Mielőtt az alábbi sorokra térnénk, olvassuk el újra 1 Mózes 4-ből Kain és Ábel történetét!
https://abibliamindenkie.hu/uj/GEN/4
Milyen világ vár a gyermekeinkre? Nem is olyan régen egy édesapával beszélgettem. Fiai vannak, így a saját fiatalsága elevenedik meg bennük. Jól emlékszik, hány évesen mehetett először bulizni a barátaival, mikor maradhatott ki éjfélig, milyen jellegű programokat preferált fiatalon. Nosztalgiázva mesélt arról, hogyan töltötték a hétvégéiket, milyen komoly figyelmet tanúsítottak a tanáraik és a szórakozó hely munkatársai is az akkori tizenévesek irányában. Tizenhat éves kor alatt bizony mindenkinek kívül volt a helye, nem úgy, mint mostanában amikor 12- 13 éves suhancok válaszra sem méltatják az érdeklődő felnőtteket és éjszakai életet élnek a ligetben. Ez a szülő úgy érzi, talán nem kell annyira tartania a gyermekei tinédzserkorától, mint a lányos apukáknak, de tisztában van azzal: nem tudhatjuk, milyen világ vár a gyermekeinkre. Az előjelek nem biztatók.
Márai Sándor a Judit és az utóhang című művében így fogalmazott: Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van... A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!... Mert most ők jönnek... A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van. Ezeket a nagyon sötét és fájdalmas jövőképről szóló sorokat 1980-ban jelentette meg. Az író mindvégig küzdött azzal, ami kibontakozott a szeme előtt, hiszen 1900-1989 között élve szinte egy teljes évszázadnyit tapasztalt, megélte a világtörténelem legádázabb, legembertelenebb fordulatait is, és harcolt ártó eszmeiségekkel, ha csak papírra vetett gondolatai segítségével is.
A múlt héten két megrendítő eset történt az USA-ban: egy fiatal nőt, egy ukrán menekült lányt megöltek egy vonaton és kb. kétszáz méterről lelőttek egy 31-éves kétgyermekes édesapát, miközben ő egy nyílt vitanapot tartott. Két rettentő eset, amely mellett nem mehetünk el szó nélkül, de természetesen a többi vérontás mellett sem, amely jobb is, ha nem jön velünk szembe a közösségi médiából, mert borzasztóan nyomasztó. Szörnyű, hogy ember emberre támad… Milyen világ vár a gyermekeinkre? Ha csak abból indulunk ki, ami a múlt héten, az elmúlt években és évszázadban körülvett bennünket, - vagy ahogyan a Szentírás első lapjain olvasva az erőszakosság elterjedt a földön- , akkor azt mondanánk: rettentő és pusztulást hozó, félelmekkel és gonoszsággal terhelt. Egyébként feltehette volna ezt a kérdést Ádám és Éva is, hiszen rajtuk egészen sok múlt (ahogyan rajtunk is). Hiszen a Szentírás az ő felelősségüknek mondja a bűn megérkezését a világba.
Tehát milyen világot is hagyunk hátra a gyermekeinknek? Olyat, amilyet mi megengedünk, amilyennek a hangulatát mi erősítjük, amilyet mi építünk, gondozunk. Ezt a világot ui. a gyermekeinknek nem nulláról kell létrehozniuk, kapott, hozott anyaggal fognak dolgozni, azt viszik tovább, amit mi adunk át nekik.
Istenre hallgatás, az Úr szavának komolyan vétele, alázat, engedelmesség, Isten közelségét kereső vágyódás, a szeretet parancsának eleget tevő magatartás, imádság és imádás. Ez mind hiányzott Ádám és Éva életéből. Pont az ellenkezőjét tették, és az ő istentelenségük csak fokozódott, és mire elérünk az 1 Móz 11-hez, a világ egy romhalmaz, nem csak a bábeli torony omlott le, de azzal minden illúzió is összetört, ami az emberi nemmel szemben még egyáltalán táplálható lett volna. Magunkat se ámítsuk: ha hiányokat tapasztalunk a gyermekeink, unokáink viselkedésében, az azért van, mert az utánunk jövő nemzedékben felerősödik mindaz, amit a felmenők éltek. De felerősödhetne a jó is!
Mit mond Kainnak az Úr? A bűn az ajtó előtt leselkedik és rád vágyódik, de te uralkodhatsz rajta! Lehetne másként és lehet is másként! Milyen világ jön? Olyan, amilyenért mi küzdünk, teszünk, amilyet mi formálunk. A szülők felelőssége elvitathatatlan, a keresztyén ember felelőssége hatalmas. Nem másra kell mutogatni, hiszen ez is óriási és tipikus hiba, ahogyan a bűneset során Ádám Évára mutogatott, hogy ő adta neki az almát, Éva a kígyóra mutogatott, hogy az szedte rá. Saját magunkat kell kérdezni! Mi az, amit látnak, hallanak tőlem a gyermekeim, a szeretteim a családban? Harmonikus, erőszakmentes világot szeretnék, de én kicsiben mit teszek azért, hogy a szeretet kultúrája terjedjen? Odaállok- e naponta a szeretet forrásához meríteni, felüdülni abból, éltetőt magamhoz venni? Azt szeretném, ha szentebb és tisztább lenne a világ? Odamegyek-e én magam is a bűnöket elhordozó, megbocsátó Krisztushoz, hogy tisztuljon a szívem, tehermentesebb, irgalmas tekintetű, könnyedebb lelkű tudjak lenni? A bűn itt áll az ajtó előtt, leselkedik és rád vágyódik: ilyen a természete és aztán, ha valakire ráakaszkodik, beszennyezi, megmérgezi, de általa pusztulást hoz, vérontást, őt magát is megöli. Szeretnénk áldott, békés világot? Akkor vágyódjunk Isten újjáteremtett, bűn nélküli világára, az örök életre! Tegyünk azért, hogy Isten országának örömhíre minél többek életét megváltoztassa! Szolgáljuk engedelmesen Istent, hogy a mi önátadásunk mások számára is példa legyen.
Most álljon itt két fontos pozitív üzenet is az Egyesült Államokból. Az egyik a nemzeti büszkeség és a másik a vallásgyakorlás intenzitása. A nemzeti jelképek és a nemzeti identitás tudat nagyon erős náluk. Ha valaki odautazik, ez bizony magával ragadó és igen hamar megtapasztalható: mindent átitató a hazaszeretet. A másikat így fogalmaznám: divat hívőnek lenni. Azt gondolom, jól értjük. A divat az, amit az ember mindenképpen követni akar, mert annak nagy támogatottsága van minden téren. A divat az, amiből nagyon sokan nem szeretnének kimaradni, lemaradni. Nézzük csak a hozott példa pozitív üzentét: a divat valami jó és másokat is inspiráló és abból mindenki részesedni akar.
Nálunk mi a divat? A sírva vigad a magyar? A panaszkultúra? A kommentelés? Nem csak a közösségi média megérkezése óta kritizálunk állandóan. Egyszer egy hosszú, több előadásból álló konferencián ültem, ahol valaki a hátam mögött folyamatosan mondta a magáét: " Ennek az előadónak milyen szép orgánuma van! Ez mennyire halkan beszél! Jaj, már megint sokat ö-zik…" Mi a divat nálunk? Például az aggodalmaskodás, a beszólogatás, a kritizálás. Mi a mean stream, ami bennünket is sodor, magával visz? Bármi is legyen az, az alakítja a mi mikrokörnyezetünket, városunkat, országunkat és világunkat, aminek engedünk. S ha az ajtó előtt ólálkodó bűnt beengedjük, akkor az teszi majd a dolgát. Embergyilkos az kezdettől fogva- írta János apostol. Ha pedig az Élet Istene, élet igéje, az Úr Jézus Krisztus, az út az igazság és az élet, akkor Ő fog cselekedni bennünk és közöttünk.
Milyen világ vár a gyermekeinkre? Istenünk akarata szerint el nem múló, örök élet, tökéletesen tiszta, szent ország, hiszen Ő új eget és új földet teremt. Ez vár, ez készen van, oda tarthatunk. No de milyen földi világ marad utánunk? Nyilván kísértésekkel teli, sokszor a meghidegülő szeretet miatt szenvedő, ártó indulatokkal is terhes. Ennek ellenére hitünk szerint mégis olyan, amelyben már elkezdődött az eljövendő, mert eljött hozzánk az Isten Fia, teljes engedelmességgel, önmaga odaáldozásával és megtörte ennek a pusztító hatalomnak az erejét. Így hát olyan világra is számíthatnak a gyermekeink, amelyben megláthatóvá válik és kirajzolódik az Isten életet támasztó jó akarata, ahogyan imádkozzuk: jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben úgy a földön is. A kiteljesedés nem itt lesz, de már itt rátalálhatunk és meghozhatjuk a döntést mellette. Választhatjuk a halál helyett az Életet és ha mi megtettük, akkor nyugodt szívvel gondolkodhatunk arról, hogy milyen világot adunk tovább gyermekeinknek.