sok szakállas, aszott arc. Ők is „egyenruhában”. Mindnyájan egyformák, lengyelek, magyarok, szlovákok, ukránok, németek, osztrákok, franciák s ki tudja, még hány náció: az elkínzottság, a nélkülözés, az éhség egyenruhájában.
Kezét összekulcsolta:
– Kegyelem néktek, és békesség az Istentől, aki teremtette az eget és a földet. Ámen.
Mit is mondjon… mit is mondjon? Itt, itt… több száz kilométerre hazájától – itt, éppen itt? Hiszen alig van, aki érti. Nyolcan, tízen se, hiszen ő csak magyarul beszél.
– Atyám! Te tudod, mit érzünk mindnyájan… nem tudjuk szavakba foglalni… és nem tudjuk talán soha… Légy áldott, hogy könyörültél rajtunk, köszönjük, hogy irgalmaztál nekünk… Hazatart ez a lélek… bocsásd meg bűneit… és azokét… azokét is, akik nem tudták, mit cselekedtek vele… velünk…
Fölnézett.
Aszott, merev arcok nézték a sírt, vagy túlmeredtek a havas csúcsokon, túl a túlon, túl mindenen, üveges, dúlt szemekkel. Szörnyű panoptikum!
…Uram, irgalmas voltál ehhez az emberhez, hogy hazahívtad, hogy felszabadítottad… Úr Jézus Krisztus… könyörülj és irgalmazz neki, nekünk…
Úr Jézus Krisztus…
Az arcok megrezzentek…
– Ne hagyd ezt az árva, beteg, esett népet, Jézus Krisztus.
Néhányan térdre zökkentek. Csontjuk koppant a fagyos földön. Az ukránok mélyen meghajoltak, és háromszor keresztet vetettek.
Úr Jézus Krisztus…
Ezt mindnyájan értették, lengyelek, szlovákok, ukránok, németek, osztrákok, franciák és minden náció.
A szakállas, mosdatlan arcokon nehéz könnycseppek gördültek végig.
A pap vacogva, dideregve már-már csak ezt az egy nevet mondogatta, szinte öntudatlanul:
– Jézus Krisztus, Úr Jézus Krisztus…
Valaki sírni kezdett, nehéz, fölcsukló férfisírással.
Jézus Krisztus… Jézus Krisztus…
Már nem is volt emberi hangja, inkább csak nyögdelte.
– Oh ma mère! – sírt fel egy francia.
Már mindenki térdelt. Hogy térdeltek!
Csak a katonák álltak még feszesen. Feszesen és homályos szemmel.
Jézus… Jézus Krisztus – kongott a pap hangja…
Az egyik katona letérdelt. Aztán a többiek is. Megrendülten és felszabadultan.
Ha látták ezt az angyalok, és látták, ha érezték a föld alatt valók, és érezniük kellett a föld alatt valóknak is, beteljesült Pál szava: Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atyaisten dicsőségére.
Ott is.
Itt is.
Akkor is.
Most is.
Mindörökké.
(Gyökössy Endre Mai példázatok című könyvéből)
Nevelés
Amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk. (1Kor 11,32)
Mire jó a nevelés? Arra, hogy ember emberibb legyen. Sokszor hallottam már szülőktől, hogy " nem nőhet úgy a gyermek, mint a kertben a gaz". A gyermek " haszonnövény". Olyan teremtmény, amit gondozni és nyesegetni kell.
Aki ezt kétségbe vonja, az felelőtlen. Nézzük csak a szőlőt, a gyümölcsfát, a veteményt. Ha nem figyelünk oda, elvadul, ha nem metsszük, elburjánzik, ha nem kapáljuk, elsatnyul.
Pál apostol Isten ítéletéről ír. Nekünk, Isten gyermekeinek. Az ítélet a nevelés eszköze. Isten nem hagyhatja, hogy az övéi, akiket szeret, elvesszenek, elvaduljanak, elsatnyuljanak. Ő a kiteljesedést akarja munkálni az életünkben. A görög ítélet szó az eredetiben így hangzik: krízisz. Ugye ismerős? Ha krízisről beszélünk, akkor a válságra gondolunk, bajra. Ha valakinek kritikus az állapota, akkor az azt jelenti, hogy életről és halálról van szó. Miért " kritizál" minket Isten igéje? Hogy megjobbítson, olyan állapotba hozzon, ami az életlehetőségünket jelenti.
Miként történik az ítélet most? Szerintem Isten igéje segítségével, ami rámutat arra, mit hogyan cselekszünk- lélek szerint, vagy a világ elvárásaihoz igazodva. Megítéli szándékainkat, de szavaink tisztaságát és tetteink hátterét is.
Az ítélet tehát nem feltétlenül csak rossz, hanem olyasmi, ami számonkérés, megmérettetés. Ha azt szeretném, hogy a gyermekeim okosabbak és jól neveltek legyenek, úgy a realitások szerint kell megítélnem őket. nem mondhatom, hogy szépen dolgoztál, ha hanyag volt, Nem dicsérhetem meg a lustaságért, vagy a csúnya szavakért. Ezeket elítélem szóval és úgy igyekszem tanítani őket, hogy megértsék, ha utat mutatok, vagy ha komolyabb elvárásokat tanúsítok, esetleg büntetést kapnak, az azért van, hogy a javukra váljon. A házi feladatot újra kell írni, ha hemzseg a hibáktól. A szobába vissza kell menni, ha csak hányaveti módon sikerült elpakolni a játékokat. Miért? Hogy igényesebb, nemesebb módon éljenek. Hogy ne az legyen a nívó, amit gyermekként, vagy a gyermekközösségben tud jónak tartani.
Hogyan lát minket Isten? Elfogult, vagy az igazat látja rólunk bennük? - Nekem nem kérdés. Ő szeretettel néz ránk, és ha ítél azért van, neveljen, hogy el ne vesszünk.
Tudósítás a tanévnyitóról az evangelikus.hu oldalon
Iskolelkészünk Győri Gábor Dávid
Evangélikus Gimnázium- 210 év után ismét!
Igehirdetés helyett
Alapige: 2 Mózes 34, 6-10
Első olvasatra Mózesen kezdünk gondolkodni.Milyen jó dolga volt! Hallhatta az Úr hangját, 40 napot tölthetett el a közelében a Sínai hegyen. Sokan irigylésre méltó alaknak tartják őt. A hit példaképének. Ő a legfőbb próféta.
Eszembe jutnak olyan emberek, akik valami nagyot alkottak, rekorderek, bajnokok, vagy azok, akik városunk "értékleltárában" szerepelnek, mint egyének, akikre büszkék lehetünk. Mózes is ilyen lehetne: bátor, meg meri szólítani az Urat, ő kapta a Tízparancsolatot, hogy adja tovább a népnek. Előttem van Michelangelo szobra, amint ölébe omlik a szakálla, a hóna alól majdnem kicsúszik a két kőtábla, elszánt, komor, ugrásra kész.Igen, ő egy nagyon kiélezett helyzetben hallhatja az Úr szavait.De vajon tényleg rá kell néznünk? Mégsem. Hiszen nekünk nem emberekre ell tekinteni, s aki dicsekedni akar, az az Úrral dicsekedjék.
Mert bizony itt ebben a szakaszban ismát azt látjuk, milyen különleges Urunk van. Nem nekünk kell találgatni, kicsoda ő, hanem ő maga mutatkozik be Mózesnek: kegyelmes és irgalmas, türelme hosszú, szeretete nagy. Hiszen a nép elfordult tőle, 40 nap elég volt, hogy másik istent imádjanak, egy aranyborjút öntettek és az előtt borultak le. Táncoltak és játszottak mellette, megvetve az egyedüli Istent, ai éppen azért hívatta magához Mózest, hogy törvényeket adjon az övéinek. Ebben a helyzetben az Úr nem úgy viselkedik, ahogyan mi tennénk: nincs sértődés, vagy bosszú. Csak egy bemutatkozás, ami túlmutat önmagán és segít nekünk megérteni Istenünket. Az Úr irgalmas és kegyelmes, s ha mi ezt nem tudnánk és félnénk a bosszútól, hát nézzünk a kersztre, aholegyértelműen látjuk stenünk mentő szeretetét, azt, hogy nem haraggal, hanem önmaga áldozatkész szeretetével fordul hozzánk.
Talán mégis csak néázünk és ámulunk, és leragadunk Mózesnél. iszten az Úr neki mondja: " veled szövetséget kötök". És az ő népét látjuk magunk előtt, mint akiknek az ígéreteket adja. - Van egy hittankönyvünk, aminek ez a címe. Veled szövetséget kötök.Emlékeztet ez is arra, hogy az az ígérte nekünk is szól,Istenünk mai népének. A másik, ami megerősíthet minket, hogy az Úr csodákat ígét, amik népével fognak megtörténni, minden nép szeme láttára. Hát nem csodák történnek gyülekezetünkebn? Életek újulnak meg, óvodában, gimnáziumban hirdethetjük az örök igét, Jézust!
A legnagyobb csoda mégis az, amikor mi magunk éljük át, amit akkor a zsidó nép, hogy Isten megbocsát nekünk. Személyes életünk kudarcai, sötétségei, hűtlenségünk és elfordulásunk ellenére ő hűséges és irgalmas szeretettel fordul hozzánk, megbocsát.
Gyönyörűen foglalja ezt össze Ady Endre Uraknak Ura című verse több versszaka. A költő, aki kicsapongó, botrányos életet élt, mégis megtapasztalta a kedves, szép Isten könyörületességét a saját életében. Ez a nagy csoda, és ez az a pillanat, amikor bemutatkozik nekünk a Isten. Úgy láthatjuk, ahogyan van: kegyelemben és felénk forduló szeretetben, az értünk jött Krisztusban.
MERÍTS- Fabiny püspök gasztroevangelizációja a Szélrózsán
Hálaadás a 65. évfordulón
Igehirdetés 2012. július 29-én, Hazatérés napja. 1 János 4, 1-8
Egyes elképzelések szerint a Biblia olyan könyv, amiben minden meg van írva- minden napunk, minden, amit Isten eltervez velünk. Sokan úgy vélik, hogy azon túl, is van valami mélyebb üzenete egyes soroknak, mint amit el tudunk belőle olvasni, és amit meg tudnak magyarázni a teológusok. Érdekes az a vélemény, hogy minden katasztrófa és betegség mellett minden háború ideje és jellege, és minden zsarnok vagy nagyhatalmú politikai vezető neve is megtalálható benne, csak érteni kell a szimbólumok, a számmisztika nyelvét. Itt van rögtön az Antikrisztus, akinek száma is van, és akit már annyi mindenkivel azonosítottak. Igaz lehet- e mégis mindez?
Én úgy fogalmaznék: van igazságtartalma, de nem azért mert a Biblia egy kódolt könyv, amit csak a beavatottak képesek jól értelmezni és titkairól fellebbenteni a fátylat. A megoldás nagyon egyszerű: a lélek vizsgálatán és állapotán múlik, azon, hogy az ember kapcsolatban van-e Istennel.
Egy kedves apostol írja ezeket a sorokat, aki nagyon jól ismerte Jézus Krisztus Urunkat. Ő a legfiatalabb, a szeretett tanítvány. Nem gondolnám, hogy úgy írt, beszélt volna, hogy csak kevesen tudják megérteni a lényeget. Jézus tanítványai mindig meg akartak felelni a missziói parancsnak és el akarták juttatni az örömhírt mindenkinek. S ha pedig ki is olvastak volna valami fenyegetőt a korukról vagy emberi hatalmakról, miért hallgatták volna el?
Tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy Isten a lassan hét évtizeddel ezelőtt történt kényszermunkára hurcolást sosem tervezte, és nem segédkezett az akkori hatalmasságoknak megvalósítani gonosz elképzeléseiket. Mindaz, amit akkoriban, majd az azt követő évtizedek során elszenvedtek, nem volt Isten akarata.
Mást kell meglátnunk- az Isten és az ember közötti hatalmas feszültséget. Észre kell vegyük, kicsoda Isten és kicsoda az ember. Látni kell, hogy milyen az Isten nélküli ember és miről lehet megismerni az emberekben lakó lelket. Mert hiába mondják költők és filozófusok, tanárok hogy az ember szó a legnemesebb, és azzá kell válni igaz értelemben - látjuk, hogy az ember önmagában nem nemes, nem tud jó lenni- ilyen Isten nélkül. Minden alkalommal, amikor a bányában töltött évekről történeteket hallhatok, meggyőződöm arról, hogy az ember nagyon mélyre tud süllyedni Isten nélkül. Minden egyes alkalommal előjön a vezérelv, az irányítás kérdése is. A tettek hangosan szólnak. Heti igénk emlékeztet arra, hogy a világosság gyermekei a világosság gyümölcseit termik: ami jóság, igazság, egyenesség. Onnan lehet megismerni, hogy kiben milyen lélek lakik, hogy számára mindaz, amit Jézus mond és kér, tanít és elénk él, fontos, elsődleges. Az evangélium, a másik megmentéséről szól. Ő testben, valóságosan jött közénk, hogy szabadítónk legyen, a neve is ezt jelenti. Azért jött, hogy megmentsen a bűn, a gonosz hatalmából. Jézus önmagát adta áldozatul, hogy megláttassa velünk legyőzhetetlen hatalmát a halál fölött és örök reményt adjon a benne bízóknak.
Ne higgyetek minden embernek, minden léleknek, minden prófétának. Nem tudom, mit tanítottak otthon a bányát megjárt testvérek gyermekeiknek az emberi hatalmakról. De valószínűleg azt, hogy ne bízzanak az emberi eszmeiségekben, ne tegyék fel életüket pártokra, vizsgálják meg jól, kit támogatnak, kit tisztelnek meg figyelmükkel és odaadásukkal. Mert az ember embernek farkasa. Mert az ember torzul, ha hatalmat kap. Mert egyedül Isten a megmentő, mi egymás elvesztői, bántói és kihasználói lehetünk őnélküle. Jóság, igazság és egyenesség csak ott van, ahol Őt tisztelik, neki hódolnak és ahol komolyan veszik parancsolatait. Ne higgyetek minden léleknek szól mindannyiunknak a felszólítás nekünk, akik érteni akarunk. Egy sötét történelmi esemény kapcsán, melynek elszenvedői tizenéves fiatalokból nyolcvanéves idősekké váltak. Nézzünk rájuk, és beszélgessünk velük, hogy ez az ige még mélyebb értelmet és számunkra nyomatékot kaphasson. Istenbe vessétek bizalmatokat! Ő a megmentőnk. Szabadítónk, hazahozónk, életünk reményének forrása.
Isten szeretet. Sokat hallott és tudott mondat. De e nélkül nem tudunk élni. Isten nem titok és távoli igaz bíró- bár ezt az oldalát is ismerjük és méltánytalanságaink, nyomorúságok után nagyon is imádkozunk isteni igazságtételért. De Ő elsősorban szeretet. Irgalom és kegyelem. Hiszem, hogy erről is sokan bizonyságot tudnának tenni a beszélgetéseink során- adott leleményességet a legnagyobb ínség közepette. Adott lelki és testi erőt a túlmértezett próbatételek során. Adott összetartást a közösségben és reményt az egyes szívekbe. Adta önmagát, hogy vele túl lehessen látni a sötéten- a világosságba.
Vajon mit lehet a hazatérés 65. évfordulóján még mondani? Van-e valami, amit még nem mondtak el, ami mindezidáig csak a súlyos emlékek között volt? Mit kell feltétlenül hinnünk és továbbvinnünk? Egyet biztosan: Isten szeretet. Több és másabb, mint amit mi gondolunk róla. Az ember, akinek a legfőbb teremtménynek kell lenni megkísértetett, elbukott lény, akiből az együttérzés és jóság könnyen kivész. De Isten nem változik. Ő örök szeretet. Múltban, jelenben és jövőben.
Szélrózsa sajtótájékoztató
Misi
Egy kedves 29 éves fiú temetésén hangzott el ez a prédikáció, pénteken.
Ismertük, szerettük, de talán ő nem eléggé érezte ezt.
Egyedül Jézus tudja, mi lakott a szívében, egyedül Ő tudja begyógyítani gyászolói szívén a sebet...
Nekünk maradnak a szép emlékek róla és vele. S marad a feladat, küldetés, hogy még inkább Istenre tekintve, Őt keresve, szolgálva éljünk. Hogy mindenki, akivel találkozunk Hozzá találjon. Ne lustuljunk meg az imádságban, a közösségben és igehallhallgatásban sose!
Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban. 1 Kor 15,42
Megrendült szívvel állunk meg most Misi hamvai mellett. Képtelenségnek tűnik, hogy itt kell lennünk, és várunk arra, hogy felocsúdjunk. Sajnos ez mégis nagyon fájó valóság.
Családtagjai és közeli barátai már régebben aggódtak érte, mi pedig két héttel ezelőtt érezhettük, hogy valami nincs rendben, s valahol valami eltörött, ahogyan egy költő fogalmaz…
Mindenkit szíven ütött, amikor megtudtunk, milyen tragikusan ment el ebből a világból. Üzenetek és telefonhívások, személyes kérdések és együtt érző szavak érkeznek mindenhonnan az országból, ahol családtagok, ismerősök, távolabbi barátok élnek. Miért történhetett? Hogyan lehetséges egyáltalán? Hiányozni fog, szerettük…
Vajon mit is tudunk egymásnak mondani? Nehezen találunk szavakat. Ki sem tudjuk fejezni azt, ami most ránk zuhan. Hiszem, hogy Isten, a mennyi Atya segítségünkre van- hogy tisztábban láthassunk, és valami történjen velünk. Mert az életünk nem folytatódhat tovább úgy, ahogyan eddig. Valaminek nagyon meg kell változni bennünk és körülöttünk. Az nem lehet, hogy hazamegyünk és életünk, napjaink pontosan úgy zajlanak, mint eddig, egy ideig hiányolva közülünk őt, de alapjában véve mégis ugyanazokkal a megszokott tennivalókkal és rutinnal. Fel kell ébrednie a lelkünknek végre! Egy fiatal ember halála olyan hatalmas figyelmeztetés kell legyen, ami megrengeti a bensőnket! Bűnbánatot kell tartanunk és újat kell kezdeni- azzal az Istennel, akinél minden válasz, vigasz és örök hatalom van!
Mert mit is kell látnunk? Azt, hogy emberi erőink, képességeink nagyon kevésnek bizonyulnak. Emberi szeretetünk és aggódásunk akkor sem elegendő, ha úgy érezzük sokat tettünk. Túlerővel vagyunk szemben, e világ gonosz, sötét erői munkálkodnak körülöttünk, amit sem tudás, sem jó szándék nem fegyverez le, amit egyedül Isten képes legyőzni! Egyedül az Ő szeretete tud minket megtartani, maradék nélküli boldogsággal eltölteni és számunkra egy új világot nyitni. Ha nincs is erő és remény, ha eluralkodik bennünk a tanácstalanság és tehetetlenség, Isten akkor is lát minket és mellénk akar állni, gyenge gyermekei mellé.
Hiszem, hogy az a tíz év, amit Misi a gyülekezeti közösségben töltött, képes volt feltárni előtte Isten titkát, Jézus szeretete és áldozata által. Hiszem, hogy minden egyes ifjúsági alkalom, áhítat, tábor és ének során Jézus megérintette a szívét. Feledhetetlenek a szavai, amikkel a nálánál fiatalabbaknak beszélt Isten bátorító, vigaszt adó jelenlétéről. Érzékeny, jóra, szépre és az emberi kapcsolatok fontosságára kész természetéről facebook oldala bejegyzései is tanúskodnak. Hiszem, hogy meglesz annak is a jutalma, hogy annyi éven át kész volt aktívan részt venni egyházunk életében és időt, erőt szánni a szolgálatra. - Hiszem, hogy Isten a végső kétségbeeséskor sem hagyta magára.
Fájó szívvel és félelmekkel terhelten köszönünk el. Mert látjuk az ember törékenységét és romlandóságát, ahogyan a mai ige mondja. Látjuk, milyen gyorsan törhet össze minden legbelül. Látjuk, ahogyan az egyik nap még egy teljesen rendben lévő, mosolygós, szorgalmas, barátságos fiatalember élete darabjaira hullik, porrá lesz.
Élete eseményeit rövidsége ellenére alig tudjuk összefoglalni. Képek és találkozások villannak fel.
De látjuk- e Azt a valakit is, aki felé ment és Aki őrá irgalmasan nézett? Látjuk-e Jézust, vagy csak a véget tekintjük? Látjuk- e Megváltónkat, aki elé ma is lehetjük a megterhelt lelkiismeretet, mulasztásainkat, bűneinket? Látjuk- e az Ő áldó két kezét, aki odaadta életét értünk, hogy nekünk ne kelljen minden súlyt cipelve elmenni ebből a világból? Látjuk-e, hogy van menekvés, van szabadulás és remény?
Lássuk be, hogy békességet egyedül csak Istentől várhatunk. Senki más fel nem oldoz, senki más nem ad megnyugvást, csak az, akitől az életünket kaptuk. Egyedül ő tud könnyet törölni és ő lesz az, akihez hazatérhetünk.
A mai ige nekünk szól, ezen keresztül beszél hozzánk az Úr. A gabonamag példáját hozza. Elvettetik romlandóságban és feltámasztatik romolhatatlanságban. Eltemetjük, de feltámad, mint mi mindannyian. Az ítélet Jézusé, aki elhordozta, a keresztre szegezte bűneinket, az övéit is, a mienket is. Eltemetjük, feltámad, a porból is új élet lehet- mert az Istennek ez sem lehetetlen. Eltemetjük, feltámad, nem azért mert fiatal volt, vagy mert jó volt, hanem egyedül Jézus Krisztusért, aki irgalmas és könyörületes az övéihez. Aki hatalmas, halált legyőző szeretetével öleli át sorsunkat, és tette ezt Misivel is.
Itt is jártunk a rézfúvóskörrel és mössingeni barátainkkal
Tökéletes lelkész...
Egy számítógépes felmérés kimutatta, hogy a tökéletes lelkész pontosan 18 percet prédikál. A bűnt elítéli, de azt senkiben fel nem ismeri.
Naponta reggel hattól éjfélig dolgozik, de a telefont hajnali ötkor is szívesen felveszi. Ellátja a templomi teendőket, villanyt szerel, kertészkedik, és szépen takarít.
Hetente 20.000 Ft.-ot keres, jól öltözködik, értékes könyveket vesz és a kocsija sem utolsó. Minden héten 15.000,Ft.-ot oszt szét a szegények között. Emellett 28 éves, de 30 éves lelkipásztori gyakorlattal rendelkezik.
Nagyon szereti a fiatalokat és minden idejét az idősekkel tölti.
A tökéletes lelkész mindig mosolyog, mert odaadó munkájához az erőt a kitűnő humorérzékéből meríti. Naponta 15, a gyülekezethez tartozó családot, ugyanennyi kórházban fekvő beteget és magányos gyülekezeti tagot látogat meg. Minden idejét az egyháztól elhidegült hívek pásztorolásával tölti, és mindig az irodában van, ha keresik.
Nehéz mindenkinek a kedvére tenni, sőt szinte lehetetlen. Így van ez a papoknál is, akik bármit tesznek, valakiknek biztosan nem felel meg.
Ugyanis ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál akkor bőbeszédű,
- ha hangosabban prédikál, akkor ordibál,
- ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit,
- ha saját autója van, akkor világias beállítottságú,
- ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral,
- ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,
- ha családokat látogat, akkor nem törődik a családjával,
- ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat
- ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,
- ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt,
- ha nem rendez ünnepséget, akkor semmi sem történik,
- ha ünnepséget szervez, akkor nem tud nyugton maradni,
- ha az Istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,
- ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket,
- ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt,
- ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni,
- ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,
- ha idős, akkor mikor megy már nyugdíjba,
- ha meghal, akkor nincs aki pótolja.
Széll Éva- Kispestről Mezőberénybe
http://www.evangelikus.hu/aktualis/szell-eva-anna-ordinacioja-volt-kispesten
Olvassatok Széll Éváról, aki augusztus 1-jétől Mezőberényben teljesíti beosztott lelkészi szolgálatát. Mi jól ismerjük és egymást még Orosházáról, kántorképozőkről és zenei táborokból. Elhivatott, hiteles keresztyén ember, akivel biztosan erős csapatot alkothatunk majd. Imádkozzatok érte, hogy elfogadják az itteniek, megszeresse a gyülekezet. Hiszem, hogy új színt jelent majd bizonyságtétele és lelkészi szolgálata közöttünk.
Nagy Király- szöveggel
Nagy Király, felséges Úr Király!
Isten Fia, tied minden magasztalás.
Szent sereg előtted hajt fejet
Hatalom üdv, áldás erő, minden tiéd!
Nincs más út, te vagy az üdv az élet Jézus.
Megtartó, szabadító, csak te vagy a fény!
Nagy Király, felséges Úr Király!
Hatalom üdv, áldás erő, minden tiéd!